Farkas Réka
Ismét kettészakadt a világ, egymástól szélsőségesen különböző vélemények övezik Amerika orosz–ukrán háborút rendező béketervét. Van, aki örömujjong, máris békét vizionál, Trump zsenialitását magasztalja, mások Ukrajna elárulása miatt jajonganak, Oroszország győzelemre segítéséről beszélnek, a nyugati világ demokratikus értékrendjének lábbal tiprásáról. Nagyon ritka a józan, kiegyensúlyozott, tényekre alapozott elemzés, mindenki a saját elméletét alátámasztó részleteket emeli ki, pedig immár – ha hinni lehet a híreknek – napvilágot látott az amerikai tervezet egésze.
Ukrajna helyzete drámai. Lassan négy éve háború pusztítja, az orosz megszállókat nem tudja visszaverni, külföldi támogatói szavak szintjén rendkívül vehemensek, gyakorlati segítségnyújtásuk azonban kevés és véges. Mindemellett a háború összes kínját elszenvedő ukránoknak saját vezetőik kapzsi korruptságával is szembesülniük kellett. Az agresszor Oroszország sem áll fényesen. Hatalmas pénzeket emésztenek fel egyre intenzívebb támadásai, araszolgat, de valós győzelme igencsak messze van, gazdasága pedig rogyadozik a szankciók miatt. Jelen állás szerint nem úgy tűnik, hogy bármelyik nyerni tudna a közeljövőben.
Donald Trump, a világ nagy békehozója, jól ráérzett mindkét fél kényszerhelyzetére és alaposan rá is segített a kedvező széljárásra. Egyfelől az újabb hatalmas ukrán korrupciós botrány kiszivárogtatásával, másfelől az Oroszország elleni szankciók keményítésével. Jól megalapozta a béketerv nyilvánosságra hozatala előtti közhangulatot, mindent megtett, hogy ajánlata visszautasíthatatlan legyen, egy olyan kiindulópont, amely egy asztalhoz ülteti az ellenségeket. Eddigi lépései után egyáltalán nem kizárt, hogy a megegyezésre is rá tudja kényszeríteni őket.
Csakhogy Amerika és Trump ügyködése egyáltalán nem önzetlen, nemcsak a háború okozta pusztítás fölött érzett aggodalma vezérli. Rátenné kezét Ukrajna altalajkincseire, a befagyasztott orosz vagyon egy részére, de hosszabb távú geostratégiai tervei szempontjából számára még fontosabb leválasztani Oroszországot Kínáról. Az sem mellékes, hogy az Európai Uniót a békekötésben, de az újjáépítésben is statisztaszerepbe kényszerítené, pénzzel hozzájárulhatna, de érdemi beleszólása nem lenne a dolgok menetébe.
Kemény nagyhatalmi játszmákról van szó, amelynek fő irányítója ismét az Egyesült Államok. Európa kétségbeesetten kapkod, próbál magának helyet találni az asztalnál, Oroszország igyekszik a maximumot kihozni önmaga számára. Zelenszkij sarokba szorult, eddig csak közvetlen környezetének korrupciós ügyei láttak napvilágot, de Damoklész kardja ott lebeg a feje fölött, és ez jelentősen megnehezíti, hogy félresöpörje azt a béketervet, amely területek feladására kényszeríti és országa szuverenitását amerikai és orosz játékszerré alakítja. Európa segítsége nem elég az ellenálláshoz, Amerika nélkül veszít, így nincs más lehetősége, mint leülni az asztalhoz és igyekezni minél többet kicsikarni a tárgyalások során.
A történelem már bebizonyította: kis nemzetek, országok nem tudnak nyerni a nagyok inváziójával szemben. Ideig-óráig ellenállhatnak, de a nagyhatalmi játszmák általában bedarálják őket. Úgy tűnik, Ukrajna nem lesz a ritka kivételek egyike. De ha Zelenszkij okosan tárgyal, elérheti, hogy országa nagy része egyben maradjon, hogy újjáépítsék, hogy hosszú távú garanciákat kapjon, és ami talán az ott élők számára a legfontosabb: hogy végre béke legyen.
Kényszerhelyzetbe került Zelenszkij? Fotó: Facebook / Volodimir Zelenszkij
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.