Valójában nem is ez a búcsú a feltűnő, inkább az volt nehezen értelmezhető fejlemény, hogy Dan maga mellé vette Orbant a Cotroceni-palotába, belpolitikai tanácsadói rangra emelve a levitézlett liberális pártvezetőt. E tisztséget korábbi szolgálataiért kaphatta, ugyanis Orban támogatta Nicușor Dant 2020-ban, amikor bukaresti főpolgármesterré választották, és az idei elnökválasztási kampány során is. A félig magyar Ludovic Orban – édesapja, Orbán Imre székelyudvarhelyi születésű, és a székelyudvarhelyi Securitate kötelékében dolgozott 1948-tól 1956-ig, századosi rangot szerezve a kommunista titkosrendőrségnél – a maga módján vérbeli, dörzsölt politikus, és éppen ez okozta mostani bukását is. Elnöki tanácsadóként ugyanis nem tudott csendben és háttérben maradni, a főpolgármesteri választások kapcsán politikai bírálatokat fogalmazott meg a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) irányában, de a szociáldemokratákat sem kímélte.

Hogy a liberális pártból is kiebrudalt egykori pártvezér, majd a Jobboldal Ereje nevű zsebpárt első embere mit lép e pillanatban, mellékes. Ennél lényegesebb, hogy a magyar közösség irányában barátságtalan, ellenséges gesztusokat tevő, mondhatni, nacionalista politikusként fellépő Orban nem befolyásolhatja a továbbiakban az államfőt. Már kinevezése is visszatetszést keltett, hasonlóan az elnök több más emberéhez, azaz tanácsadójához. Az Orban közéleti pályafutását valamelyest ismerők pedig joggal kérdezhették: Nicușor Dan nem talált egy nála hitelesebb, megbízhatóbb és alaposabb, belpolitikában járatos szakmai tekintélyt?

Annak ellenére, hogy apja ágán magyar származású, Ludovic Orban magyarellenességével tűnt ki. Hiába emlékezett ő maga is szép szavakkal gyermekkorára, amikor unitáriusként még a kátét is megtanulta (magyarul természetesen); családjában ezért akkoriban ajándékokat ígértek neki, akár e pillanat is jelenthette opportunizmusa hajnalát. Később, amikor érdekei úgy kívánták, politikai körökben is megvillantotta magyarnyelv-tudását, mint például 2009. december 21-én, amikor a liberálisok koalíciós tárgyalásokat folytattak az érdekvédelmi szövetséggel. Sajtóbeszámolók szerint akkor Ludovic Orban a liberálisok alelnökeként a találkozón elénekelte a Mágnás Miska című operett egy részletét: „Kutyából nem lesz szalonna, a suszterból primadonna, szalmalángból nem lesz kráter, nyúlból nem lesz hózentráger.” De a járványidőszak idején miniszterelnökként is visszatetszően, gőgösen viselkedett, alighanem pártján belül is felszusszantak, amikor a jámbor Florin Cîțu vette át tisztségét.

Ludovic Orbanért akkor sem hullottak, most sem hullanak könnyek. Hiszen sem ő, sem a hozzá hasonlóak nem politikai víziójukról, távlatok keresgéléséről ismertek, hanem arról, ahogy a pillanatnyi haszonra tekintenek; politikai tapasztalatukat, jártasságukat örökké felülírja túlélőösztönük, vitatható jellemük. Így most, amikor az elnöki palota fontos tisztségéből távozik az alkalmi operetténekes, a néhány hétig belpolitikai tanácsokat osztogató Orban, a magyar közösség nem szomorkodik.

Amikor még minden szép volt: Ludovic Orban (balról) Nicușor Dan mellett, Oana Gheorghiu eskütételén, jobbról Ilie Bolojan kormányfővel. Fotó: Facebook / Ludovic Orban