Eme tudósítások gyakran maradnak árnyékban, számosan vélhetik úgy, a világ nagy problémáihoz képest jelentéktelenek. Pedig távolról sem jelentéktelenek az efféle hírek, sőt. Miként is lehetne örömtelenül tekinteni arra a tényre, hogy a teljes mértékben szórványnak számító Fogaras jó néhány magyar, jobbára idős embere lelkének tetsző ünnepet élhetett meg saját közösségében, saját református gyülekezetében?

Mert míg mindez tömbben élők számára szinte természetes, peremvidéken már jóval ritkább. A mintegy 26 ezer lakosú Fogarason a legutóbbi népszámláláson 588 ember vallotta magát magyarnak, a református gyülekezet pedig közel félezer lelket számlál. Jobbára idős emberek, kiknek egyedüli közösségi bástyája a Fogarasi Református Egyházközség. Mely közösségi oldalán hűséggel tudósít e maroknyi magyar ember gyülekezeti életéről. A vasárnapi főhajtás, Árva Bethlen Kata születése 325. évfordulójának megünneplése a háromszékiek számára újabb, erőteljesebb kapcsolódást is jelent szórvány és tömb között, hiszen mellszobrának alkotója a hetvenhét esztendősen is rendületlenül, elkötelezetten alkotó Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész. 

Árva Bethlen Katát (1700–1759) a református egyház mecénásának tekinti, íróként is ismert, aki támogatta az erdélyi magyar református egyházközségeket és iskolákat, ugyanakkor Bod Pétert is felkarolta. Bethlen Kata, a nehéz sorsú erdélyi nagyasszony 1759. július 29-én hunyt el Fogarason, az ottani református templomban temették el.

A vasárnapi fogarasi ünnepi istentiszteleten Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének igehirdetése után Ambrus Mózes helybéli református lelkipásztor hangsúlyozta: Fogarason a gyülekezet tagjainak mindennap küzdeniük kell azért, hogy megmaradhassanak magyarnak, reformátusnak. „Mindennap meg kell győznünk a szülőket, jó az, ha a gyermekek magyar órára jönnek. Mindennap el kell ismételnünk és el kell mondanunk azt, magyarul kell beszélni és református magyar emberként kell ebben a templomban imádkozni a mi istenünkhöz” – mondta a lelkész, hangsúlyozva, a gyülekezetnek kis létszáma ellenére a jövőre is gondolnia kell.

November közepe, pontosabban tizenötödike – Bethlen Gábor fejedelmünk születésnapja – a magyar szórvány napja. Ebben az időszakban rendezvényeket szerveznek e témában, beszédek, intelmek hangzanak el. Mindez azért is jelentős, mert ma már az is egyfajta elégtételt jelenthet mindazok számára, akik a magyar nyelvterület peremén élnek, hogy a nagyobb, tömbben élő közösségek figyelnek rájuk. Nehéz, de nem megoldhatatlan helyzetben élnek és a jövőre is gondolnak, szépen tükrözik ezt a fogarasi fejlemények. És ehhez erőt adhat nekik a háromszékiek rájuk irányított figyelme, érdeklődése. Bár ennyit ők is megérdemelnek, s ez alkalomból talán némelyek nem csupán azt a kérdést teszik fel, hogy milyen lehet szórványban élni, talán majd többen érdeklődnek Árva Bethlen Kata különös sorsa iránt is. Emellett a háromszékiek még arra is gondolhatnak, bizony, érdemes még alaposabban figyelniük az egyedüli magyar vonatkozású fogarasi szobor alkotójára, a velünk együtt lélegző, alkotó Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművészre...

Főhajtás Árva Bethlen Kata újonnan avatott szobra előtt Gyermekek műsora a fogarasi református templomban tartott szoboravató ünnepségen. Fotó: Facebook / Erdélyi Református Egyházkerület