Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve: a szerző következetesen és bámulatos kitartással építi azt az írói világot, amelynek egyik kulcsszava az életközeliség, ami azt feltételezi, hogy létünket a maga komplexitásában szemléli.

Tapodi Zsuzsa a kötet alcímére utalva – Szerelmes és egyéb történetek – Bereményi Géza mottóját idézte: „A szerelem mindent megváltoztat benned”. A kötet fő témái: a szerelem és a szeretet, az ismerős és mégis ismeretlen helyek, ahol a történetek játszódnak, és az írásokban megjelenő alakok, amelyek ismerősnek tűnhetnek az olvasó számára. A szerző gondosan megőrzi titokzatosságukat. A kötet írásainak főbb témái a magány, a szerelem, vágy, csalódás, hinni akarás, keresés, kallódás, öregedés, hiány, álom, emlék, titok. Legfontosabb kérdése talán az, ami a könyv hátoldalán is olvasható: „Ki tudunk-e törni a körénk vont boszorkánykörből, hogy létünket értelmes élettel teljesítsük be?” A kötet tizenhat hosszabb-rövidebb elbeszélést tartalmaz. Zárónovellájának címe: Boszorkánykör, amely egy idősebb házaspárról szól, akik egy véletlen nyeremény folytán elutaznak egy különleges mediterrán helyszínre, ahol varázslat történik és megfiatalodnak.

Szakács István Péter az életközeliségre reagálva elmondta, a valóság egy rendkívül bonyolult, összetett világ, amely tartalmazza az álmokat, a vágyakat, az emlékeket. Az a lényeg, hogy a történetekbe mindenki beleképzelje magát, továbbgondolva azokat, a könyv jelentette játszótérben az olvasó az íróval együtt tudjon kalandozni – Szakács István Péter szerint.

A szerző azt is hangsúlyozta, rengeteg élménye van régi utazásokról, kedvenc helyeit a Földközi-tenger vidékén találta meg. Rokoni szálak révén sokat tartózkodott Dél-Franciaországban, valódi „lokálpatrióta-kozmopolitának” vallja magát, s hiszi, hogy a kettő együtt alkot egy egészet. A mediterrán színekben az emlékek újjáélednek benne, s azt kiegészíti a képzelettel. Az utazás egy alapvető élmény, mert ilyenkor kilép az ember a komfortzónájából, és ez ihletforrás. Az a fajta irodalom van a könyvben, amelynek vannak regionális utalásai is, sok az irodalmi mottó, benne például Pilinszkytől, Paul Verlaine-től, de slágerszövegeket is dúdolgatnak egyes szereplők. Az írásoknak erős kötődése van a dél-amerikai mágikus-realista prózához, mert a történetek átlendülnek a kézzelfoghatón túliba.

Arra a kérdésre reagálva, hogy kik hatottak a prózájára, Szakács István Péter kiemelte, ő irodalomtanár, tehát sokszorosan „fertőzött”: hatottak rá Homérosz, Bodor Ádám, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, Kosztolányi, Krúdy, Mózes Attila, Örkény és Rejtő Jenő, a franciák közül Dumas, Maupassant, a dél-amerikai írók közül Cortázar, Borges, Márquez, az olaszok közül Italo Calvino, de példaképei közt ott van az amerikai Edgar Allan Poe is. 

Az est hátralevő részében a szerző felolvasta kötetnyitó elbeszélését, A fiú címűt. A cselekmény egyszerű, a fiú egy öreggel egy nehéz ládát szállít csónakon. A csónakot sejtelmes köd veszi körül. A ládában egy harang van, vagy mégsem? A novella zárógondolata: „Jegyezd meg, a hitnél nincs fontosabb. (…) Vele lesz elviselhetőbb az életünk, s annak a tudata, hogy meghalunk.”