Aki a gombákkal, s kiváltképp a székelyföldiekkel, Kárpát-medencebeliekkel kíván ismerkedni, aligha vehet megfelelőbb könyvet kezébe a Székelyföld gombái című kiadványnál, amely idén jelent meg a Tortoma Kiadónál, és amelynek bemutatója november 28-án, pénteken 18 órakor lesz Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban. 

Jóllehet elsősorban a Székelyföldhöz kíván kapcsolódni e kötet, de tulajdonképpen érvényes nagyjából az egész itteni magyar nyelvterületre. 

Mintegy harminc éve nem csupán egyetemi oktatókként, kutatókként, de elsősorban a terepet járó szenvedélyes gombászókként ismerem a szerzőket, társuk lehettem, aminek etnomikológusként, a népi gombászattal foglalkozó és csak alapfokon gombászként nagyon örülhettem kezdettől fogva. Ők első kézből értesülhettek mindig arról, ha valami érdekesség úgymond amatőröktől, a néphagyomány kutatása révén került elő. Én pedig több esetben nekik és általuk ajánlott szakmabelieknek köszönhetően boldogulhattam akkor is, ha nem közismert, sőt, még azonosításra váró gombával találkoztam. Hadd emeljem ki a harap­égésgomba esetét, mely háromszéki világraszóló különlegesség, több okból is. Egyrészt azért, mert nem kapott helyet a könyvben, s ez is jelzi, hogy különféle okok miatt természetesen nem lehet teljes a székelyföldi gombák bemutatása. Másrészt azért, mert noha az említett gomba jelzésében, azonosításában eleinte más jeles mikológusunk segített (ifjú Sántha Tibor, majd Dima Bálint), ezen gombafajt ők is azonosították 2021-ben bikfalvi táborunk, konferenciánk idején. Meg aztán a kézirat leadását követően is számos faj feltérképezése történt meg, érdeme a szerzőknek ez is, hogy a munkát folytatják. Lehet, majd szaklapunkban, a Moesziában adhatjuk közre a kiegészítést (legalábbis részükről). 

Bíráló megjegyzésem épp a Moesziához kapcsolódik. A Moeszia. Erdélyi Gombász egyik főszerkesztője épp Pál-Fám Ferenc, másik alulírott, Benedek Lajos pedig ugyancsak tagja a szerkesztőbizottságnak. Hivatkoznak a bevezető részben szaklapunkra, de az irodalomjegyzékben nem tüntetik fel. Felróható lenne szakmai szempontból, hogy nem térnek ki a mikroszkopikus jellemzőkre a fajleírásoknál, de tudtommal ez nem is volt szándékukban, lévén, hogy a makroszkopikus bélyegeken van a hangsúly könyvükben.
Lehetővé teszik a kötet révén, hogy érdeklődők nagyobb tábora ismerkedjék a gombák varázslatos világával, mélyüljön el leírások, képek, rengeteg megosztott tapasztalat révén. Ugyanis összejött ez a könyv, a Székelyföld gombái című, 1066 fajról mintegy 2000, az élőhelyen 1997 és 2024 között készített fotóval, utalásokkal a magyar és nemzetközi szakirodalomra.

A könyv szerkezete is segíti a benne való könnyed tájékozódást. Elején a tartalomjegyzék, aztán következnek a bevezető részek. Dióhéjban esik szó Székelyföld gombái­nak kutatásáról (nem csoda, hogy nem térnek ki röviden sem a népi gombászatra). A könyvben szereplő fajokról írva megemlítik, hogy Székelyföldről eddig mintegy 1800 fajt sikerült eddig dokumentálni a szakirodalom meg saját terepmunkájuk alapján. Megjegyzik, hogy főleg ez utóbbi, azaz a saját tapasztalat döntött akkor, amikor a kötetben bemutatandó fajokat kellett kiválasztaniuk. A választás szempontjai­ra is kitérnek. A fényképek fontos részét képezik a kötetnek, utalnak a szerzők arra, hogy ezek mikor s hogyan készültek, amennyiben saját fotó a többség, s jelzik, hogy képzett fotósok meg mások jó felvételeit is felhasználták a minél jobb azonosítás elősegítése érdekében. 

Felvilágosítást kapunk arról is, hogy miként jelennek meg a könyvben a gombák nevei, s hogy igyekeztek napirenden lenni e tekintetben is, ami nem volt könnyű feladat. A fajleírások mikéntjéről szólva jelzik, hogy csak makroszkopikus bélyegeket adnak meg, de törekedtek a fajok pontos, árnyalt bemutatására, bizonyára sikeresen. Ezért is van, hogy az ún. objektív bélyegekről írnak főleg, mert ugye vannak szubjektívek is, például, ha ízről vagy szagról van szó, mert ezek mást és mást juttathatnak az azonosító eszébe, nem egyértelműen megfogalmazhatók, de olykor szükséges mégis jelezni őket...

Kitérnek a szerzők a gombák élőhelyeinek jelzésére és ennek nehézségeire úgyszintén. A 2023-ban megjelent Moesziában közöltek élőhely-kategorizálást is a szerzők Székelyföld gombáinak vonatkozásában. A könyvbe bekerültek az élőhelyre utaló piktogramok is.

Szólnak a kötetben a leírt gombák étkezési értékéről is, a bevezetőben megmagyarázzák, hogy ez mennyire viszonylagos elég sok esetben. Például azért, mert lehet a nyersen mérgező gomba mérge hő hatására lebomló, főzést követően pedig jól ehető. De más megfontolandó helyzet ugyancsak előfordul gombáink esetében. A lényegre fel is hívják a figyelmet: nagyon körültekintően és óvatosan kell eljárni, csak biztosra szabad menni a gombafogyasztást illetően. A szakkifejezések magyarázata, az irodalomjegyzék, a gombák alaktani bélyegeinek, valamint a legfontosabb székelyföldi élőhelyeiknek bemutatása képekben szintén hozzájárul a bevezetőben ahhoz, hogy az ezután következő közbelső, legterjedelmesebb részében a könyvnek jól eligazodjunk, ez a rész pedig képekből és fajleírásokból áll, minden egyes fajra egy-egy oldalt szántak. A fajleírások után következik a jól áttekinthető magyar és tudományos (latin) névmutató, s végül utalás a képek és leírások szerzőire.

A példás kivitelezésért a kiadót úgyszintén megilleti a dicséret.

A tudományos igény mellett a nagyközönségnek is készült, a jelmagyarázatok ismeretében mindenki használhatja ezt a maga nemében egyedülálló munkát. Hasonló terjedelmű, alapos, magyar szerzőktől származó más gombás könyv nem jelent meg mostanáig, bizonyára haszonnal és élvezettel is forgatja mindenki, akit nem hagy hidegen ez a földi élet számára nélkülözhetetlen, rendkívül színes, változatos világ: a gombáké. 

Zsigmond Győző