Demeter J. Ildikó
Háromtornyos mászóvár létrákkal, csúszdákkal, búvófolyosóval, hinták, lipinkák, padok kitűnő állapotban: Sepsiszentgyörgyön a Horgász és a Nicolae Iorga utca közötti játszótéren 10–15 gyermek vígan elférne egyszerre, de sokszor üres a hely, csak egy-kettő lézeng a kis téren olykor; ritka, hogy többen is legyenek és együtt játsszanak.
A szülők inkább a szomszédba, a Iorga és az Ág utcai játszótérre viszik a kicsiket, de nem csupán azért, mert ott tágasabb és több mindenkivel lehet találkozni, hanem azért is, mert a Horgász utcai játszótér egy szemétgyűjtő mögött található. És annak a környéke mindig mocskos.
Eleinte kőfallal körülvett nyitott konténerek voltak ott, mindig kibelezve, nyáron tömény bűzt árasztva; akkor is mindig akadt szemét a falon kívül, ami már a játszótér széle. Később csinos zöld házikót építettek a már szelektív hulladéknak, zárható ajtóval, amihez csak azok kaptak belépőkártyát, akiknek szerződésük volt a szemételhordásra – a többiek szemete pedig kívül csúfított és büdösített, nagyobb részt az utca felől rejtve, tehát a játszótér szélén, a homokozónál, amit már nem tartanak karban, tényleg nem is érdemes. Most okoskukának nevezett, zárt szekrények vannak, amit hivatalosan ökoszigetnek neveznek, de alapvető változást ez sem hozott: körös-körül továbbra is ott tarkállik a szemét, amit nem rendeltetésszerűen dobnak el.
No meg az is, amit a padokon üldögélők hagynak maguk után: italos és cigarettás dobozok, egyéb csomagolóanyagok mutatják, hogy kik és mire használják a játszóteret. Emiatt nem a zárt szemétgyűjtő okolható: van elég kis utcai szemétkosár körbe kereken, pár méterenként egy-egy. Mégis túl sok minden köt ki a földön, ahonnan széthord ezt-azt a szél és néhány kóbor kutya, zömét persze a játszótérre.
És hogy még rondább legyen a helyzet, egy magát bizonyára állatbarátnak tartó lakó rendszeresen a játszótér valamelyik sarkába szórja ki az ételmaradékot (leginkább kenyeret, de nem csak) a galamboknak, akik oda is szoktak, és maguk is hozzáteszik a maguk piszkát az összképhez. Etetőjüknek bizonyára senki sem mondta, hogy a felelős állattartás nem jár a közterület bemocskolásával, hogy ez nem állatvédelem, hanem környezetszennyezés. Akkor is, ha a köztisztasági vállalat időnként eltakarít az emberek és az állatok után: nem bírja tartani a lépést a szemetelőkkel.
Talán büntetni kellene őket, szigorúan és következetesen, s ha szükséges, ismételten. Vagy jobban elkeríteni a helyet a szemétgyűjtőtől, amit sajnos nincs hova elköltöztetni. Több évtizednyi félrenézés után mindenképpen tenni kellene valamit azért, hogy ez a játszótér is a gyermekeké legyen végre.
A szerző felvétele
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
