A nagy számban megjelent közönséget Czilli Balázs, a városi művelődési ház igazgatója köszöntötte, aki röviden bemutatta a Háromszéken letelepedett angol származású festőművészt, Howard Weavert. Beszédében kiemelte, hogy olyan alkotóról van szó, aki nemcsak a képzőművészet és a klasszikus „hivatásos” művészetek területén jártas, hanem a modern vizuális kultúrában is – a Netflix-sorozatoktól a nagy mozifilmekig.

Howard Weaver festőművész és felesége, Stima-Weaver Klára művészettörténész-rajztanár Lisznyóban él. Howard 52 évet dolgozott háttérképfestőként (scenic artist) a nemzetközi filmiparban, számos közismert film, tévésorozat és reklámfilm hátterét festette meg Londonban és egész Európában (dolgozott egyebek közt a Star Wars, a Batman I., a Bridget Jones naplója, a Finding Neverland, a Trónok harca látványvilágán is). Pályafutása mellett mindvégig elkötelezett maradt személyes művészi tevékenysége mellett, festményeit és rajzait számos helyszínen állította ki.

A kovásznai Kádár László Képtárban most kiállított alkotásait Gazda József művészetkritikus méltatta, aki úgy fogalmazott: Howard Weaver „a valót költi” – festményeiben a valóság illúzióját teremti újra, ahogy korábban londoni filmstúdiók óriásvásznain is tette.

„Ehhez annyit kell tudnunk, hogy a filmek háttereinek híven kell kifejezniük a valóságot. A néző nem tudhatja, hogy nem egy hegyoldalban álló valódi fenyőfát lát, hanem egy megfestett díszletet. A díszletnek úgy kell hatnia, úgy kell sugallnia a látványt, mintha a valóságot látnánk, vagyis a valóságot, a valót kell megköltetni” – hangsúlyozta a művészetkritikus. „Képzeljük el: legnagyobb festett háttere egy 140 méter hosszú és 11 méter magas óriásvászon volt, amelyet úgy kellett megfestenie, hogy a valóság illúzióját keltse. Filmes munkáját közel fél évszázadon át, több mint negyven éven keresztül végezte. Közben szerelmese lett – mondjuk így – a természetnek, a látványnak, a mindenség csodájának. Bejárta a világot, így vetődött el Debrecenbe is, Magyarországra, ahol szintén élt egy ideig, és ami most külön örömünkre szolgál: ma már a mi megyénkben telepedett le feleségével. Ez is mutatja, hogy szereti ezt a tájat, ennek a természetnek a szépségét, és ebben, a lelke számára gyönyörködtető környezetben születnek az újabb és újabb képek.”

Ezek az ő lelkét is tükrözik a maguk módján. Ha végignézünk ezen a kiállításon, tájakat látunk, lakott tájakat, településrészleteket, hegyeket és völgyeket, fákat és füveket, köveket, patakokat. A honlapján Gazda József két olyan képet is látott, amelyeknél úgy érezte, hogy a kövek lelkét is megfesti: nemcsak lefest, hanem beleviszi a maga álomvilágát, szeretetét is. Ezt érezhetjük ezen a kiállításon is.

Stima-Weaver Klára szavaira hivatkozva Gazda József kiemelte: a művész szándéka, hogy a környező világban felfedezhető szépségeket mutassa meg, s látni tanítsa az embereket, hogy ráébredjenek a teremtett világ lelkünket építő oldalára. A most bemutatott képeken tájak, településrészletek, hegyek és völgyek, fák, füvek, kövek és patakok jelennek meg úgy, hogy, az alkotó vásznaiba saját álomvilágát és szeretetét is beleírja. Gazda József szerint Weaver festészete azt üzeni, hogy a teremtett világ gyönyörű, és a kor mostohaságai közepette is képes lelkileg gazdagítani bennünket – ezért, ahogy fogalmazott, „szép élni, és gyönyörűség otthonra lelni a festészetben”.

„A teremtett világ, amelyben élünk, valóságos csoda – miközben számtalan szörnyűség, durvaság szaggat mindenkit kívül-belül. Mégis, a látás csodálatos adománya által ilyen körülmények között is találhatunk olyan szépséget és harmóniát, amely nemcsak a belső egyensúlyunk megtalálásában segít, hanem a gyönyörködés által felemelően is hat ránk. Az így megszerzett belső nyugalom kihat a környezetünkre is: az elmélyülés által feloldódhat a kívülről ránk kényszerített embertelen rend nyomasztó súlya. Mindezek mellett Howard képei azért is születnek, mert számára maga a festés öröm – festenie kell. Remélhető, hogy ez az öröm a képek nézőit is megérinti, s valami átragad belőle rájuk is” – fogalmazott Gazda József.