Nagy D. István
Bárhogyan csűrik-csavarják, magyarázzák, de valami nagyon nem működik a bukaresti kormányzati boszorkánykonyhában. A nagy deficitcsökkentő üstből ugyanis egymás után csak erősen kozmás csodaitalok, főzelékek érkeznek – általában adóemelések, pénzügyi megszorítások formájában –, melyeket ismét csak a népnek kell lenyelnie, elfogyasztania.
A legfrissebb ilyen, elég sokáig rotyogtatott kutyulmány a parlamenti elfogadás előtt álló pénzügyi csomag, mely jövő év elejétől mások mellett „felrobbantja” az ingatlan és jármű után fizetendő helyi adók és illetékek rendszerét, településtől függően 70–80 százalékos járuléknövekedést hozva. Egyszerűbben szólva, ha a törvény hatályba lép, január elsejétől szinte kétszer annyit fizetünk majd, mind a lakás, mind a járműveink után, amihez ráadásul ugyanabban a jogszabályban a magánszférát még inkább megterhelő (így közvetve megint csak az átlagpolgárt sújtó) további fiskális változásokat is hozzácsaptak.
Egy jó ideje már belengetett, előkészített, sőt, a törvényhozás elé kormányzati felelősségvállalással be is terjesztett jogszabályról van szó, mely része a Bolojan-kormány nagy deficitcsökkentő csomagjának. Ez öt törvénytervezetet jelent, ezek egyike volt az, mely az adóbevételek növelését célozta meg a helyi adók és illetékek felsrófolása útján. A jogszabály már az alkotmánybíróságon is „megtérte” magát, a taláros testület pedig részben alaptörvénybe ütközőnek minősítette. Sebaj, kiiktatták a törvényből a problémás rendelkezéseket, következhet a parlamenti elfogadás, illetve az államfői kihirdetés, majd az alkalmazás. – Ne legyenek illúzióink, erre sor is kerül, mert a kormánynak a föld alól is pénzt kell előteremtenie, hogy csökkentse a költségvetési hiányt, és amint azt sajtóértesülések szerint az önkormányzatok számára maga Ilie Bolojan is egyértelművé tette: hiába van szó helyi adókról és illetékekről, a többletbevétel bizony az államnál marad. Költségvetési lyukakat tömködni nyilván, azaz ismét érvényesül a gyakran látott modell: az állam kisgömböcként mindent felzabál, s ha ki akar keveredni a maga okozta hatalmas slamasztikából, bárki zsebébe szégyenérzet nélkül nyúl bele.
Elkeserítő, felháborító volta mellett a lakosságra mért újabb csapás egyben újabb szomorú látlelet is. Jól mutatja, hogy Románia mindenkori kormányai képtelenek túllépni a saját árnyékukon. Ne feledjük, hogy az újabb adóterhek bevezetésével párhuzamosan folytatódik a bírák és ügyészek nyugdíjazása körüli szappanopera, a közigazgatási reform isten tudja hányadik változatának futnak neki konkrét eredmény nélkül, a veszteséges, mesterségesen életben tartott állami vállalatok megregulázása pedig nagy vonalakban sem több szép tervnél. Márpedig a kormány szerint ezek is részei a hiány csökkentésére irányuló intézkedéseknek, ám az a fránya gyakorlatba ültetés valahogy nem akar sikeredni. A kicsikbe, kiszolgáltatottakba való rendszeres belerúgás ezzel szemben prímán működik, következetesen meg is teszik, míg a kivételezettek, a kasztok képviselőihez csak kesztyűs kézzel közelítenek.
És közben csodálkoznak, hogy a „lentieknek” ez egyre kevésbé tetszik.
Fotó: gov.ro