Iustitia meztelen

Ez jut legelőször eszébe az embernek, ha a Recorder oknyomozó portál által készített, kedden közzétett kétórás riportfilmre gondol, melynek alkotói nem kevesebbet állítanak: az utóbbi 7–8 évben kölcsönös egyezség született a politikai hatalom, valamint Iustitia legfőbb papjai között, melynek célja előbbiek esetében a soraikból vagy baráti, üzleti köreikből származó „nagyágyú” bűnelkövetők megvédése a törvény szigorától, cserében a bírák és ügyészek számára kedvező jogszabályokért. A készítők nyilván nem saját hatáskörben állítják ezt, a riportfilmben magas beosztású egykori és jelenleg is tisztségben lévő bírák, ügyészek szólalnak meg, súlyos vádakat fogalmazva meg az igazságszolgáltatás felső berkeiben tevékenykedő egyes vezetőkről, a korrupciós ügyek szőnyeg alá sepréséről, a különböző ítélőszékek (táblabíróságok, legfelsőbb bíróság és az alkotmánybíróság) kétes, az említett bűnelkövetők kimentésére alkalmas ítéleteiről, döntéseikről. A másik oldal kapcsán pedig bőven esik szó mindazokról a kedvezményekről, melyeket törvényeken keresztül a politikum a törvényhozás és a kormány révén a talárosoknak biztosított, ideértve a hónapok óta napirenden lévő, sokat vitatott speciális nyugdíjakat.

Nyilván lehet vitatni, hogy a felsorolt vádak, az említett személyek viselt dolgai mennyire állják ki teljességgel az igazság próbáját, ám a felhozott jelenségek, folyamatok java részét azért kívülről is tetten lehetett érni. A korrupcióellenes harc látványos lelassulása, a gyanús, vitatható, tessék-lássék ítéletek, halogatások, az „elősegített” elévülések, illetve a bírák és ügyészek egy évtized alatt arcpirító módon szinte érinthetetlen kaszttá avanzsálása sorozatos törvényi machinációk által nem számítanak újdonságnak. Akár úgy is tekinthetnénk, a Recorder riportfilmje tulajdonképpen keretbe rendezte, egységes egészként tálalta mindazt, amit sejteni lehetett: a cerberus létrejöttét és eddigi életét. A kirajzolódó kép pedig ijesztő, kétségbeejtő, hiszen nem mást üzen, minthogy a hatalom három ágának képviselői (tisztelet a kivételnek) gyakorlatilag létrehoztak egy, a társadalmon feletti osztályt, melynek tagjai véd és dacszövetségben állnak, akik számára az igazság és az igazságosság csak szépen hangzó, ám egyre inkább kiüresedő szólamok, a törvények pedig játékszerek, melyeket kényük-kedvük szerint formálnak, alakítanak a maguk javára.

A vérlázító és egyben elszomorító tényen túl egy továbbit is érdemes szem előtt tartanunk: e szörnyszülöttel leszámolni nem egyszerű feladat. A bírák és ügyészek nyugdíja körüli hercehurca, az igazságszolgáltatás szereplőinek áldozati szerepben tetszelgése, a privilégiumaikat „piszkálók” elleni nyílt vádaskodásaik, támadásaik, illetve a politikum egyes szereplőinek az igazságügyi reformok megtorpedózására irányuló – a talárosok által elég nyíltan támogatott – kísérletei mind-mind ezt támasztják alá. És e harcot akkor sem hajlandóak feladni, amikor egyértelműen látszik: Justitia nemcsak vak, de „áldásos” tevékenységük nyomán most már meztelen is.

Fotó: Pexels.com