Háromnapos szakmai találkozónak adott otthont a felsőcsernátoni Malomkert Turisztikai Központ, ahol az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány szervezésében zajlott az Élő Parázs Konferencia – Roma kulturális örökségvédelem a roma táncok tükrében című esemény. A találkozó az idén májusban elindított Élő Parázs – Erdélyi Roma Kulturális Örökség Program egyik legfontosabb mérföldköve volt, amelynek célja nem csupán a roma tánckultúra bemutatása, hanem annak szakmai, társadalmi és közösségi kontextusban való újragondolása is.
A konferencia programját előadások, kerekasztal-beszélgetések, műhelymunkák és esti adatközlői bemutatók alkották, a hangsúly azonban végig azon volt, miként lehet hitelesen, felelősséggel és együttműködésben foglalkozni a roma közösségek élő kulturális örökségével.
Nem divat, hanem identitás
András Lóránd programkoordinátor érdeklődésünkre kifejtette: az Élő Parázs Program nem rövid távú projekt, hanem hosszabb előkészítő munka eredménye. „Ez egy szűk hároméves egyeztetési folyamat után indult el, és alapvetően az volt a célunk, hogy a roma közösségek kultúráját egyrészt láthatóvá tegyük, másrészt segítsünk abban, hogy ők maguk is értékként tekintsenek rá” – fogalmazott.
Hangsúlyozta: a táncházas és néprajzi szakma számára evidenciának tűnhet a roma közösségek szerepe a Kárpát-medence kulturális örökségében, ám ezt a felismerést újra és újra tudatosítani kell. „Meg vagyunk győződve arról, hogy a cigány közösségek nélkül az a kulturális hagyaték, amit ma ismerünk, egyszerűen nem létezne. Ez nem túlzás, hanem történeti tény.”
A konferencia egyik központi kérdése az volt, hogyan változik napjainkban a roma tánckultúra, és miként hat erre a globalizált médiatér. András Lóránd szerint egyre erősebbek azok a trendek, amelyek elszakítják a helyi közösségeket saját hagyományaiktól. „A közösségi médiában terjedő minták sokszor nem a székelyföldi roma közösségek világából jönnek. Felgyorsult, idegen stílusok jelennek meg, amelyekkel nem feltétlenül tudnak azonosulni.”
A jelenséget gyakran „manelizálódásként” emlegetik, ám András Lóránd óvatosabban fogalmazott: „Mi inkább azt mondjuk, hogy a tánc elkezd torzulni, korcsosodni. És nem az a kérdés, hogy ezt meg lehet-e állítani, hanem az, hogy tudunk-e alternatívát mutatni.” Ebben látja az Élő Parázs Program egyik legfontosabb feladatát: a korábbi gyűjtések – Kallós Zoltán, Bartók Béla és mások munkái – alapján visszacsatolni a közösségeknek saját múltjukat. „Ha meg tudjuk mutatni például, hogyan táncoltak Kisborosnyón vagy az Őrkőn ötven-száz évvel ezelőtt, akkor van mire építeni.”
Több, mint kultúra: társadalmi valóság
A konferencia egyik különlegessége az volt, hogy a kulturális kérdések mellett hangsúlyosan megjelentek a társadalmi szempontok is. András Lóránd szerint „táncházas közegben hajlamosak vagyunk kizárólag kulturális szemszögből nézni a dolgokat. De amikor egy roma közösségbe belépünk, ott sokszor nem a kultúra az elsődleges meghatározó, hanem a szegénység.” Mint mondta, a szegénység kultúrája világszerte hasonló mintázatokat mutat, és alapvetően befolyásolja az emberek viszonyát a hagyományhoz is. „Nem biztos, hogy az első kérdés az kell legyen, hogy értékként tekint-e a saját táncára. Előbb azt kell megértenünk, milyen élethelyzetben él.”
Felelősség és alázat
A három nap során újra és újra visszatérő téma volt a szakemberek felelőssége. Ki dönt arról, hogy mit tanítunk? Ki határozza meg, milyen irányba változik egy közösség kulturális önképe? „Én bemehetek egy közösségbe oktatni, de nem tudom, hogy ők akarják-e. És ha együtt dolgozunk, akkor vállalnom kell annak a felelősségét is, hogy húsz-harminc év múlva mit visz tovább egy gyerek abból, amit most mutatok neki” – hangsúlyozta a programkoordinátor.
Éppen ezért a konferencia egyik legfontosabb következtetése az volt, hogy a roma kulturális örökséggel való foglalkozás csak együttműködésben, kellő szakmai önreflexióval és alázattal képzelhető el. „Időről időre meg kell állni, újra kell gondolni, mit csinálunk. Nem mehetünk a saját fejünk után.”
Az esti programok során adatközlők érkeztek a környék roma közösségeiből – az Örkőről, Kászonból, Kézdiszentlélekről, Csíkkozmásról és más településekről. Ezek a találkozások különleges súlyt adtak az eseménynek. „Napközben előadások, viták, szakmai beszélgetések zajlanak, este pedig minden összeér. Olyan ez, mint egy fogaskerékrendszer: a különálló elemek egyszer csak egy egésszé állnak össze” – fogalmazott András Lóránd.
A helyszínválasztás sem volt véletlen: a Malomkert méretében és hangulatában is illeszkedett a konferencia szellemiségéhez, miközben lehetőséget adott a személyes találkozásokra.
Az Élő Parázs Konferencia első alkalommal valósult meg, de a szervezők hosszú távon gondolkodnak. A program másik kiemelt eseménye az idén megrendezett Kóré Géza Emléknap volt, amely a székelyföldi roma tánccsoportok találkozójaként szolgált. A cél az, hogy ezek az alkalmak rendszeres szakmai fórumokká váljanak. „Nem tömegrendezvényt szerettünk volna, hanem egy olyan teret, ahol valódi párbeszéd alakulhat ki” – mondta András Lóránd. A mintegy ötven résztvevő között erdélyi és magyarországi szakemberek egyaránt jelen voltak, akik közösen keresték a válaszokat a roma kulturális örökség jövőjét érintő kérdésekre.
A konferencia végső üzenete egyértelmű volt: az élő hagyomány nem múzeumi tárgy, hanem közös felelősség. „Ezt a munkát csak akkor érdemes és szabad csinálni, ha együttműködésben, kellő szakmaisággal és kellő alázattal végezzük” – foglalta össze András Lóránd.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
