Sokszor olvassuk/halljuk, hogy a város összes baja a Tega. Távolról sem gondoljuk magunkat tökéletesnek, számos hibánk van és – sajnos – a rendszernek, amiben működünk, szintúgy vannak bajai.

Kezdjük mindjárt az elsővel: a szelektív hulladékgyűjtés jó dolog, hiszen a régi, városvégi szemétdomb látványát nem kívánja vissza senki. Nehezebb a jó dolog, ha foglalkozni kell vele, egy garzonlakásban, ahol kevesebb a hely, nehezebben fér meg pár kuka az egy helyett. Azon kívül ott vannak a visszaváltható PET-palackok is, amelyek szintén helyet foglalnak. A szelektív hulladékgyűjtés nem opció, előírják az Európai Unió törvényei, előírják a hazai törvények is. Nekünk be kell tartani. Sokan reklamálnak, hogy „mindjárt nem lehet semmit eldobni”. Igazuk van, ez a cél: ne legyen szemét – mindezt egy olyan világban, ahol minden élelmiszer jóformán csak csomagolva vásárolható meg. 

A csomagolást szelektíven kell gyűjteni – ez az előírás, hogy aztán a gyűjtés után mi lesz vele, azon nem gondolkoztak. Oldjuk meg. Megoldjuk mi is, a legtöbb ember is. Városon bekerül az okoskukákba. Őszintén mondom, hogy ezek az új okoskukák nemhogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, hanem meggyűj­tötték a bajunkat direkt és főként indirekt módon. A direkt része egyértelmű: nehezebben nyithatók, gyerekeknek, időseknek magasak, de egészséges felnőtteknek is nehezebben kezelhetők. A miértek listája hosszú, de a magasra helyezett ajtó egy előírás miatt van: ne essenek bele a gyerekek. Nem tudjuk hány ilyen eset történhetett, de valahol valaki eldöntötte, hogy ez ellen védekezni kell.

A másik baj, ami sokkal rosszabb: senki sem számított arra, hogy egy kuka ajtaja páncélszekrényekkel kell vetekedjen. Az okoskukák szebbek, amire szükség is volt, mert a régiek már nem nagyon illeszkedtek egy rendezett városképbe – de egy pár lejes univerzális kulccsal nyithatóak, akinek pedig nincsen ilyenje, az felfeszegeti. Az nem baj, ha az emberek leteszik a szemetet a kuka mellé, ha éppen elromlik valamelyik zár a feszítéstől, vagy bármi mástól... Megoldjuk. Az a baj, hogy van, aki szétdobálja a begyűjtött szemetet. Ezt próbáltuk orvosolni alapos felügyelettel, történt belőle feljelentés, bírság, de nem tartom célravezető megoldásnak.

A célravezető megoldás az, ha nem csak mi látjuk, hogy megrongálják a kukát. Egy kuka mindannyiunk tulajdona, aki kárt tesz benne, az olvasó tulajdonát károsítja, az ő napját nehezíti meg, az ő környezetében szórja szét a szemetet (amit valaki gondosan szortírozott).

A következtetés szomorú: nem állíthatunk minden zacskó szemét mellé rendőrt, nem is tudunk. Arra tudjuk kérni a lakókat, hogy szóljanak a helyi rendőröknek, amikor épp történik a rongálás.

Annyit lehet még tenni, hogy a visszaváltható palackot nem dobják a kukába: akkor ok sincs arra, hogy felfeszítsék a gyűjtőt. Ki merem jelenteni, hogy a RetuRO rendszer bevezetése óta ez a majdnem kizárólagos ok, amiért a kukákat napi rendszerességgel felfeszítik vagy kinyitják.

Végezetül engedjenek meg egy magyarázatot még: igen, sokszor a vegyesbe dobálva szállítjuk a szelektív hulladékot. Ez különösen rossz: sok száz év kell, ameddig lebomlik majd és többet is kell fizetnünk érte a lerakónál. Akkor keverjük össze a vegyest a szelektívvel, amikor már más is megtette. Ha 3–4 ember vegyest dob a szelektívbe, mindenki más munkáját elrontja.

A TEGA jelmondata „A mi környezetünk, a mi felelősségünk”: azért választottuk ezt, mert egymagunk nem vagyunk elegendők a tiszta környezethez, ehhez sajnos mindannyian kellünk.

Tisztelettel: 
Máthé László, a TEGA igazgatója