A karácsony mint ünnep értéke egyre inkább devalválódik a mai eszement világban. Hígul, torzul, elértéktelenedik, eliparosodik, kereskedelmivé válik, ahol a vásárlás a legfőbb jelszó. Pedig karácsony valójában Jézus Krisztus születésnapja a keresztények számára, de a nem hívőknek is a szeretet, a család, az értő és mértéktartó ajándékozás és adományozás napja.
Ha ezt meg tudnánk tartani, ha nem hagyjuk magunkat elrabolni a csilivili ruhába öltöztetett pénz-démon mágiája által, akkor megélhetjük még gyermekkorunk karácsonyát, illetve át tudjuk adni még gyermekeinknek, unokáinknak is.
A mi családunkban a felnőtt szülővé lett lurkóink a szentestét saját kis famíliájukban ünneplik meg, aztán másod- és harmadnap a nagyszülők következnek szép sorjában. Így az unokáknak a legjobb, hiszen háromszor jön az angyal vagy a Jézuska! Ők szüleikkel díszítik fel a karácsonyfát, együtt sütik a mézespogácsát, kalácsot. Az ajándékokat – melyek anyagi túlzásoktól mentesek és egyre inkább saját készítésűek, egyénre szabottak – még a Jézuska hozza. Éjféli misére a felnőttek mennek, a gyerekek alszanak a legöregebbek felügyelete mellett. Az ünnepi étkezésben a főszerep a töltött káposztáé, mellette egyben sült pulykamell vagy karaj készül krumplipürével, s persze mindenféle sütemény.
Az egyházi vonatkozások mellett a legjobb, a legszebb ezen az ünnepen, hogy találkozhatunk, együtt lehetünk, örülhetünk egymásnak, és leolvashatjuk a többiek arcáról ugyanezeket az érzéseket.
A fenti mondattal talán le is lehetne zárni a témát. Ám nem mindenki számára adatik meg ez a relatív béke, hogy a bőségről ne is beszéljek. Elég egyetlen határon észak felé átbotorkálni, és már a sötétség, a szirénák, a bombák süvítése veszi át a meghitt csend helyét. De nyugatra menve sem sokkal jobb a helyzet. Ott a biztonsági betonbunkók közé szorított, sokszor be sem vallott rettegésé a főszerep, meg az anyagiak tobzódásáé. Belső szorongás és lélek nélküli talmiság veszi át az eredeti szeretet helyét. Pedig Gárdonyi Géza megírta szépen az újszülött Jézusról: „Fel nagy örömre! Ma született, / Aki után a föld epedett. / (…) Nem ragyogó fény közt nyugoszik, / Bársonyos ágya nincs neki itt. / Csak ez a szalma, koldusi hely, / Rá meleget a marha lehel.” Ennél egyszerűbb, póriasabb körülmény nincs is talán, mégis akkora melegséget sugároz, hogy az az egész világot átjárja és annak történelmét formálja.
Nem tudom, milyen karácsonya lehet azoknak, akik a mai értékvesztéseinkért felelősek. Lehet, hogy ragyogóan gazdag és pompás. Csak éppen fikarcnyi lélek sincs benne. Ám ne értük aggódjunk. Inkább próbáljuk meg megtartani saját régi ünnepeink bensőségességét és benne a viszonzást nem váró önzetlen szeretet mindenhatóságát.
Fotó: Pixabay.com
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
