A baróti és környékbeli iskolák diáksága szeret Erdővidék Múzeumába járni. A kisis­kolások leggyakrabban a zöld hét vagy az iskola alkalmával mennek, de az időszakos kiállításokra, valamint a melléjük rendelt múzeumpedagógiai foglalkozásra a nagyobbak gyakorta visszatérnek. Lakatos Csilla örömmel foglalkozik bármelyik csoporttal – és nem csak a múzeum falai közt. Amennyiben valamelyik óvoda vagy iskola meghívja, a helyszínre is elviszi a foglalkozást.

A muzeológus úgy véli, a fiataloknak meg kell mutatni, a múzeumok nem unalmas intézmények, ahol egy-egy felnőtt kiáll eléjük, s nagy adag információval traktálja őket. Sokkal többet el lehet érni, ha a szépre és érdekesre nagyon fogékony gyerekeket játékosan rávezetik, érték az, amit elődeink megteremtettek és megőriztek számunkra. Például, ha a népi mesterségekről szólnak, nemcsak a fazekasságról hangzanak el száraz tények, hanem derüljön ki az is, honnan van az agyag, milyen eszközökkel, miként formálták azt hasznos tárggyá, majd némi kézműves gyakorlatként maguk is megpróbálhatnak elkészíteni valamilyen kisebb darabot.

Ha március 15-éről esik szó, akkor megnézik a múzeum ólomkatona-gyűjteményét, azokon megszemlélhetik, milyen egyenruhát viseltek a szemben álló felek, de akár azt is, hogy milyenek voltak a csata domborzati viszonyai, majd csapatjátékban küzdhetnek meg egymással vagy kvízjátékban bizonyíthatják, mennyire figyeltek oda az elhangzottakra. „Igyekszünk a gyakorlatban is – többek közt tárgybemutatóval, énekkel, játékos tárgyfelismeréssel, kvízjátékkal, térképpel és kézműves-foglalkozással – meg- és bemutatni, kik építették és miként lakták Erdővidéket, kik küzdöttek érte és kik azok, akik munkájukkal híressé tették” – nyilatkozta Lakatos Csilla.

A mintegy órát felölelő foglalkozások nem ingyenesek, de mindössze jelképesnek mondható ötven lejbe kerülnek, és előzetes bejelentkezéshez kötöttek.