Nem egyszerű letenni az autót itt-ott, jól tudjuk, hogy sok bosszúsággal jár, miért ne legyünk egymással megértőek? Nemegyszer megtörténik, hogy rövid időre én is begurulok valaki más helyére. Mit tegyen az ember, ha rászorul mások helyére? Például egy telefonszámot jól látható helyre.

Szerencsémre most le tudok parkolni a tömbház előtt, és gyorsan kipattanok abban a reményben, hogy majd hívom a „bitorlót”. Keresem jóhiszeműen a kis cetlit, de sehol semmi. Nézek körbe-karikába, hátha feltűnik valahonnan a delikvens, de sehol senki. Kezdek felmérgelődni, mert bár nem kell máshol keresnem a megoldást, de elfoglaltam egy plusz helyet, ahová beállhatna majd egy szomszéd. Szóval, én most két helyen pöffeszkedem, vagy hogy is mondjam... Ott a saját, fizetős helyem (ja, ott nem én pöffeszkedem), de én mégis elfoglaltam egy másikat a bejárat mellett. Rendesen össze vagyok zavarodva... Felmegyek az emeletre és folyamatosan lesem az ablakból, hogy mikor van az akkor? Amikor is fel tudom szabadítani az általam bitorolt helyet, mert visszakerülhetek a sajátomra. Hát nem egyhamar következik be. Nem pár percre, de még csak nem is félórára helyezte kényelembe járgányát, aki megtette. Én félórája érkeztem, de ki tudja, ő mikor hagyta ott négykerekűjét. Az is lehet, hogy csak simán feledékeny az illető. Nem csupán telefonszámot felejtett el hátrahagyni, de az autóját is ott felejtette. Az sincs kizárva, hogy már rég hazagyalogolt, és sziesztázik. Egyszer csak észreveszi, hogy valamit elhagyott, legalábbis nagyon remélem! Mindenesetre nem sieti el a dolgokat, nyugodt fajta lehet. Belefáradok a várakozásba és ledőlök én is pár percre. Elvégre nekem is jár a szieszta. Csakhogy lekoppan a szemem... Amikor megébredek, rohanok az ablakhoz, és halleluja! Felszabadíthatom a helyet, amit elfoglaltam, visszagurulhatok a sajátomra.

Két nap múlva elviszem az autót a szerelőmhöz és hazasétálok. Otthon mit látok? Újból állnak a helyemen. De most szinte könnyekig meghatódom, mert még nem is csak telefonszámot hagytak hátra, hanem egy névjegykártyát. Na, ugye, hogy így is lehet? Mindenesetre beérem én egyszerű kis cetlivel is, tessék csak bátran odabiggyeszteni! Milyen apróságokon múlnak dolgok, szinte azt is szégyellem, hogy ilyesmikről egyáltalán beszélek. Bocsánat, írok.

Fotó: Sepsiszentgyörgy Önkormányzata