Rengeteg érdeklődő vett részt, és a művészek közül is sokan megjelentek a február 20-ig látogatható tárlat megnyitóján, melynek főkurátora Madaras Péter. A kiállítók között visszatérő művészekkel is találkozhatunk, de a társaságnak körülbelül a fele még nem mutatkozott be Sepsiszentgyörgyön. Elismert bukaresti, temesvári, kolozsvári, illetve Budapesten élő művészek vannak közöttük, akik már hosszú pályát befutottak, de olyan fiatal alkotók neveivel is találkozhatunk, akik kevésbé ismertek, és akiknek jó dobbantási lehetőséget kínál a képzőművészeti pályán az EMŰK-ben való bemutatkozás – mondta elöljáróban Bordás Beáta. „Ez is a seregszemle egyik célja, hogy megnyilvánulási lehetőséget kínáljon az ötven év alatti erdélyi vagy erdélyi kötődésű képzőművészeknek, és nagy örömömre szolgál, hogy végre alaposabb kitekintés nyílt a román nemzetiségű alkotók munkásságára is” – fogalmazott a művészettörténész.

Amint az első két hasonló kiállítás alkalmával is történt, Hosszú Zoltán méltatta a művészeket és alkotásaikat. „A Ctrl+Alt+Del metaforája a művészi folyamatokban azt a felszabadító pillanatot idézi meg, amikor a korábbi elképzelések elengedése felszabadítja az alkotót, és lehetővé teszi, hogy a megújulás erejével, a kísérletezés és az új irányok bátorságával kezdjen tiszta lappal. Ez a gondolatkör adta a felhívás közös kiindulópontját, amelyre 29 alkotó válaszolt” – foglalta össze röviden az idei tárlat koncepcióját Hosszú Zoltán. Hozzátette: mindannyian saját belső újraindításuk eredményeként létrejött művekkel járultak hozzá a tárlat sokszínű, mégis összefüggő világához.

„Madaras Péter kurátori konstellációjában ezt a gazdag anyagot kozmikus utazásként tárja elénk, ahol az egyes alkotások csillagszerű gravitációs pontokként vonzzák magukhoz a nézőt, majd új lendületet adva terelik tovább egy táguló gondolati univerzum felé” – fogalmazott a szobrász, majd egyenként is bemutatta a kiállítókat. Szerinte a kiállított művek három fő vonulatot képviselnek: egyesek a valóság tágabb, univerzális dimenziói felé irányítják a figyelmünket nyíltan vagy finomabb utalásokkal, mások arra mutatnak rá, hogy szeretet, tudás, hit és elfogadás nélkül elmélyül az egzisztenciális elszigeteltség érzete, de ezt a hiányt áthidalhatja a művészet iránti nyitottság, mások pedig a fizikai világ egyes elemeinek megfigyelése és bizonyos alkotói gesztusok ismétlése által hidat teremtenek a belső és külső valóság között.

„A művész a lázadás csendes hőse: kívül a hasznosság rendjén, a logikán túli tartományban, ahol a képzelet a szabadság nyelvén beszél. A katarzis pedig a megtisztulás pillanata: lelassulás, visszatérés önmagunkhoz. Egyfajta szellemi Ctrl+Alt+Del, amelyben a tudat friss levegőt vesz, és a világ új értelmet nyer” – írta a kiállításról Hosszú Zoltán.