Néhány résztvevő beszámolt arról, hogyan élték meg a rendhagyó lelkigyakorlatot, melynek során tudatosult mindenkiben, hogy a lelki­ életen is munkálkodni kell. 

Regina nővér: – Számomra mindig örömteli és egy mélyebb találkozás Jézussal, amikor részt veszek egy lelkigyakorlaton. Ennek a lelkigyakorlatnak a gyümölcsei, konkrétan a megbocsátás mélyebb szántást hozott létre bennem, mivel jobban megértettem, hogy ez kegyelem, amit kérnem kell. Hálás vagyok Zsolt atyának és minden résztvevőnek a megtapasztalt szeretetért és az egységért. Köszönöm az Élet a Lélekben közösséggel való együttműködést a lelkigyakorlat kivitelezésében. Az egység mindig Istentől jövő ajándék, amely szentté teszi azokat, akik ebben munkálkodnak.

Török Gyöngyvér: – Hálás vagyok Istennek a Tanuljunk imádkozni Jézustól lelkigyakorlatért. Mindig nagyon mély imának éreztem a Miatyánkot. Az imaéletem megújult az Ilyés Zsolt plébános magyarázatai és nagyon jó kérdései alapján. Minden csütörtökön amikor összegyűltünk, újabb, még homályos részekre derült fény. Nem az a fontos, hogy milyen formában imádkozom, hanem az élő kapcsolat az Atyával. A kiscsoportban jó volt egymás megtapasztalásairól hallani. 

T. I.: – Első három alkalommal elmélyült bennem, hogy ki a mi Atyánk, nemcsak az enyém, de imáimban mint gyermeke simulok a tenyerébe. Jó kapcsolatban lenni az Atyával, mert mély bizalom tölt el, és teljesen rá tudok hagyatkozni. Például egy szívkatéterezés alkalmával februárban kint hagytak a folyosón a bejárati ajtónál egy papírköntösben, mert a műtőn egy bácsi infarktust kapott és őt mentették. Amikor én kerültem a műtőre, úgy remegtem, mint a kocsonya. Azt hitték, hogy félek – mondtam, de csak megfagytam. És kértem az Urat, hogy most segítsen (tudtam, fog segíteni). Ugyanis az első Élet a Lélekben szemináriumon azt üzente: „tenyeremre rajzoltalak, falaid előttem vannak szüntelen.” Éreztem, hogy a meleg tenyerén vagyok és nem remegek. Amit még gyakorolnom, tanulnom kell, az a megbocsátás. Most nagyon mélyen vagyok, szeretnék megbocsátani, csak nem tudok. Több felől vérzik a szívem, de Jézus segítségével sikerülni fog.

Ilyés Zsolt plébános

Demeter Zsuzsa: – A Tanuljunk imádkozni Jézustól lelkigyakorlat mélyen befolyásolta az imaéletemet, a kapcsolatomat Istennel, a szabadságtudatomat és leginkább a megbocsátáshoz való viszonyulásomat. Intenzív lelki impulzusokat éltem át, olyan igazi „mélyszántás” volt. Az elmélkedések hatására többször éltem át megerősítő bizonyosságot az imaéletemmel kapcsolatosan, máskor pedig úgy éreztem, hogy minden felfordult és átértékelődött a bensőmben. A vezetett szentségimádások megnyitották szívemet az Úr élő jelenlétére és ezáltal a kegyelem befogadására. Az biztos, hogy az Úr imája és az egész imaéletem más, mélyebb hangsúlyt kapott. Elmélyült a hála a szívemben Jézus végtelen szeretete és kinyilatkoztatása iránt, és hálás vagyok a szervezőknek, kivitelezőknek is. Most már a gyümölcstermés következik.

Keresztes Erzsébet: – Újra bebizonyosodott, hogy létszükségletemmé válnak azok a lelkigyakorlatok, amelyeket plébánosunk, mindenki Zsolt atyája tart az érdeklődők számára. Imaéletem megújulása a gyümölcse a mostani alkalmaknak. De ahhoz szükség volt arra, hogy tanításaival tükröt tartson, és így őszintén megvizsgáljam az én személyes kapcsolatomat Jézussal, aki elvezet az Atyához, a mi Atyánkhoz. Odafigyelek, hogyan használom az Istentől kapott szabadságom? Helyesen mérlegelem döntéseimet? Keresem Isten hangját? Ilyen és ezekhez hasonló lényeges kérdések merültek fel a hat hét folyamán. Rádöbbentettek arra, hogy bizony sokszor sötétségben tapogatózom, és Isten nélkül egyszerűen nem tudok megmaradni és teljes életet élni. Ezek után már csak kamatoztatni akarom, és megélni hitemet, példát mutatva embertársaimnak, Jézus szeretetét és világosságát sugározva.

Buna Magdolna: – Isten szeretetét megtapasztalni és elfogadni a legcsodálatosabb ajándék az én életemben! Amikor meghívást kaptam az Élet a Lélekben imacsoportba, már akkor megmutatta a Mennyei Atya a nagy szeretetét a testvéreken keresztül. Mindig vágytam a szeretetre, de csak a világi szeretetet kaptam, ami csak ideig-óráig tartott. Ez hamis szeretet volt, aminek a következménye a szomorúság, üresség és hiányérzet volt – ez lelki szenvedést okozott. Az imacsoportban elfogadást, szeretetet és testvéreket kaptam, akik segítettek. Próbalom beépíteni az életembe mindazt, amit hallottam, amit akkor megértettem, elfogadtam. Engedjem, hogy legyen meg a Mennyei Atyának akarata a saját a családom és közösségem életében. 

Fodor Melinda: – A lelkigyakorlat során sikerült tudatosítanom, hogy imádkozni tanulni kell, és hogy az ima nem egyszerűen kimondott szavak sora, hanem olyan belső munka, amely az életemet formálja. Habár elmondhatok imákat, ez még nem jelenti azt, hogy valóban tudok imádkozni. Az ima akkor válik igazzá, amikor már nemcsak az én szavaimról szól, hanem arról, hogy engedem: Isten szóljon hozzám, és meghallom azt, amit mondani akar. 

Kernászt Adél: – A lelkigyakorlat új látásmódot hozott az Isten-kapcsolatomba. Minden alkalom szembesített imáimmal, belső működésemmel. A gyakorlatok új kapukat nyitottak meg és rámutattak: még sok beszélgetésre van szükségem Istennel, hogy hitem növekedjen, erősödjön és elhiggyem, hogy Ő a szerető Isten.