Mindegy, melyik köpenyét ölti magára, a napfénybe szikrázó bundás fehéret, a sáros, kopott szürkét vagy a komor feketét, december mindig tartogat némi ajándékot a gombásznak is: annak is, aki a várost, annak is, aki a természetet járja. Persze ilyenkor főleg a fán lakó fajokra kell összpontosítani, hisz a tél három nagy klasszisa: a kései laska, a téli fülőke, valamint a júdásfülgomba is ebbe a kategóriába tartozik.
Rajtuk kívül természetesen vannak még ehető, hidegtűrő (vagy egyenesen hidegkedvelő) fajok, amelyekbe még belebotolhatunk. Igaz, Sepsiszentgyörgy belterületén kevésbé, inkább a várost övező erdőkben van esélyünk velük találkozni. Kedvcsinálónak egy rövid erdei sétához – például a Bíróné pusztája irányába –csak egyet említek közülük, a környékünkön nem ritka fagyálló csigagombát (Hygrophorus hypothejus).
Ellentétben a legtöbb téli gombával, nem fázós lábú, ugyanis nem faanyagon, hanem talajon terem. De mivel gyökérkapcsolt faj, fára azért szüksége van, éspedig élő kéttűs fenyőre, mivel csak velük társul. Határozottan szép gomba, remélem, ez kitűnik a mellékelt fotóról is. Sárgás, barnás-olivazöld kalapjának felszíne erősen nyálkás. Ebből a védőrétegből tönkjére is juttat bőven. Mint a legtöbb csigagomba, ehető, habár nem minősíthető ínyencfalatnak.
Érdekes, hogy hiába él a város területén nagyszámban kéttűs fenyő (legtöbbjük erdei fenyő), nem hajlandó őket az urbánus környezetbe is követni. Amúgy ez jellemző az egész csigagomba nemzetségre. Mindeddig egyiküket sem találtam meg Sepsiszentgyörgy területén, annak ellenére, hogy a településtől pár lépésnyire szép számban teremnek. Ott nem kevesebb, mint 15 Hygrophorus fajt írtam össze idáig.
De térjünk vissza a város gombáihoz, szokás szerint hármat mutatok be december folyamán is: egy ízletes konyhait, a sötét csoportos pereszkét, egy gyógyhatású, majdnem ehetőt, a nyírfataplót, és egy fogyasztásra teljesen alkalmatlan fakógombát.
Az év utolsó hava bármennyire is enyhe, azért pár fagyos reggelt mindig hoz magával. S ha van fagy, akkor feltétlen a jég is színre lép valamilyen formában. S ha már van jegünk, és szóba jött a gyógyhatású tapló is, feltétlen meg kell említeni Ötzit, a jégembert, a kb. 5300 éves múmiát. Őt 1991-ben találták meg olvadó gleccseren az Alpokban. Volt neki rézbaltája, tiszafa íja, medvebőrtalpú lábbelije és... nyírfataplója, amit feltehetően fájdalomcsillapításra használt.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
