2027-ben pedig már fel is lélegezhet, mert a koalíciós megállapodás szerint áprilistól a szociáldemokratáké a miniszterelnöki tisztség a Nicolae Ciucă és Marcel Ciolacu által feltalált „rotációs” helycserével (ami ugyan történelmi népszerűségvesztéssel járt a 2024-es választásokon, de nem okult senki ebből). Márpedig a szociáldemokraták a 2028-as választások előtti évben biztosan nem fognak olyan intézkedéseket hozni, amelyekkel magukra haragíthatnák a nagyrészt általuk felduzzasztott és elkényeztetett adminisztrációt. Eddig is ők akadályoztak – foggal-körömmel, időhúzással, mellébeszéléssel, zsarolással (a kormányból való kivonulás, sőt, újabban egy bizalmatlansági indítvány megszavazásának lebegtetésével) – minden olyan lépést, ami érdemi változást hozott volna az állami pazarlásban. Harciasan szónokoltak az emberek védelméről, de semmit nem tettek értük: a lakosságot sújtja az EU-s átlagot több mint háromszorosan meghaladó infláció, a világszinten méregdrága energia, a hol itt, hol ott megugró pénzügyi teher, a magáncégek kénytelenek leépíteni és bezárni, miközben az állami szektorban még a pofátlan pótlékokat sem sikerült lefaragni, nemhogy a népességfogyással arányos karcsúsítást végrehajtani.

Ilyenformán ismét a bizonytalan jövőbe tolódik az az időszak, amikor majd minden állampolgár érezni fogja az idei megszorítások jótékony hatását, a gazdaság feléledését, terhei enyhülését. Ezt 2026-ra ígérték, de a dolgok jelenlegi állása szerint jövőben csak még többet kap az állam, és még kevesebb marad a polgárnak – és minél rövidebb ideje marad Ilie Bolojannak a kormányfői tisztségben, annál kevesebb valódi reformot remélhetünk. Mert amit eddig láttunk, az nem az: a közszolgáltatások minősége, hatékonysága nem javult, egyetlenegy kiváltság sem szűnt meg, azaz ugyanazt a túlméretezett és pazarló államgépezetet kell fenntartanunk, amely mindig az oktatáson, egészségügyön, kultúrán kezdi a spórolást, és nagyjából ott is fejezi be. Semmiféle garancia nincs arra, hogy a béralap általános, tíz százalékos csökkentésére – amiben nagy nehezen kiegyeztek a kormánypártok – valóban sor kerül, hiszen tényleg nem lehet egy kaptafára húzni például a Romsilvát egy községi könyvelővel: a különbség a luxushivatalnokok érdekérvényesítő képességében is megmutatkozik. Ők most a túlélésre játszanak, egy számukra barátságosabb kormányra várva, amikor majd azt is visszakapják, lehetőleg tetézve, amit ebben a deficitcsökkentési lendületben esetleg elveszítenek.

Sorin Grindeanu PSD-elnök kiválóan védi a pártja által felépített rendszert. Fotó: Facebook / PSD