November képezi az átmenetet a gombában szűkölködő tél felé, ennek ellenére még tartogathat emlékezetes túrát a gombász számára. Ilyenkor a gombák már nem annyira kukacosak, alig kell eldobni közülük, így a kevés is értékes.
Ligeti csiperke (Agaricus benesii)
Kalapja fiatalon félgömb alakú, de lehet enyhén szögletes is, később kiterül, ilyenkor szélessége elérheti a 10 centimétert is. A kalapbőr számos apró, kevésbé szembetűnő fehéres, szürkés vagy barnás lenyomott pikkellyel borított. Sűrűn álló, keskeny lemezei előbb rózsásak, majd barnák, nyomásra erőteljesen vörösödnek. Tönkje fehéres, hengeres, alja lehet kissé gumós, a gallér alatt, akárcsak a kalap, pikkelyes. Gallérja jól fejlett, felső része sima (a spóraportól rendszerint barnás), alsó fele fogaskerékszerűen mintázott. A hús kemény, aránylag vastag, kellemes csiperkeillatú (nem ánizs vagy keserűmandula), vágásra a kalapban és a tönkben (főleg a csúcsi részen) gyorsan vörösödik. Legtöbbször e tulajdonsága jelzi a gombásznak, hogy nem egy mindennapi találattal van dolga. Főképp füves helyeken terem.
Kontinensünk ritkább csiperkéi közé tartozik, bár Közép-Európában valamivel gyakoribb. Szerepel például a magyarországi vörös listán, sebezhetőnek (VU – vulnerable) értékeli az elismert gombavédelmi szervezet, a Fungus Conservation Trust is. Sepsiszentgyörgyön és környékén sem gyakori. A várost övező ligetes erdőkben, legelőkön, kaszálókon főleg az ősz folyamán jelenik meg, legtöbbször elszórtan, nem nagy mennyiségben. A mellékelt fotó, amely főleg a kalap pikkelyezettségét hivatott szemléltetni, a Kolcza-gödör szélén készült 2023 novemberében.
A városban talált pár példány meghatározása több évig is elhúzódott, mert mikor igen fiatal, mikor már túl öreg, elszáradt termőtesteket találtam. A fiatal gombákat persze mindig a helyükön hagytam, azonban egy-két nap múlva, amikor visszamentem utánuk, vagy el voltak már taposva, vagy csak hűlt helyüket találtam.
Ehető, jóízű gomba. Kevés gombász ismeri fel, ennek ellenére meg vagyok győződve, hogy a többi ehető csiperke közé vegyülve olykor fogyasztására is sor kerül. Rokonai közül esetleg a mezei és a nagyspórás csiperkével keverhető össze, főleg azért, mert sokszor ugyanazt a boszorkánykört lakják. A mezei csiperke húsa azonban törékeny, gallérja gyengén fejlett, nagyspórás bátyjának pedig a bőre sárgul, húsa ánizsillatú. Máskülönben ez utóbbi két faj is ugyancsak ehető, finom gomba. Semmi baj, ha összetévesztjük őket!
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
