Hogy mennyire így volt ez, abban mifelénk nem is szabad kételkedni, mert a székely ember, ha bármit kérdezünk tőle, soha nem mondja, hogy nem tudom. – Milyen kő ez itt, bátyám? – kérdeztük a kálnoki öreget. Sejtettük, hogy fogalma sem volt, de határozottan mondta: valamilyen vót, s a valamilyennek a maradványa.

Aldoboly határfalu, a Feketeügy és az Olt térségében, zömében egy teraszorom-maradványon terül el. Délre tőle a Barcaság és a Szászföld húzódik. A bécsi döntés után Dél-Erdélyhez szakadt. Az országhatárt – Észak-Erdély és Dél-Erdély között – Illyefalva és Aldoboly között, a tetőn húzták meg. 

Kedvelem ezt a falut, gyakran keresem fel, izgalmas a története, ismert interjúalanyaim – Csergő Mária, Muscaluné Imreh Ágota – olykor szívesen meséltek régi-új dolgokról is. Mert história a javából az is, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején itt írták össze a fegyverforgató székelyeket. A szervezkedés miatt a labancok nyomban feldúlták a falut, a templomon kívül csak néhány ház maradt meg. Napnyugati határán egy dombszerű emelkedő található, Bás a neve, ide helyezi a szájhagyomány Básvárát. Erődöt, várat sejtett itt, és nem csak a képzelet. Orbán Balázs római telepet feltételezett. Az tény, hogy szórványleletek kerültek napvilágra onnan: bronzlándzsák, buzogányok és a híres-neves aldobolyi szkíta kard, amelyet valóságos kincsnek tekint a régészet. Az i. e. 7. században megjelenő keleti eredetű szkíták egyik későbbi temetkezését gazdag sírleletekkel éppen Sepsiszentgyörgyön Székely Zoltán régész-igazgató tárta fel. Ez a gyűjtemény őrizte a Székely Nemzeti Múzeumban az Aldoboly határában 1880 tavaszán megtalált, „markolatán keleti állatmotívummal díszített antennás szkíta vasból való kardot, a korszak egyik kiemelkedő értékű fegyverleletét”. Sajnos, ennek ma már csupán hű másolata látható a Székely Nemzeti Múzeumban, az eredeti példányt „elkérte” a bukaresti Román Nemzeti Múzeum.

Benkő Árpád, Illyefalva polgármestere

A mi Alvégünk

A vidék egykor közismert neve – nem lehet rajta csodálkozni – ma már csak a nép ajkán s olykor helytörténeti írásokban fordul elő. Előszeretettel használtuk, használjuk, mert magában foglalja azt az egységes területet, amely Sepsiszentgyörgytől déli irányban terül el Aldobolyig, ahol Brassó megyével, pontosabban a Barcasággal határos. Jelen esetben Aldoboly bemutatása a cél, ez azonban – ismét csak a helyi lakosság nyelvén – az Alvidékre oszlik, melynek népi neve Alvég, ez tehát a jelenlegi használatos földrajzi felosztás szerint Sepsiszék egy földrajzi alegysége. Ehhez az Alvéghez számítjuk a már sorozatunk során bemutatott Sepsiszentkirályt, Illyefalvát is. A községközpont önkormányzatát az utóbbi választások óta Benkő Árpád polgármester irányítja, az általa vezetett intézménynek kell megküzdenie a helyi gondokkal: az  infrastruktúra javításával, területrendezésekkel, a jövő lakóterületeinek körülhatárolásával, a szociális, kulturális szolgáltatások irányításával, testvértelepülésekkel való baráti kapcsolatok fenntartásával stb. Túl vannak már a községközpont és Sepsiszentkirály falunapjain, s miként azt látogatásunk idején a polgármester elmondta, hamarosan pótolni szándékoznak az aldobolyiak által is igényelt közösségi, az összetartozást szolgáló megemlékező eseményeket.

S miként azt lapunk olvasói is sejthetik, Alvégen is – ha látszólag kevésbé, de kitapintható módon – változik a kistérség arcvonása, képe. Ehhez az ún. változáshoz akarva-akaratlan hozzátartozik az az aldobolyiak számára mindmáig fájdalmas változás, miszerint az ominózusnak is mondható, 1968-ban végrehajtott közigazgatási rendezés során a történelmi régi megyék területéből tetemes részeket csatoltak a szomszédos megyékhez. Az egykori Háromszék (Sepsiszék) területéből az addig Aldobolyhoz tartozó Vámoshíd területét Brassó megye kapta meg. Több mint 74 hektár mezőgazdasági területet (kaszálókat, szántókat, legelőt) csatoltak el, mely az aldobolyi magyar és román gazdálkodók saját, telekkönyvezett birtoka volt.

Vinczi Botond, református lelkipásztor, Aldoboly

„Világlátó” a Bás

Azon a tájon, ahol ma Aldoboly fekszik, korán megtelepedett az ember, a falutól nyugati irányban elterülő határrészre, a Básra rejtekhelyet, erődöt, várat helyez még ma is a nép képzelete. Orbán Balázs itt római telepet feltételezett. Egy benyúló földnyelvet neveznek Básvárának az aldobolyiak. Fekvésénél fogva tényleg rászolgál nevére, teteje valóságos világlátó, ahogyan nevezni szokták mifelénk az ilyen magaslatokat. A helynév nagyon régi, már 1651-ben előfordul Bás, Básalja, 1667-ből Nagybás, 1691-ből Básoldala, 1834-ből Bás kútja, Bás pataka, Bás teteje és Bás útja. De arra, hogy kicsoda (vagy micsoda) lehetett Bás, hogyan lehet értelmezni a helynevet, senki nem tudott magyarázatot adni. A déli irányból a Báspataka, északról a Kisárok által közrefogott hegyről, Básváráról Orbán Balázs sem sokat tudott kideríteni. „Régi építkezéseknek nyomai tűnnek fel – írja nagy művének Háromszékről szóló kötetében. – A néphagyomány azt tartja, hogy ott egy Básh nevű nagyúrnak volt hatalmas vára. A figyelmes vizsgálódás csakhamar rávezeti a kutatót arra, hogy e fennsíkon – mely a rómaiaktól kedvelt várfekhelynek minden kellékével bírt – csakugyan volt valami római telep vagy castrum, mely a Komollótól etájatt levonulhatott római út mellett vagy annak védelmére épült, erre utalnak a fennsíknak ezen részén lépten-nyomon felmerülő roppant mennyiségű töredékek, cserépdarabok, melyeket az eke vasa felforgat.”

Érdeklődésünkre elmondták a helybeliek, hogy akiknek ott földterületük van, az eke vasa szántáskor mindig kidob valami régiséget. Bás oldalában van egy homokbánya, onnan is régi leletek kerültek ki. Érdekes, hogy a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében innen csak szórványleletek találhatóak. A helybeliek nem emlékeznek arra, hogy Bás valaha is hivatásos ásatások helyszíne lett volna. A szájhagyomány szűkösnek bizonyult, a szórványleletek azonban, melyeket Nagy Károly és Gáspár János volt aldobolyi lelkipásztorok juttattak az említett múzeumba, annál többet mondanak. Előbbi őskori cserepeket adott át 1887-ben, utóbbi, valószínű, kora középkori kápolnamaradványt és temetőt tárt fel Bás közelében. A községnek az őskor folyamán való lakottságát minden ismert körülmény igazolja – írta Roska Márton, a neves régész 1929-ben. 1979 augusztusában találkoztunk az akkor 78 éves Néda Andrással, akinek földje volt Báson.

Emlék-sírhely, Aldoboly

– Hallottam a régiektől, hogy ott vár állhatott – mondta –, de hogy ott falak lettek volna, arról nem tudok. De volt itt egy más hely is, ahol vár volt, lentebb az Olt mellett, a Bodáné-féle kertben, a régi Reznek-féle bennvalón.

Az eddig elmondottak is meg­győzhetik a régészt arról, hogy Bás izgalmas helye Alsó-Háromszéknek, s hogy ott a közeljövőben kutatni feltehetően hálás dolog lesz. Az aldobolyi műemlék Hollaky-kúriát is összekapcsolja a szájhagyomány Básvárával. Az 1950-es évek elején mesélte a kúriában lakó idős Hollakyné néhai Kisgyörgy Benjamin (1940–2002) testvéröcsémnek, hogy a kúria pincéjéből (erődített lakásról van szó – Kgy. Z. megj.) alagút vezetett ki Básvárába. Ebben az esetben a két objektum közötti tetemes távolságot győzte le a nép képzelőereje. Györbíró Sándor volt helybeli református lelkipásztor, aki több évtizedet szolgált ebben az eklézsiában, legutóbbi találkozásunk alkalmával már nem tudott olyan személyt megnevezni Aldobolyban, aki bármilyen más szájhagyományt tudott volna elmondani a falu területéről. 

Csergő Mária faluismerő

Emlékhely a temető

Ritka az a település, amelynek fiai úgy kivették volna részüket a negyvennyolcas szabadságharcból, mint az aldobolyiak. Írott forrásokból eddig 56 olyan személy nevét ismerjük, akik részt vettek a térség akkori eseményeiben. Tizenhárman hősi halált haltak, illetve eltűntek. A Székely Nemzet című lap adatai alapján (1883) Farkas István eltűnt, soha nem került haza, Joó Miklós, Néda János és Vaszi János Borgónál esett el. Utóbbiak román ajkúak voltak, a háromszéki falvakból ugyanis nemzetiségre való tekintet nélkül sorozták, hívták harcba a fiatalokat, magyart, románt, cigány nemzetiségűeket is. Van még Aldobolynak tíz hősi halottja: Fülöp György ismeretlen helyen esett el, Incze Györgyöt Kökösnél megölték 40 évesen, Rákosi Györgyöt, Réz Pált és Oláh Györgyöt Szászhermánynál érte a halál, Pap Jánost, apát és fiát az aldobolyi hídnál a kozákok összevágták. Van még két ismeretlen, nevüket sem tudjuk: egyiket a Torma nevű helyen, ahol meghalt, el is temették. A helybeli temetőben sajnos kevés ’48-as sír­emlék áll még. Csergő Mária kiváló helyismerő szerint Reznek-Kósa Károly (1820–1880) és Dálnoki Lázár Mihály (1820–1904) százados köve még áll. Lázár Mihály nevét őrzi ma is Aldoboly egy utcája, a Lázárfalva nevű telekrész, Reznek-Kósa Károly családjának emlékét a Reznek-kert és egy részben átalakított kúria. Hiába kerestük sírját annak az Incze Györgynek, aki 21 éves korában esett el a kökösi csatában. Síremlékeink pusztulásával halványulnak a szabadságharc helyi múltjára vonatkozó adatok. Az 1867 után megalakult Rikán Belüli Honvédegylet tagjai sorában is találunk aldobolyi negyvennyolcasokat. Mikár Zsigmond Hon­védnévkönyvéből (Kolozsvár, 1891) ismerjük Vida Mihály, Boga Pál, Báts János, Nagy István, Papp György, Sztáncsuj János, Szőts György, Szőts Dániel és Szőts György földműves, Batsoni János, Kiss András napszámos, Kolbász Zátyi zsellér, Lepedus József pásztor nevét. Hol lehet a sírjuk, ki tudja már?

Turisztikai látnivaló a település református temploma. Előbb itt egy régebbi, gótikus stílusú épület állt, amely a bővítések, alakítások, majd egy újjáépítés áldozata lett. 1732-ben ugyanis tűzvész, 1802-ben földrengés pusztította. A mai épületegyüttes a második világháború rombolásainak kijavítása nyomán nyerte el formáját. Utolsó renoválása 1991-ben volt. A templombelső több érdekességet rejteget. Márványutánzatú mellvédes karzatát 1804-ben készítette Cseh Izmael asztalosmester. A padelőkék ornamentikája (kép) Nagy Béla sepsikőröspataki népművész munkája (1973). A templomot övező cinteremben két emlékművet láthatunk: egy millecentenáriumi obeliszket és egy kopját, amellyel a kuruc és a negyvennyolcas szabadságharcra, a romániai rendszerváltás esztendejére és a két világháború áldozataira és borzalmaira emlékeztet a faluközösség (Akácsos Pál Botond munkája, 1996). Itt áll a vidék egyetlen Trianon-emlékműve (2002). 

Közösségi Ház, Sissi-gesztenyék

Falfestményekkel jeleskedik a helybeli görögkeleti templom. Épült 1895-ben, védőszentje Szent Demeter. 

Műemlék a pusztulásnak kitett Hollaky-kúria. Ez egy 17–18. századi erődített építmény, amelyet a rá következő század elején javítottak. Boltozatos teremsora, rozettás mestergerendái figyelmet érdemelek. Az ún. „teremszoba” falfestményét Varga Nándor Lajos (1895–1978) készítette az interbellum idején. 

A település déli felében van az 1945-ben létesített hősök temetője. Külön obeliszket állítottak itt a második világháborúban elesett román és szovjet katonák emlékére.

Aldoboly szülötte volt Hollaki Zoltán (sz. 1856) író, földrajzi utazó. Itt élt hosszú ideig Szánthó Vitus (1878–1955) jogász, író, Coşbuc-fordító, a Független Székelység szerkesztője. Innen származik a jeles magyar zeneszerző, Aldobolyi Nagy György is.

Említettük, hogy az 1968-ban végrehajtott megyésítés idején a falu sokat vesztett déli területéből. A történelmi Háromszék tartozéka volt ugyanis az alig 3 kilométer távolságra fekvő Vámoshíd (Podu Olt), amely ma Brassó megyei település. Neve is érzékelteti, hogy itt volt valamikor Háromszék és a Szászföld határa. Itt áll még a százévesnél öregebb vashíd. 

Vámoshíd, egykori határhíd

Deák József emléke

A kedves emlékezetű Deák József (1915–2008) aldobolyi református lelkipásztor még éltében rezignáltan említette, hogy voltak régebb is nagy falugondok  Aldobolyban.

„A bécsi döntés után a falu Dél-Erdélyhez szakadt, de ott nem került sor vehemensebb román–magyar összetűzésre, és ennek az a magyarázata, hogy a dobolyiak »Jóska bácsijának« a világháború végén az volt a legnagyobb gondja, hogy ne csak híveit, hanem a falu egész népét védje a beözönlő vasgárdisták atrocitásai ellen. A Maniu-gárdák szeptember 14-én indultak a Székelyföldre rendteremtést emlegetve (…)” – jegyezte le Deák József lelkipásztor szavait 2013-ban a témakör jó ismerője, Benkő Levente kolozsvári történész, lapunk volt munkatársa. „Ol­teanu parancsnokukról az a hír járta, hogy nagy magyargyűlölő. Amikor az önkéntesek fegyveres csoportjai megérkeztek Alsó-Háromszékre, ott már nyoma sem volt a német vagy a magyar hadseregnek. Nem volt kivel megütközni, de ők nem is azért jöttek, hanem a fegyvertelen székely-magyarság megfélemlítése érdekében. Amikor egy székely településre értek, első feladatuk volt, hogy a románellenesnek tartott magyarok felől érdeklődjenek. Bár Aldobolyban is élt egy kisebb számú román közösség, feketelistát nem írtak, mert itt nem volt román–magyar ellentét (…), ugyanis a fiatal Deák József úgy vette védelmébe a románokat is, hogy a katonai parancsnoknak, aki túszokat követelt, saját magát ajánlotta fel.” Az eseményekre visszaemlékeznek még az idősebbek. Deák József hagyatékát a Sepsiszentgyörgyön élő lánya, Balogh Attiláné Deák Anikó nyugalmazott fizika–kémia szakos tanár és lánytestvére őrzi. Deák József és felesége porai a Magyari család aldobolyi sírboltjában nyugszanak.

Barna Klára református gondnok, Prázsmár

A múlt emléke a jelen gondja is

Ebbe a gond-körbe tartozik a település turisztikai-idegenforgalmi látványosságainak, a faluképnek a megőrzése is: az Erzsébet királyné emlékfasor, a műemlék értékű épített örökség (templomok, temetők, régi épületek, emlékművek, néprajzi értékek) tatarozása s lehetséges korszerűsítése is. Szaporodik a felújított családi otthonok száma, a virággal beültetett területek, jó a falu közösségi fegyelme és egymás tiszteletének megtartása-őrzése. Kimondható, hogy Aldoboly csak részben a régi. Vinczi Botond, a 267 lelket számláló egyházközség lelkipásztora elmondta, hogy a közeli Vámoshíd és Farkasvágó magyar szórványai elnéptelenedtek, a Brassó megyei prázsmári szórványban 30 református magyar él. Gondnokuk Barna (Weimon) Klára. Látogatásunk alkalmával Benkő Árpád illyefalvi polgármester elmondta, hogy november végére ünnepi vásárral és kultúrműsorral egybekötött nép­ünnepélyt terveznek Aldobolyban, ahol jelen lesz a megyei gazdaegyesület képviselete is.