Különleges előadással érkezik Sepsiszentgyörgyre a kolozsvári Váróterem Projekt független színházi társulat. Preiszner Miklós Vérmedve című horrorkomédiája A. P. Csehov szövegeinek felhasználásával készült, és az előadás Stan Lilla Alíz fiatal színházkritikus szerint egyszerre szól az alkotói önhittségről, a túlélésért küzdő színházi közösségekről, és arról, hogyan pusztítja el a vágyott siker az őszinte alkotást. Az előadást vasárnap 19 órától láthatja a közönség a Tamási Áron Színház Kamaratermében.
Idén szeptemberben a Váróterem Projekt társulata Imecs-Magdó Levente rendező vezetésével Anton Pavlovics Csehov Medve című darabjának bemutatójára készült. Az előadás ajánlója szerint a rendező azzal a tudattal dolgozott, hogy ha az előadás nem lesz sikeres, ez alkotói karrierjének végét jelenti. Rettegett a premiertől, nem is sejtve, hogy „a bukásnál sötétebb veszélyek is leselkednek a társulatra, és hogy az előadást nem mindenki fogja túlélni”. Az alkotók figyelmeztetik a közönséget, hogy a látottak alkalmasak lehetnek az érzelmek felkavarására, nem mellesleg az előadásban füstöt, valamint erős fény- és hanghatásokat használnak. „Várandós nőknek nem ajánlott, csak erős idegzetűeknek” – teszik hozzá.
Az előadás „valódi” rendezője Szilvay Máté, akinek munkáját Váradi Tímea (látványtervező), Szűcs Tamás (a látványtervező asszisztense), Preiszner Miklós (dramaturg, sound design) és Sipos Júlia (technikus) segítette. Előadók: Antal Örs Deli, Balázs Ádám, Csüdöm Henrietta, Erdei Emese, Imecs-Magdó Levente, Kerekes Barbara, Kovács Emma, valamint Csepei Zsolt, Péter Izolda és Szűcs Tamás.
Stan Lilla Alíz így írt az előadásról a Színház folyóiratban: „Szilvay rendezése bátor kísérlet a színház és a valóság határainak elhomályosítására: a néző egyre mélyebbre kerül, majd lassan belecsúszik egy mikrokozmoszba, amelyet legjobban az jellemez, hogy mindenki halálosan komolyan veszi magát benne, és senkinek sem tűnik fel, hogy ettől igazán nevetségessé válik. Egy önmagába záródó, nárcisztikus művészi közeg tárul elénk: a kontrollmániás rendező, a független – azaz szegény és láthatatlan – társulat, benne a valamivel híresebb színésszel, aki az előadás után rohan is tovább...” (nbs)