Éles helyzet Szerbiában

A szerb NIS olajvállalat 56 százalékát az orosz Gazprom óriásvállalat birtokolja. A januárban bevezetett szankciók sokáig nem léptek életbe, hogy a szerbiai vállalat – amely az ország üzemanyagellátásának döntő többségét biztosítja – megszabadulhasson az orosz tulajdontól. A szerb kormány, személyesen az elnök közbenjárása sem volt elég ahhoz, hogy a korántsem olcsó tranzakció létrejöjjön, vagyis vásárlót találjanak a legnagyobb olajcég többségi részvénycsomagjára. Márpedig a pancsovai finomító részleges vagy esetleg végleges leállása – több havi tartalék hiányában – súlyos ellátási gondokat okozhat a szomszédos országban. 

Nem véletlen, hogy a magyar miniszterelnök szerbiai látogatásának legfontosabb témája épp az e téren nyújtható segítség volt. 

Itt jön (jöhet) képbe a MOL, a magyar állam többségi tulajdonában lévő, regionális érdekeltségekkel rendelkező olajcége, amelynek további terjeszkedési szándéka korábban sem volt titok. Bár a NIS orosz tulajdonrészének felvásárlása – legalábbis hivatalosan – még nem merült fel, piaci elemzők a lehetséges vevők között említik a magyar olajipari vállalatot, amely Horvátország és Szlovákia után – előbbinél az INA, utóbbinál a Slovnaft finomítóit is meghatározóan birtokolja – immár Szerbiában is megvethetné a lábát. 
 

Terjeszkedne a MOL

Ennél a forgatókönyvnél sokkal valószínűbb lehetne a másik, a térségben jelen lévő orosz nagyvállalat, a Lukoil érdekeltségeinek a megszerzése. A szankciók kivetése előtt már szóba került a Lukoil burgászi finomítójának felvásárlása, a mostani fejlemények miatt azonban minden ilyen tranzakció sürgősen napirendre került. A magyar kormány diplomáciai erőfeszítései, de a Bulgáriá­ban, illetve nálunk hozott intézkedések és döntések arra utalnak, hogy ami a tulajdonviszonyok átrendeződését illeti, az elkövetkező időszakban felgyorsulhatnak az események a régió energiaiparában.

Hogy a legfrisebbel kezdjük, Orbán Viktor és Vlagyi­mir Putyin tárgyalásain is felmerült a szerbiai, a romániai és a bulgáriai, orosz tulajdonban lévő olajvállalatok magyar felvásárlása, illetve az ehhez nyújtott orosz támogatás is. 

Ettől korántsem függetlenül eközben mind a bolgár, mind a román kormány külön tervet dolgozott ki a két országban működő Lukoil leányvállalatok felvásárlására. Szófia például módosította a jövő évi költségvetést, hogy a Bolgár Fejlesztési Bankon keresztül az állam fel tudja vásárolni a Lukoilt, amihez 2 milliárd eurós állami garanciát terveznek nyújtani. November elején a bolgár parlament rekordsebességgel fogadta el azt a törvényt, amely kormányzati ellenőrzés alá vonta a Lukoil helyi leányvállalatának működtetését és eladását.

Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter korábbi bulgáriai látogatásán bizonyára szó került a Lukoil ügyéről is, mint ahogy az sem véletlen, hogy a miniszter bukaresti látogatása során egy energiaügyi konferencián kijelentette, hogy ha lehetőségük nyílik tranzakciókat kötni a nemzetközi energiapiacon, akkor nem zárkóznak el a tárgyalásoktól. 

Egyfajta válaszlépésként a román kormány is bejelentette, hogy úgynevezett „vészhelyzeti mechanizmus” bevezetésére készül. Vagyis a bolgárokhoz hasonlóan ellenőrzés alá kívánják vonni azokat a vállalatokat, amelyekre érvényben vannak a szankciós rendelkezések. Erre ismert okok miatt egyelőre nincs költségvetési forrás, de Nicușor Dan úgy fogalmazott, mindenképpen meg akarják akadályozni, hogy az orosz tulajdonú cég, az Oroszországot sújtó szankciók megkerülése érdekében egy Oroszország által támogatott „fedőcég” kezébe kerüljön.