Nyírfatapló (Fomitopsis betulina)

Tapló létére termőteste eléggé szabályos, félkör, pata- vagy vesealakú. Szép nagyra megnő, akár a 30 cm-t is elérheti. Széle tompa, lekerekített és jellegzetesen begöngyölt. Gyakran a taplókra nem jellemző, tönkszerű nyúlvánnyal kapcsolódik a faanyaghoz. Felszínét vékony, pergamenszerű, fiatalon fehéres, majd barnás, hámló kéreg borítja. A termőréteg aránylag vékony, szürkésfehér (a húsnál fiatalon is sötétebb árnyalatú), idősen barnuló, könnyen lefejthető a húsáról, pórusai sűrűek. A húsa vastag, könnyű, fiatalon puha, rugalmas, hófehér színét nem váltja. Illata is kellemes. Egyéves barnakorhasztó, kizárólag nyírfák törzsén, ágain terem, sokszor nagyon magasan.

Térségünkben gyakori faj, a Rétyi Nyírben (hol máshol?) például igazán otthon érzi magát. Ennek ellenére a városban ritkán mutatja magát. Sepsiszentgyörgyön idáig csak három termőhelyét sikerült felkutatnom, pedig nyírfa szép számban akad településünkön. Igaz, legtöbbje még fiatal, életerős, nem korhadó, betegeskedő, amilyennek egy igazi korhasztó a gazdanövényt szereti. A nyír azon kevés lombosfa közé tartozik, amelyet nemigen nyesnek, ha korhadni kezd, egyszerűen kivágják. 

A Sepsiszentgyörgy területén megfigyelt nyírfataplók általában kis méretűek, nyeszlettek. Úgy látszik, hogy az emberi környezet valamilyen okból kifolyólag gátolja fejlődésüket. Azok is, amelyek megjelennek, igyekeznek minél magasabbra felkúszni otthont adó fájuk törzsén, hogy minél távolabb kerüljenek a város tumultusától. Annyira, hogy rendre a sokszoros optikai zoomra volt szükség, hogy magamhoz közelebb csalogassam őket, így a róla készített fotóim minősége nem valami fényes.

Fiatalon, mikor még húsa puha, lédús, „majdnem ehető”, ahogy Zoltán Sándor sepsiszentgyörgyi szakellenőr szokta jellemezni gombabemutató előadásain. Fogyasztásra nem alkalmas, de az idők során sokféle felhasználása ismert: tűzgyújtásra, finom műszerek csiszolására, borotva élesítésére, dísztárgyak készítésére, a népi gyógyászatban (vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő hatása bizonyított) stb. A már említett Ötzi, a jégember már több mint ötezer éve használta fájdalomcsillapításra. Ámde ez utóbbi témát tovább nem ragozom, mert érzem, ingoványos talajra léptem. Aki többet akar megtudni róla, ajánlom, olvassa Zsigmond Győző etnomikológosunk erre vonatkozó tanulmányait, könyveit.

Farkas János