A közvélekedés szerint a kormány az az intézmény, amely irányítja az országot, de az államelnöknek is sokan viszonylag nagy hatalmat tulajdonítanak, a társadalom egy jelentős része szerint a pártok, a parlament egésze jelenti az uralkodó réteget, mások a titkosszolgálatok uralmát gyanítják a legkülönfélébb döntések és folyamatok hátterében. Hogy e látszólag egyszerű kérdésre mennyire bonyolult a válasz, azt láthatjuk azokból a játszmákból, amelyek sokszor nem is a háttérben, hanem a nyilvánosság előtt zajlanak.

Az elmúlt pár hét, hónap bővelkedik olyan eseményekben, amikor a román állam különféle intézményei csorbítják, ássák alá a demokrácia alapintézménynek számító parlament által megválasztott kormány munkáját. Újabban élen jár e dicsőséges tevékenységben az Alkotmánybíróság – legutóbb, a héten a magánnyugdíjpénztárak működését módosító törvényt kaszálták el, de közismert áldatlan és szégyenteljes szerepük a bírák és ügyészek speciális nyugdíjainak eltörlését célzó kormányzati szándék akadályozásában is. Múlt héten pedig azzal hívták fel magukra a figyelmet a taláros testület tagjai, hogy a helyi adókról szóló, a kormány által már hónapokkal korábban elfogadott jogszabály alkotmányosságának vizsgálatára eredetileg 2026. februári időpontot tűztek ki, miközben a szabályozás január elsejétől lépne érvénybe – hogy aztán a kormány kérésének eleget téve kegyeskedjenek előrehozni decemberre a minden bizonnyal igen-igen megerőltető munkát.

A speciális nyugdíjak kapcsán érdemes pár szóban a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács nevű intézményre is kitérni: a CSM betűnévvel illetett szakmai testületnek ugyanis szintén véleményeznie kell a törvényt, s ugyan elviekben megállapításaik nem kötelező érvényűek, azért arra mégiscsak jó e kis kanyar, hogy végül ne érhessen célba a törvény, azaz alkotmányellenesnek nyilváníthassák az ingyengyógyszereikhez módfelett ragaszkodó taláros testület tagjai.

Maradva kicsit az oly sokakat felháborító speciális nyugdíjaknál: adott egy vérlázító igazságtalanság, mely ellen joggal tiltakozik a teljes romániai táradalom. A demokratikus választások nyomán kialakul egy olyan parlamenti többséggel rendelkező kormány, amely a népakaratot megtestesítve felvállalja ennek a kiigazítását. Valamilyen csoda folytán a négypárti koalíció egyetért a főbb módosításokban. És aztán mégsem lesz belőle semmi. Mert egy hárombetűs sóhivatal, aztán pedig a szent és sérthetetlen, mindenekfölött álló román alkotmány felkent és fáradhatatlan, de ingyengyógyszerekre hatalmas fizetésük és nyugdíjuk mellett is igényt tartó őrizői megtehetik – és meg is teszik –, hogy semmibe vegyék a társadalmi igazságosság elvét, a törvénytisztelő polgárok elvárásait, a választott parlament, a demokratikusan kinevezett kormány és az ugyancsak legitim államelnök akaratát. A kör ezzel bezárulni látszik: hiába van Romániának parlamenti többséggel bíró, cselekvőképes, a bírák és ügyészek speciális nyugdíjazását megoldani szándékozó kormánya, ennek szemmel láthatóan nincs elég hatalma. A balhét viszont – a teljesen jogos közfelháborodást amiatt, hogy ezt az igazságtalanságot nem lehet már végre megszüntetni – a kormánynak, a koalíciós pártoknak kell elvinniük (nem kell feltétlenül sajnálni őket, de nem árt tisztán látni a kérdésben).

A „dicsőség” tehát ez esetben a kormányé – csak a hatalom nem az övék. S hogy az ország kié, azt talán nem is akarjuk már oly nagyon tudni.

Fotó: gov.ro