Demeter J. Ildikó
Adóemelések igen, költségcsökkentések nem: így fest jelenleg a kormányzási „reform”. A júliustól szabadjára engedett energiaárak, az augusztustól megemelt áfa mellé januártól az ingatlanok és gépjárművek utáni adókat is megnöveli – nem csip-csup 2–3, hanem kemény 70–80 százalékkal – a kormány. Kell a pénz a központi és helyi közigazgatásnak, a sok állami vállalatnak, mert ott legfeljebb 10 százalékos takarékoskodás lesz, az is csak a béralapból, pedig vannak mindenütt fölösleges kiadások. A speciális nyugdíjak eltörléséhez hasonló lendülettel beharangozott létszámcsökkentésre egyévi haladékot kap a közszféra, azaz 2026-ban mindenki marad a helyén, akár jól végzi a dolgát, akár nem.
2027-ben pedig már fel is lélegezhet, mert a koalíciós megállapodás szerint áprilistól a szociáldemokratáké a miniszterelnöki tisztség a Nicolae Ciucă és Marcel Ciolacu által feltalált „rotációs” helycserével (ami ugyan történelmi népszerűségvesztéssel járt a 2024-es választásokon, de nem okult senki ebből). Márpedig a szociáldemokraták a 2028-as választások előtti évben biztosan nem fognak olyan intézkedéseket hozni, amelyekkel magukra haragíthatnák a nagyrészt általuk felduzzasztott és elkényeztetett adminisztrációt. Eddig is ők akadályoztak – foggal-körömmel, időhúzással, mellébeszéléssel, zsarolással (a kormányból való kivonulás, sőt, újabban egy bizalmatlansági indítvány megszavazásának lebegtetésével) – minden olyan lépést, ami érdemi változást hozott volna az állami pazarlásban. Harciasan szónokoltak az emberek védelméről, de semmit nem tettek értük: a lakosságot sújtja az EU-s átlagot több mint háromszorosan meghaladó infláció, a világszinten méregdrága energia, a hol itt, hol ott megugró pénzügyi teher, a magáncégek kénytelenek leépíteni és bezárni, miközben az állami szektorban még a pofátlan pótlékokat sem sikerült lefaragni, nemhogy a népességfogyással arányos karcsúsítást végrehajtani.
Ilyenformán ismét a bizonytalan jövőbe tolódik az az időszak, amikor majd minden állampolgár érezni fogja az idei megszorítások jótékony hatását, a gazdaság feléledését, terhei enyhülését. Ezt 2026-ra ígérték, de a dolgok jelenlegi állása szerint jövőben csak még többet kap az állam, és még kevesebb marad a polgárnak – és minél rövidebb ideje marad Ilie Bolojannak a kormányfői tisztségben, annál kevesebb valódi reformot remélhetünk. Mert amit eddig láttunk, az nem az: a közszolgáltatások minősége, hatékonysága nem javult, egyetlenegy kiváltság sem szűnt meg, azaz ugyanazt a túlméretezett és pazarló államgépezetet kell fenntartanunk, amely mindig az oktatáson, egészségügyön, kultúrán kezdi a spórolást, és nagyjából ott is fejezi be. Semmiféle garancia nincs arra, hogy a béralap általános, tíz százalékos csökkentésére – amiben nagy nehezen kiegyeztek a kormánypártok – valóban sor kerül, hiszen tényleg nem lehet egy kaptafára húzni például a Romsilvát egy községi könyvelővel: a különbség a luxushivatalnokok érdekérvényesítő képességében is megmutatkozik. Ők most a túlélésre játszanak, egy számukra barátságosabb kormányra várva, amikor majd azt is visszakapják, lehetőleg tetézve, amit ebben a deficitcsökkentési lendületben esetleg elveszítenek.
Sorin Grindeanu PSD-elnök kiválóan védi a pártja által felépített rendszert. Fotó: Facebook / PSD