Ám ennél több, sokkal több kerekedett belőle. Öt-, három- és egyévesek voltak, amikor Békésre költöztünk. Most együtt, érett fejjel fedezték fel gyökereiket. A városi séták, a temető mellett nagy beszélgetések, rég látott barátok, ismerősök újra felfedezése és jól ismert rokonokkal való elmélyültebb eszmecserék tették teljessé a kirándulást.

Mindeközben a család legjobb értelembe vett nagymama „kotlósa” – azaz nejem – vette szerető szárnyai alá a két legkisebb – időlegesen apa nélküli – unokáját.

Jómagam meg Válaszútra látogattam a szokásos ilyenkori látogatásunk csapattagjaként. Mert mint évek óta, idén is az itteni Kallós Zoltán Alapítványi Iskolában járt a vegyes – békési és békéscsabai – csapatunk szokásos gazdag ajándékait elviendő. Magam a meséskönyvem 120 példányát vittem nekik teljes szeretetemmel.

Az ott eltöltött hétvége rendkívül eseménydús volt. Ezek közül kiemelkedett az alapítvány és a helyi református egyházközség – a sepsiszentgyörgyi gyökerű Nagy Tibor lelkész vezetésével – szervezte adventi kórushangverseny, melyen a fellépők a Szilágyi Andrea tanárnő vezette szintén sepsiszentgyörgyi Refsonor kórus tagjai, azaz a Református Kollégium diákjai voltak. A gyönyörűségesre sikerült renováláson átesett Bánffy-kastély – a „vándor székely hazatalál” is itt lakott – rendezvénypincéjében már a felütés is szívszorongató volt, hiszen a fiatalok a régi székely himnuszt énekelve jöttek be egyenként a terembe. A folytatás sem adta alább, hogy majd vas- és visszataps és együtt éneklés zárja az eseményt.

Ám ezzel messze nem ért véget az este. Az alapítványnál feltálalt fantasztikus töltött káposztás, csörögés vacsora után – melyen részt vett a kolozsvári magyar kápolnásfalvi eredezésű konzul és kedves csíkszentdomokosi kapaszkodású felesége is – a kórus vezetőjének már nem tanári, hanem baráti vezérletével a csillogó szemű gyerekek mai közismert magyar könnyűzenei és pop slágereket énekeltek. Olyanokat, melyeknek értelme, tartalma, magyarságtudata és mélysége is van. Már az első akkordok után bekapcsolódtunk mi is mindannyian. Lélekemelő, nagyszerű este kerekedett belőle. Szárnyaltunk, kipirult az arcunk, aztán – mikor illő időben a fiatalok felálltak és elindultak lepihenni – elgondolkodtunk a Jóisten kegyelmén, aki ugyan folyamatosan próbára tesz minket, magyarokat, de meg is adja annak az örömét, hogy a folyton megújulás reménycsíráinak megszületését újfennen megtapasztalhassuk. Mindannyiunk határtalan épülésére.

Fotó: Facebook / Polgár Zoltán