Nem azért említettük Cófalvát, mintha nem lett volna ismert a Postaút mentén, hanem a falucska néveredete miatt, amely Hegyi Géza történész Kovásznán bemutatott történeti előadása révén csak a napokban vált ismertté. A névadás nem a Csia családhoz kapcsolódott, miként eddig tartotta a szájhagyomány, egy 1455-ös osztozólevélben Jánosháza néven jelenik meg a település, a falu birtoklója után, akit Czoh Jánosnak hívtak. Ebben az okmányban említik először Telek (Orbaitelek) nevét is. Háromszék e területéről – székéről – összefoglalót írni már csak azért sem könnyű, mert erről a régióról részletes bemutató kötet aligha készült. Forrásként hagyatkozhatunk Orbán Balázs 1868-ban megjelent területi beosztására vagy Székely Zsolt régész-történész Kovászna régészeti múltja című, 2014-ben megjelent munkájára, a szék változó társadalmáról pedig 2007-ben a Kriza János Néprajzi Társaság jóvoltából Kinda István és Pozsony Ferenc néprajztudósok adtak ki külön kötetet, legfrissebbként pedig Lakiteleken látott nyomdafestéket 2019-ben a Kelet- és Közép-Európa Kutatásért és Képzésért Alapítvány külhoni értéktárköteteként megjelent 350 oldalra terjedő antológia a Kovásznán élő Gazda József és Kisfaludi-Bak Judit szerkesztésében. 

A legrégebbi idők óta három székely népcsoport, nemzetség foglalta el a mai Háromszék területét, nevük letelepedési helyeikhez kapcsolódtak: Szászsebes (Sepsi) vidékéhez, Szászkézdhez és Szászorbó nevéhez, ahol egy-egy hosszan tartó telet voltak kénytelenek eltölteni. A végleges helyre letelepülők, érkezők kapták, használták a sepsi-székelyek, kézdi-székelyek és végül az orbai-székelyek nevet. A sokkal későbbi Miklósvárszék közigazgatási egységként csak a 18. század végén jelent meg írott formában. 

Tánczos Szabolcs polgármester, Barátos

Az egykori Orbaiszék legkorábbi okiratos említése 1396-ból való, 1419-ben Orbai sedisként fordul elő, majd 1466-ban Orbaiszék néven. A néprajzi, de közigazgatásinak is nevezhető fiúszékek egyesültek aztán 1867-ben Háromszék néven. Az itt élő székelység létrehozta a maga keresztény egyházi szervezeteit, melyek az 1330–1337 évi pápai tizedjegyzékben megtalálhatóak, itt azonban Orbaiszék falvai nem szerepelnek, s hogy mi okból, arról a szakmabéliek véleménye nem egybeeső. A térség székelysége tehát már régebben létezett, hiszen 1466-ban nemzetgyűlésre gyűltek össze Zabolán, ez az év Orbaiszék harmadszori említése. Székhelye mindenkor Kovászna volt, vezetője a királybíró. Orbán Balázs idejében Orbaiszékhez összesen tizenhét település tartozott, ezeket mutatta és járta be személyesen a Székelyföld leírása című nagy munkájának harmadik kötetében, amely Budapesten jelent meg 1868-ban. Kilenc települést írt le Kovásznától észak-északnyugatra a Felső járásban, nyolcat az Alsóban. A felsőt a Háromszéki-havasok hegylábi övezetének északabbra eső települései képezték – Gelence, Zabola, Kovászna vidéke –, az alsót a szék Mezőföldön elhelyezkedő falvai: Zágon, a Zágon vize és a Feketeügy által közrefogott háromszögben.

Incze Hunor református lelkész, Orbaitelek

Részletes felsorolásukat azért nem tartjuk fontosnak, mert a hajdani Orbaiszék határai változásokat szenvedtek, és a mai olvasó számára a jelenlegi helyzet érdekesebb. Időközben megtörtént, hogy egyes falvakat közigazgatási szempontból szomszédos székhez csatoltak, de olyan helyzet is adódott, hogy felekezeti szempontból (egyházilag) Orbaiszékhez tartoztak, a polgári település azonban a szomszédos polgári székhez. Orbaiszék az idők folyamán terjedelmesebb lett, ide sorolták az azóta önálló községgé alakult, ezer méter magasságban elterülő Kommandót, melynek lakói jelenleg a két magyar történelmi felekezethez, a római katolikushoz és reformátushoz tartoznak. Jelenlegi beosztás szerint Orbaiszékhez összesen 21 települést sorolunk, ezek Barátos, Bita, Cófalva, Csomakőrös, Gelence, Haraly, Hilib, Imecsfalva, Kommandó, Kovászna, Lécfalva, Orbaitelek, Papolc, Páké, Páva, Székelypetőfalva, Székelytamásfalva, Szörcse, Zabola, Zágon és Várhegy. A jelenlegi Orbaiszék történelmi magyar vallásfelekezetei csak a szomszédos Kézdiszékkel közösen képeznek református egyházmegyét a zömében katolikus közösségek pedig főesperesi kerületet. 

Barátos község területét éppen Orbaiteleken éri el az egykori történelmi Postaút. Bekopogtattunk Tánczos Ferenc Szabolcs polgármesterhez, aki örömmel adta tudtunkra, hogy Orbai­teleken megépült az infrastruktúra, az aszfaltozási program keretében pedig jókora hosszúságú új út került pontosan Postaút néven kivitelezésre. Ha közösen Borosnyó községgel korszerűsíthetnénk a Cófalva–Orbaitelek közötti útszakaszt, elmondható lenne, hogy a Postaútból csupán a Szörcse–Imecsfalva közötti szakasz szorulna még felújításra.

Mara Gábor sírjánál

„Orbaitelek a világ közepe”

– Mi Barátos községhez tartozunk – nyilatkozzák minden alkalommal a telekiek. Ha valaki felmegy a református templom tornyába, tiszta időben az egész körültáj kitárul előtte. Hogyha egy körző hegyes felét Telek nevére szúrjuk be a földabroszon és a Kárpát-kanyar környékétől másik karját körbeforgatjuk, pont azt a tájat kerekíti be, amit innen Telekről lehet látni tiszta őszi időben – jegyeztük a magyarázatot.

– Teleki-e? Ne higgy neki! – jelenleg is hallani sokszor a gyakran emlegetett falucsúfolót. Volt, van még két ragadványneve a „mezítlábas” és a „gumicsizmás” Telek. Élt a faluban egy idős asszony, akit Csoma mamiként ismert mindenki, okos asszony hírében állt, mindent meg tudott magyarázni. Szerinte ezek a jelzők nem azt jelentik, hogy szegény volt ez a falu, hanem azt, hogy kíméletes, takaros, de takarékos nép lakta és lakja ma is! „Amikor a Fennvaló elhozta Szent György napját, többet nem koptatták a lábbelit, hanem ledobták, és mezítláb végezték a mezei és a kerti munkát. Egy lejből kettőt csináló nép volt a teleki. A gumicsizma inkább a kollektív időben terjedt el, de mutasson nekem egy falut, ahol nem használták azt sáros időben, amikor kellett!?

Teleki „aranytartalék”

Orbaitelek valamikor nagyon fő helyen feküdt. Közelében folyt a Feketeügy, amely embernek, állatnak egyaránt az életet jelentette. Nemcsak a folyóban, hanem holt árkainak tavacskáiban is lehetett halászni. Ott, ahol kanyarjaiban mélyre, az anyakőzetig leásott a folyó, alacsony vízjárás idején hangos buborékolással tört fel a mélyben rejtőzködő kitűnő ásványvíz. „Gyermekkoromban, amikor a Feketeügyben fürödtünk, a medrében levő kék-sárral kentük be magunkat, és a magos martról a folyó medrébe csúszdát készítettünk, csúszkáltunk. A kék-sár festékföld volt, a víz partszélét követő dűlőnek a neve is Festék-dűlő. Lécfalváról egy Keresztes nevű ügyvéd fürdőzés közben meglátta a vízből feltörő szénsavgázt, és örömmel állapította meg, hogy jó borvíz tör fel a folyó vizén át. A göbét lemélyítve meg is találta a forrást, melyet egy fenyőfából készült küpű vett körül, s a vizet a két falu apraja-nagyja ivóvízként használta. Sajnos, a Feketeügy áradások alkalmával a forrásokat teljesen leiszapolta, melyeket újra meg kellene keresni, használhatóvá tenni” – emlékezett vissza a jelenségre Orbaitelek immáron néhai krónikása, Zakariás Imre tanító. Szörcsei-ponk, Kenderáztató, Avas, Ördöngöstó, Palló-sára, Tógát, Farkasverem, Cseremege, Töltésút, Csiperkésalja, Kápolna, Szentkereszt tava, Rókagödre – mindenik egy-egy kis történetet rejteget magában. Kár volna pusztulni hagyni ezeket a helyneveket. A falu idősei szépen tudnak róluk mesélni, s egy értelmiségi vagy bölcsészhallgató végezhetne itt egy sikeres történeti helynévkutatást.

t. Bíró Erika református lelkész, Szörcse

Orbaiteleken megtekintettük a jelentősebb történelmi látnivalókat: a református templomot, a műemlék 18. századi Horváth-kúriát, melyben Horváth Károly (1828–1854) szabadságharcos született, akinek társaival együtt kellett mártírhalált halnia, a Makk-féle szabadságharcos mozgalom tagjaként, a marosvásárhelyi Postaréten. Nevét felvette az orbaiteleki elemi iskola. A kökösi harcokban megsebesült Mara Gábor (1829–1849) honvédőrnagy is az említett kúria felé tartott, és Orbaiteleken érte el a halál, síremléke a teleki temetőben látható, állíttatta a Rikán Belőli Honvédegylet 1895-ben. 

Incze Hunor orbaiteleki református lelkipásztort munka közben találtuk, a megszokott készséggel fogadott. 2011-től lelkipásztora Teleknek. Nemcsak a lelkész családja, hanem a hívek is érzik az advent és az ünneplő december közeledtét. A községközpont templomában – Barátoson – őt kérték fel az első adventi igehirdetésre. 

Főtér, Szörcse

Szörcse és a Székely Hadosztály emléke

A nevét a település – a hagyomány szerint – hasonnevű családtól kaphatta. Régi, fából készült templomát lebontották, arról adatok aligha maradtak fenn, s helyébe újat épített a gyülekezet, előterébe hősi emlékművet állítottak. 

– A többség itt református, alig több mint 410 lélek, – mesélt tovább Bíró Erika szörcsei parókus lelkipásztor. – Büszkék vagyunk arra, hogy a mi templomunkban látható a Székely Hadosztály szörcsei egyesületének egyetlen adományzászlója, melyet azok készíttettek, akik a második világháború viharából szerencsésen hazakerültek. Régi eklézsia a miénk, a 17. század elejéről származó régi harangunk a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum negyvennyolcas gyűjteményében látható.

Benedek Szilvia, református nőszövetségi elnök

Látogatásunk idején a szörcsei lelkész a helybeli gyerekekkel foglalkozott, adventi koszorúkat készítettek, s mint megtudtuk, a nagyobbik majd a gyülekezeti ház előtt hirdeti, hogy jön az ünnepi december, a kisebbek a gyerekek otthonában adventi gyertyagyújtások alkalmával teszik hangulatossá a várakozást. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ebben a faluban is fennmaradt – szinte megszakítás nélkül – a szánozásnak nevezett tavaszi népszokás. Nem más ez, mint a húsvéti esővarázslás, amelyre rendszerint „vízbevető hetűn” [hétfőn] kerül sor, illetve került sor valamikor Orbaiszék falvaiban. A háború után csak Szörcsén és Székelytamásfalván maradt fenn a szokás, mely a pogány kori termékenységi rítusokban gyökerezik. Fiatal házasemberek és legények járják be lóval és szánnal a falut. Hangoskodva, ún. „békérő” versekkel tisztelik meg a ház népét, locsolnak és rigmusokat mondanak. A kalácsból és italból álló ajándékokat a szánban rejtőzködő „cigány” veszi át. A locsoló legények aztán a hideg zuhanytól sem kímélnek senkit. Miután az aranyat érő májusi esőért esedeznek, reggelig tartó dínomdánom közepette költik el az összegyűlt adományokat. 

– Katolikusok kevesen vagyunk – tájékoztatott a filia egy helybeli idős asszonya. Templomocskát is építtettünk magunknak s oromfalára haranglábat is. Az imecsfalvi materhez tartozó filia vagyunk.

Meleg fürdő és szauna, Székelypetőfalva

Benedek József zabolai tanácstagot, szörcsei falufelelőst csak telefonon tudtuk elérni. Felesége, Benedek Szilvia a helyi és a Kézdi-Orbai Református Nőszövetség vezetőségi tagja. Benedek József elmesélte, hogy a nyáron magyarországi vendégeket fogadott Szörcse Mihálygergéből, a jövő nyáron a szörcseiek küldöttsége keresi fel nógrádi testvértelepülésüket. Sajnos – magyarázta – már esedékes volt a falu ivóvíz- és csatornarendszerének beindítása, de az országos szintű megszorítások miatt erre nem kerülhetett sor, letiltották. Remélik, hogy legalább a Szörcse–Kovászna közötti országút tatarozására számíthatnak. 

Szörcsében több jeles személyiség született, minket, volt „mikós” öregdiákokat kettő közülük felette érdekel: itt ringatták bölcsőjét Dónát József (1816–1896) jogásznak, aki Orbaiszék főszolgabírója volt, a szabadságharc résztvevője, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium főgondnoka, sír­emléke a falu temetőjében van, de idevaló születésű Péter Mózes (1870–1930) helytörténész is, az említett kollégium igazgató-tanára, a Székely Nemzeti Múzeum őre, porai Sepsiszentgyörgy köztemetőjében pihennek.

Római katolikus templom, Székelypetőfalva

Rázós úton Székelypetőfalvára

Az alig másfél száz lakosú, római katolikus vallású település abban az övezetben fekszik, ahol a Csomád-hegytömböt a Keleti-Kárpátok könyökével összekötő szerkezeti törésvonal halad el. Ennek mentén jelentős mennyiségű szén-dioxid gáz jut a felszínre, szénsavas savanyúvizek képződését eredményezve a térségben. Ennek köszönhető – Hatolyka fürdő folytatásában – a Petőfalvi-fortyogó nyaranta sokak által kedvelt hideg ásványvizes strandfürdője. Pályázati pénzből meleg ásványvizes fürdő és szauna is működik (2007 óta), s az ivásra alkalmas Petőfalvi-borvízkút. 

Székelypetőfalva neve 1567-ben jelenik meg az írásokban, akkoron csupán néhány kapuval rendelkezett. Később a zabolai Mikes-uradalom jobbágyainak lett telephelye. A községközpontból a Zabola melletti Imecsfalváról közelíthető meg egy 4 km hosszúságú gondozást igénylő makadámúton, korszerűsítése halaszthatatlan – ismételgetik éppen 30 év óta a falubeliek. De lakták e helyet a legrégebbi letelepedők is, ugyanis a falu határában tárta fel a Székely Nemzeti Múzeum régészközössége azt a közel 300 sírból álló, kora középkori polgári temetőt, amelynek leletanyaga mindennél jobban bizonyítja, hogy itt már a 12. század közepén szervezett település volt, bizonyították a leletek között megtalált magyar királyok fémpénzei. Régebben is lakott volt ez a hely, mert a múlt században bronz- és vaskori leletek kerültek innen napvilágra, később pedig római pénzek.

Szörcse, római katolikus imaház

Feltételezik, hogy volt egy régi kápolnája is a falunak. Ennek egy része éppen a mai templom szentélye. A kápolnát 1711-ig használta is a falu. 1823-ban templommá bővítik s melléje 1925-ben harangtornyot is emelnek. Oltárképe is régisége mellett szól, a régi kápolnából kerülhetett ide. Assisi Szent Ferencet ábrázolja, 1762-ből való. A falu központjában áll a res­taurált egykori országzászló-talapzat az első világháború hőseinek emléktáblájával. A második világégés áldozatainak névsora a templomban látható. A település múltját a helyben lakó Both házaspár tanulmányozza, Both Katalin és férje, Both László a Borvíz-fortyogó gondozója is. 

– A zabolai önkormányzat támogatása révén kicseréltük a templom nyílászáróit, kitakarítottuk a borvizes medencét, a temetőt, ha igény lesz rá, a tetőzetében cserepes fedéllel felújított szaunánk és meleg fürdőnk a téli időszakban is működik, nyári időben köztéri virágszükségleteinkről Sidó György zabolai virágkertész gondoskodik – mondják.