Adventben a Csomád alatt

Tisztelendő Keresztes Olivér, a 850 helybeli katolikus lélek plébánosa fogadott, aki a málnásfürdői leányegyház 450 katolikusának is lelkiatyja 2024. augusztus elsejétől. A katolikusoknak azt is tudni kell – jegyezte meg –, hogy már november utolsó napja is az ún. szent időbe tartozik, azon igyekezünk, hogy advent minden stációján a lelkekhez legközelebb férhessen a várakozás érzése, az ünnepi hangulat, különösen a szereplő-verselő gyerekek-fiatalok számára. „Adventben benne van az én saját örömem is, hálás vagyok, hogy Sepsibükszádra vezényelt a Jóisten, ahol egy, a vallásához nagyon ragaszkodó közösségnek lehetek lelkiatyja.” Mi is részesültünk a plébános úr örömében, aki a pusztító tűz után, ami pár év előtt fölperzselte a bükszádi plébánia épületét, immár vadonatúj plébánián folytathatja a tűztől megmenekült templomban áldásos-felelős tevékenységét hívei örömére.
 

Kis helytörténet

Az egyházi és a polgári Sepsibükszád története rég megérett már arra, hogy bárkit – a testvértelepülések vendégeit, vagy a vidék után érdeklődőket – megajándékozhasson egy falumonográfiával. Gondosan megírt monográfiaszöveggel lepett meg mindnyájunkat a bükszádi születésű, sajnos immáron néhai Herbst István (1949–2023), kötetének befejezésében halála akadályozta meg. Sokunknak szüksége lenne egy jól megírt településmonográfiára, amit a család ígérete szerint be is fejeznek. A hiánypótló munka néhány fejezetével olvasóink is megismerkedhettek a lapunk oldalain közölt bükszádi faluriportokban. Adventi meglepetésként álljon itt egy részlet a Vallás és hitvilág az Oltfejben című fejezetből. 

„2019. február 3-án, vasárnapra virradóra kigyulladt és leégett a sepsibükszádi plébánia tetőszerkezete. Az épületben jelentős kár keletkezett, a legfontosabb iratokat azonban kimentették, nem váltak a lángok martalékává. A tűzoltók két esetkocsival érkeztek a helyszínre, a lángokat délre teljesen eloltották. A tetőszerkezet, a födém leégett és az épületben levő ingóságok közé zuhant, amelyek nagy része tönkrement. Nagy anyagi kár keletkezett, személyi sérülés azonban nem történt. A tűzoltók szerint az épület felhevült kéménye okozhatta a tüzet. A készenléti egységet a szomszédság riasztotta, az aggasztó hírre összefutott helyiek mentették, ami még menthető volt és segítettek a romok eltakarításában is. Kovászna Megye Tanácsa és a helyi önkormányzat anyagi támogatást ígért – tájékoztatott Bács Márton Csaba polgármester. Távirati stílusban így rögzíthető a drámai helyzet, ami után a hat éve szolgáló Bakó Ferenc atya nyugdíjba vonult. Az egyháztanács és a buzgóbb hívek, mert mást nem tehettek, munkához láttak Simon Györggyel együtt, aki már 2008-tól a hitközség gondnoka, s ezúttal is a jó szándékú cselekedetek összehangolója lett. Az építkezési anyagok és a munkálatok költségeit a magyar állam, a megyei és a helyi tanács, a bükszádi közbirtokosság, a berhidai testvértelepülés önkormányzata, valamint a bükszádi egyházközség hívei biztosították. A magyar állam tízmillió forinttal, a megyei tanács 300 ezer, a községi tanács 200 ezer, a közbirtokosság 63 ezer lejjel, a testvértelepülés 1 700 000 forinttal támogatta az építkezést. Az összköltség 1 200 000 lej körül lehetett. Impozáns épület készült el, benne összkomfortos paplakkal, irodával és közösségi teremmel. Csak éppen lakója nincs, mert immár négy éve nincsen saját plébánosunk. Azt mondják, „filia” lettünk.

Bács Csaba polgármester

2023 augusztusáig a tusnádfürdői pap, Bilibók Géza látta el a papi teendőket. Jó képességű, kedvelhető lelkipásztornak ígérkezett, meg is szerették a hívek, de valami okból lemondott. A püspök pedig a málnásfürdői plébánost küldte ide, akinek már öt filiája volt. Sajnálatos állapot, pedig a falu öt papot és három apácát is adott a katolikus világnak.

Itt született Ábrahám Árpád katolikus plébános, aki részt vett a Szoboszlay-féle összeesküvésben, amiért halálra ítélték és 1958-ban Temesváron kivégezték.

Kádár Gyulának és nejének, Bálint Rózának a kilenc gyermekéből kettő is az Úrnak szentelte életét. Kádár Berta Piroska (1917–2000) az elemi iskoláit Sepsibükszádon kezdte, majd a Brassói Katolikus Líceumban folytatta, ahol apácának állt. A líceum elvégzése után a kolozsvári Egyetem Természettudományi karán diplomázott és természetrajz-földrajz tanári oklevéllel tanárként tért vissza brassói líceumába. Az 1948-as „tanügyi reform” azonban megszüntette az addigi egyházi kézen lévő három-négyszázéves elemi és középiskolákat, és Piroskának „ki kellett vetkőznie”, hisz megszűnt az apácarend is. Kötelező érvénnyel Lupényba helyezték laboránsnak az egyik szénbányába. Az 1989-es fordulat után a székelyudvarhelyi szerzetesrend visszakapta épületeit s a kolostorba 1991-ben apácák költöztek, közöttük ő is mint visszaöltözött. Ott halt meg 2000-ben s ott helyezték örök nyugalomra a kolostor temetőjében. P. Kádár Kálmán István (1923–2001) ferences szerzetes felszentelését követően hűséges, alázatos szerzetesi életét és papi munkáját főként Máriaradnán, Esztelneken, Mikházán, Vajdahunyadon és Gyergyószárhegyen végezte. Odaadással tett eleget a rábízott munkának, hosszasan elidőzve az Úr titkainak szemlélésében. Sokak által keresett és kedvelt gyóntató volt. 1978 augusztusától ő vette át a Gyergyószárhegyi Ferences Kolostor Zárdafőnökségét, s bár mindössze két szobát használhatott, gondos őre volt a rendháznak, amit 1997-ig vezetett. Életének 78., szerzetességének 59., papságának 52. évében halt meg Csíksomlyón 2001-ben. A kegy­templom és kolostor altemplomában nyugszik.

Üveggyűjtemény

A falu szülötte még Kádár Sándor nyugalmazott lelkész, valamint Csomós László, aki egy ideig a gróf Majláth Gusztáv Károly Katolikus Teológiai Líceumban teljesített szolgálatot prefektusi minőségben, majd több éve már Bereckben plébános. Csíkszeredában született, de Bükszádon nevelkedett Karácsony Tibor mint az ige hirdetője, a szentségek kiszolgáltatója és a rábízott keresztény közösség vezetője, az Erdélyi Mária Rádió műsorigazgatója. A hit és az életkedv váltotta meg a falu más két szülöttjét, Demeter Dóra (M. Teodóra nővér) és Farkas Éva (M. Ágnes nővér) az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációja – Magyar Tartomány örök-fogadalmas tagjai lettek. Teodóra nővér Rómában a Villa Mater Redemptoris Zarándokházban, Ágnes nővér Budapesten végzi apostoli hivatását.

Úgy lenne jó, ha a püspökség megoldást találna a Kovászna-brassói főesperesi kerülethez tartozó, Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt Sepsibükszádi Egyházközség aggodalmaira.”

Kőtár

Az idők sodrában

Sepsibükszád vidékét egykoron összefüggő lomberdők borították, az itt sűrűsödő vadon árnya alatt azonban a tatárjárás idején elpusztult települések (Gohán, Rakottyás, Almás, Zsombor) nyomai rejtőztek. Közös menedékhelyük a vidék két jelentős vára volt: Vápa-vár és Sólyomkő vára. A bükkösök vetették meg az alapját a bükszádi üvegiparnak. Legelőbb Almásra és a Zsombor-tetőre telepítettek üveghutát. Ezt a helyet nevezték Alsó-üvegcsűrnek, s bizonyára gróf Mikó Ferenc (megh. 1755-ben) alapította. S hogy ez 1756-ban már létezett, mi sem bizonyítja jobban, mint a később Sepsibükszádra került „Anno 1756” feliratú kis „huta-harang”. Zsomborból gróf Mikó Miklós költözteti a hutát 1782-ben a mai falu helyére. A gyártelep Bükszád központjában volt, körülötte alakult ki munkásainak szálláshelyéből a fiatal település. A gyár kisebb-nagyobb megszakításokkal 1918-ig működött, s a legegyszerűbb befőttesüvegektől, hasznos lámpacsövektől a színes, csiszolt és festett üvegremekekig mindent előállított. Különösen szép üvegholmit, szecessziós festésű színes vázákat őriznek innen a Székely Nemzeti Múzeumban. A huta tulajdonosa hosszú időn át gróf Mikes Benedek volt, akinek családja házasság útján jutott a Mikók örökébe. Itt is, akárcsak Újfaluban, egy nemzetiségi szempontból vegyes munkás közösség vált székellyé az idők sodrában. Itt élt és működött az erdélyi üvegművesség legkiválóbb mestere Sovánka István (1858–1944), aki 1908-ban került Bükszádra és emelte magas szintre az üvegművességet, ám tanúja volt annak is, hogy a román csapatok bevonulása során miként égett porrá a gyár. A harcot nem akarta feladni, még üvegfejű babák gyártásába is belekezdett (babagyár). Néhány üvegremekét és emlékét utódai őrzik Sepsiszentgyörgyön, síremléke a falu temetőjében található. Az üveggyárnak ma már csak egyetlen épülete áll. Termékeiből a helybeli iskolában látható egy állandó jellegű kiállítás.

Keresztes Olivér plébános

Az iskola épülete gróf Mikes Ármin vadászkastélya volt. Ma a kis intézmény a Mikes Ármin nevét viseli. Az épület előtti parkban van a két világháború hőseinek turulmadaras emlékműve, közelében pedig a magyar honfoglalás millecentenáriumának tisztelgő faragott harangláb, Antalka István, Bilibók Péter és Kádár István munkája (1996). A rajta levő kis harangot 1772-ben öntötték, körirata bizonyítja, hogy készíttetője gróf Mikó István, a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumot építő gróf Mikó Imre nagyapja volt. Minden bizonnyal a zsombori hutatelepről került később Bükszádra. A régi faluháza előtt (ma óvoda) is emlékmű áll: említett Ábrahám Árpád plébános, Sepsibükszád szülöttjének emlékére készítették, akit az 1956-os események résztvevőjeként 1958. szeptember 1-jén Aradon kivégeztek.

Sepsibükszádnak három temploma van. A katolikus templom 1867-ben épült Nagyboldogasszony tiszteletére a gróf Mikó György adományozta telken. Előtte millenniumi emlékmű áll. Két román ortodox templom is van, a réginek Szent György a titulusa, az újat Szent Demeter tiszteletére emelték 1936–40 között, fára festett szentképei 1940-ből valók, belső festését Costin Petrescu végezte. A református leányegyházközség 1978-ban épített magának kis templomot, szolgáló lelkipásztoruk tiszteletes Bálint Csongor.

Vápavár magaslata

A rögök beszélni kezdenek

A faluból déli irányban turistaösvényeken juthatunk az Olt és a nyugati irányból beleömlő Rakottyás-patak alkotta háromszögű teraszorom tetején Vápa várához. Sólyomkő várának maradékát északi irányban találjuk a folyó fölé emelkedő andezit sziklacsúcson. A várromot a hegytetővel együtt a szomszédos kőbánya munkálatai során lerobbantották, a kora középkori vár falainak egy része azonban még látszik. Északnyugati sarkán kapubástya állott, ebből az irányból kettős nyaksánc védte az erődítményt. A szájhagyomány, mint mindenütt, itt is kiegészíti a természetben látottakat. „Kútja olyan mély volt, hogy az Olt szintjéig hatolt le. Vártornyából felvonóhíd vezetett az elővárhoz, roppant kincseket rejtegető pincéjéből pedig egy olyan alagút, amelynek az Olt mellett volt valahol egy rejtett kijárata.” 

A múlt nyomait a regéknél precízebb módszerekkel kutató régészek neolitikumi, bronz- és vaskori telepet tártak fel a környéken, de előkerült innen Néró császár pénze is. Középkori sarkantyúk, kardhüvelyek s a közeli Hanczi gödréből nyilak, nyíltáskák, török-tatár fegyverek kerültek ki, amelyek segítenek elképzelni a rég elfeledett harcos múltat. Az időközben elpusztult kis falvak népe Sepsibükszádra települt.

„Sólyomkő vára a 717 m magas Alsó-Sólyomkő sziklacsúcsára építtetett. Nyújtott tégla alakú volt, falaiból részletek még ma is jól látszanak, néhány éve egy helyreállító program alapján megerősítették. A sziklafal oldalának odúiból, kőfülkéiből fogták a környékbeliek a törököknek adóba küldött vadászsólymokat” –írta a történész Kállay Ferenc. A vár írásos említése 1421-ből való, ebben az évben bocsát ki adománylevelet az erdélyi vajda Nemes Balázsnak, aki a törökdúláskor élete veszélyeztetésével védte a várat. Minden bizonnyal a XII. században épülhetett – így mondják a szakemberek –, s mint a királyi Fehér megye tartozéka, a XIV–XV. század folyamán kerülhetett a Mikó család tulajdonába. Tagadhatatlan, hogy védelmi szerepe is volt, az Olt szűkülő völgyében a szirtre épült erődítmény stratégiai jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Rejtek- és búvóhelye lehetett a birtokos családnak és a környék népének, ha idegen hadak dúlták a tájat. Pusztulását a XVI. század utáni török-tatár beütések okozhatták.

Kapásra várva

A polgári település

A település fokozatosan lépett rá az intenzív fejlődés útjára. Az ivóvíz és az elhasznált vizek rendszerei ki vannak építve. Ha szárazabb nyarak idején vigyázva öntöznének családjaink – emelte ki Bács Csaba polgármester –, a Sólyomkő mögötti Bőforrás soha nem okozna vízgondokat. „Középületeink megújultak, sportbázis is épült, a faluturizmus szintjét rég meghaladta a jól működő három vendégfogadónk, nő a vendégházaink száma, 95 százalékot meghaladtuk a mellékutcák aszfaltozásánál is, amelyek korszerűsítése az ilyen-olyan vezetékek és hálózatok miatt nem kis gondokat okozott. Előkészítettük a hidegebb évszak hótalanítási tervét, ellenőriztük szükséges felszereléseinek működőképességét. A fiatalabb családok terjeszkedésének lehetőségeit községi belterületből már nem tudjuk megoldani, viszont folyik a telkek-földterületek bérmentes telekkönyvezése” – foglalta össze Bács Csaba.

Itt mifelénk állandóan fúj a szél – panaszkodnak olykor a bükszádiak –, nem is szél az, hanem egy olyan állandó jellegű huzat, ami a Tusnádi-szorosból beszabadulva láthatatlan folyamként önti el a déli irányban egyre táguló völgyet. Az Olt e szakasza tele van látnivalókkal. Itt várja látogatóit a Csíki Határfogadó, vele szemben állandó jellegű borvízforrás található, valamint a sokat emlegetett és az áradások által megcsonkított Likaskő sziklaformáció, a langyos borvizes feltörés, de a sepsibükszádi vasútállomás mögötti tórendszer is érdemes a figyelemre, ahol ez év elejétől a Daragics-féle halászcsárda vendéglője egész évben kínálja ajánlatait friss halételekkel (kárász, kecseg, ponty süllő, pisztráng, harcsa, csuka).