Diakónia Keresztyén AlapítványFogyatékkal élők a családban és a közösségben

Sepsiszentgyörgyön több mint háromezer fogyatékossággal élő ember szerepel a nyilvántartásban, mégsem látjuk őket, még a gyülekezetekben sem, mert a legtöbben elszigetelten élnek – mondta a konferencia megnyitóján a DKA szóban forgó ágazatának igazgatója. Makkai Péter református lelkész hangsúlyozta, a fogyatékkal élők világnapja (december 3.) nem ünnep, hanem alkalom arra, hogy felhívják a figyelmet a sérült emberek problémáira. Isten szemében nincsenek másodlagos emberek, a megkülönböztetést, a kategorizálást mi, emberek tesszük – szögezte le ­Bardócz Csaba bikafalvi református lelkész a Márk evangéliumára (10/46–52.) épített, általa tartott áhítatban.

A családban történő elfogadás, a szakma tudása és a közösség nyitottsága szükséges az együtt, közösen működő élőhely kialakításához – erről beszélt Birinyi Márk A párbeszéd ökoszisztémája: hogyan segíthet a család, a szakma és a közösség egymásnak? című elő­adásában. A szociálpolitikai szakértő szerint az említett három szereplő – család, szakma, közösség – közös tudásának megteremtése a feladat, valamint a cselekedetek összehangolása egy közösen elfogadott irányba. 

Az igazi érték nem a teljesítményben van, hanem két ember közötti kapcsolatban: mennyit adok én a kapcsolatba és mennyit kérek a másiktól? – fejtette ki Kiss Jenő, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dékánja. „A sérült családtagtól annyit kérjünk, amennyit ő tud adni, ne többet és ne kevesebbet, tulajdonképpen akkor válik a kapcsolat kiegyensúlyozottá” – mondotta.

Az előadások között néhány jó gyakorlatot is bemutattak a svájci HEKS Alapítvány és a magyarországi Református Szeretetszolgálat támogatásával működő pályázat részeként, amelynek legutóbbi kiírásán huszonhét gyülekezet és segítő civil szervezet kapott támogatást fogyatékossággal élőket a gyülekezetekhez közelebb hozó programokra.

A konferencia kiemelt mozzanataként Olcsvári Tünde, az Írisz Ház szakmai vezetője moderálásával a szülők beszéltek arról, hogyan fogadták születésekor a sérült babát, hogyan küzdöttek azért, hogy iskolába kerüljön, milyen nehézségeket jelentett, és mégis nem teherként élték meg, hanem kihívásként, és a legkisebb eredménynek is tudtak örvendeni. Megfogalmazták: szükség lenne egy olyan csoportra, szülői közösségre, amelyben ezekről beszélni tudnak, és ahol egymástól támogatást kapnak. 

Írisz Ház-díj tizenötödször

A 2010-ben létrehozott Írisz Ház Outsider Art-díjjal a szervezők célja megmutatni a világnak, milyen tehetséges művészek vannak a fogyatékkal élők között, akik ezáltal is elismeréshez és támogatáshoz juthatnak. A fogyatékossággal élő művészek számára kiírt pályázat alkotásaiból évente kiállítást szerveznek, a díjat ebből az alkalomból adják át. A Diakónia múlt heti hálózati konferenciájának záróakkordjaként nyitották meg az idei Outsider Art-kiállítást, amelynek témája az élő víz, és amelyre negyvenketten összesen száznégy alkotást küldtek. A megnyitón felolvasták a zsűri elnöke, a Hágában élő Deuten-Makkai Réka levelét, aki ismertette a díj és a nyári Outsider Art-táborok történetét, valamint a díjazottak nevét, majd Szebeni Zsuzsa, a társszervező sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet igazgatója méltatta az alkotásokat, és javasolta, hogy a víz témája után a következő években folytassák a másik három természeti elemmel. Kopacz Attila, a szintén társszervező Árkosi Kulturális Központ igazgatója kiemelte a kulturális intézmények szerepét abban, hogy odafigyeljenek a különböző alkotócsoportokra, köztük a sérültekére is. 

Az Írisz Ház-díjat a marosvásárhelyi Bükkösi Rózsa nyerte, a második és a harmadik legjobb alkotás a Iuliana Petrișoré és a Mi­haela Dumitrué, mindketten bukarestiek. Az Írisz Ház-díj alapításában szerepet játszó Makkai János és Makkai Ildikó külön díjat is alapított, idén rájuk emlékezve két alkotónak ítélték oda a róluk elnevezett díjat, az Írisz Házas Szabó Róbertnek, akinek a festményei ihlették a díj és az alkotótábor létrehozását, valamint a dormánfalvi (Bákó megye) Valentin Emanuel Mănăilănak.