A bizalmatlansági indítvány intézményéről lenne szó, melyet a román demokrácia három és fél évtizeddel ezelőtti hajnalán a törvényalkotók nagyon is egészséges észérvek mentén foglaltak bele a parlament működését szabályozó jogszabályokba. Egy ideje viszont azt láthatjuk, ez is egyre inkább a cirkuszra, botránykeltésre építő, olcsó bohózattá silányult politizálás egyik eszközévé degradálódott. Tökéletes példáját láthattuk ennek tegnap a parlamentben, ahol a két ház összevont ülésén a Bolojan-kormány második fiskális csomagja kapcsán tárgyaltak meg (és utasítottak el) a honatyák egy újabb bizalmatlansági indítványt.

Érdemes előre leszögezni, a mindenkori ellenzéknek szíve joga indítványokkal torpedózni a kormányon lévőket, ha úgy látják, hogy azok rossz irányba viszik az országot, döntéseik károsak, és így tovább. Az sem újdonság, hogy a jelenleg az AUR-ból és elvbarátaikból álló ellenzék minden alkalmat megragad, hogy támadja a kormánykoalíciót, próbálkozzon a kabinet megbuktatásával. De ugyanúgy, mint az előző indítványok esetében, a beadvány tartalma (és főleg a tálalás) kapcsán igen gyorsan kiderül: a nagy szavakon, a súlyos bírálatokon, a nacionalista és idegengyűlölő megnyilvánulásokon túl csak üresség van az ellenzéki oldalon.

Beszédes jele ennek, hogy a kezdeményezők ez esetben sem fárasztották magukat azzal, hogy legalább egy fél mondat erejéig elárulják: az általuk kifogásolt lépésekre milyen alternatívát látnak, szerintük mit kellene, kellett volna tenni? Kaptunk helyette egy nagy marék közhelyet, politikai ellenfeleknek címzett alpári minősítéseket, hadoválást idegen érdekekről, bizonyítékok nélküli általános vádaskodást – no meg cirkuszt, vásári megnyilvánulásokat, a már megszokott ócska ripacsériát, mindazt, amit e politikai körök bőven öntöttek magukból az elmúlt másfél (de inkább bő öt) évben, és amitől a hatalom megszerzését remélték, remélik ma is. 

A nemzet és az ország megmentőinek szerepében tetszelgő társaság ugyanakkor újból bizonyította, hogy esküdt ellensége a megújulásnak, minden változásnak, és előszeretettel torpedóznak meg bármilyen reformtörekvést, s félreállítanának bárkit, ha csak próbálna is e téren tenni valamit.

Az egész jelenségben a legelkeserítőbb talán az, hogy a kormányzás körüli problémák igenis valósak: a koalíción belüli konfliktusokat csak az halkítja le valamelyest, ha valamelyik oldal egy friss botrány miatt épp farkát behúzni kényszerül, a valós megszorítások, az elodázott reformok miatt országszerte egyre duzzad az elégedetlenség. Az viszont, ahogy az ellenzék megpróbálja mindezt meglovagolni, már gyomorforgató, hiszen akcióikkal az így is alaposan megtépázott törvényhozást még mélyebbre rántják, kiüresítve a lényeges és más körülmények között hatékony parlamenti eszközöket.

Fotó: Facebook / Parlamentul Romaniei - Camera Deputatilor