Az ország ezer sebből vérzik. Teljesen kiszolgáltatott a külföldi hiteleknek, a frontról hosszú ideje már csak kedvezőtlen hírek érkeznek, a mozgósítási potenciál rég kifulladt, már csak kényszerítéssel megy, nem véletlen a rengeteg dezertálás, az ismét elhatalmasodó áramszünetek elviselhetetlenek, miközben nem maradt egyetlen ép hőerőmű sem az országban, a szűnni nem akaró orosz rakéta- és dróneső sok-sok civil életét követeli mindennap, s míg az emberek életüket adják a háborúban, aközben a politikusok körében tombol a vérrel átitatott korrupció... Hogy ez magától mitől változna meg jobb irányba, arra bizonyára csak a nagyokosok tudják a választ...

Ukrajna most újabb esélyt kapott az „életre”. Félő, ha ezt sem ragadja meg, a következő sansz a mostaninál is rosszabb lehet, hiszen a minszki egyezmények óta folyton csak rosszabbak és rosszabbak a békekötés feltételei.

Kétségtelen, a 28 pontos amerikai béketerv némely pontja fájdalmas lemondást, kompromisszumot követel. Hiszen felmerül a kérdés: ha területeket kell átengedni az agresszornak, akkor miért kellett ennyi vétlen katonának és békés civilnek meghalnia? Ezt a kérdést jó volna Boris Johnson bukott brit miniszterelnöknek is feltenni... Ugyanakkor mi a garancia arra, hogyha eddig nem sikerült, akkor a háború folytatása esetén éppen most – amikor fogytán a katona, a fegyver és a pénz – sikerülhet a Donbaszról kiűzni a betolakodókat? 

Nem szabad lemondani a NATO-tagságról, szajkózzák egyesek. Könyörgöm, 20 éve „hülyítenek” bennünket ezzel, a történtek után hogy a fenében lehet ebben a „mesében” még mindig hinni?...

Arról sokkal kevesebb szó esik, hogy mennyi mindent nyerhet Ukrajna az amerikai béketerv megvalósulása esetén! Legfőképpen BÉKÉT! Azt, hogy elhallgatnak azok az átkozott fegyverek, az ország megőrzi szuverenitását, reális esélyt kap a jövőre, a fejlődésre, a megtisztulásra, az európai integrációra, amerikai gazdasági és biztonsági védőernyőre, azaz egy élhetőbb folytatásra. 

A korábbi keserű tapasztalatok azonban azt mondatják az egyszerű emberrel, ebből sem lesz semmi, a hangos kisebbség most is révbe ér, s folytatódni fog minden, ahogy eddig, pontosabban még brutálisabb pusztítással, elviselhetetlen téli energiakrízissel, totális mozgósítással...

Csak egy zárójeles megjegyzés: nem kevesen vannak, akik kapitulációt emlegetnek az amerikai béketerv kapcsán. Utánanézhetnének a szó valódi jelentésének. Ez nem kapituláció, hanem fájdalmas kompromisszum, még akkor is, ha lehet, hogy több ponton igazságtalannak hathat, de csak a puszta és rideg valóságot érzékelteti, mint általában a hétköznapi élet. Ám aki szerint – Kijevtől Berlinen, Párizstól, Londonon át Brüsszelig – mégiscsak kapituláció, az tehet ellene. Ide lehet jönni és kipróbálni! Mondjuk úgy, hogy már holnaptól fegyvert fog a kezébe, nem pedig a békéért fohászkodókat űzné a frontra...

Legyen béke!

Dunda György