Teszi ezt ráadásul egy igencsak kényes, a társadalom által is élénken követett kérdésben: a bírák és ügyészek nyugdíjazását célzó törvénytervezet kapcsán. Az elmúlt két napban egy olcsó bohózatnak lehettünk tanúi az alaptörvény, a jogállamiság és a törvényesség legmagasabb rangú őrei részéről. A színjátékban bojkottnak keresztelt döntés előli bujkálás, harmatgyenge, gyanús kifogások, eljárási machinációk, házon belüli sárdobálás is helyet kapott, a végeredmény pedig egy újabb halasztás – egy olyan kérdésben, mely már hónapok óta komoly feszültségek forrása a közéletben, továbbá koalíciós és kormányválság előidézője is lehet, illetve nem mellékesen komoly a tétje az ország számára, mivel európai uniós források sorsa függ a törvénytervezettől.

A talárosok viszonyulása sajnos nem meglepő, „sajátos” döntésekből, „furcsa” halogatásokból eddig is volt részünk, ám ebben az esetben vérlázítóan kilóg a lóláb. Önmagában a tény, hogy „véletlenül” a testületben pont a Szociáldemokrata Párt által delegált bíráknak akadtak kifogásaik a tervezettel kapcsolatosan, és mindent megtettek, hogy elodázzák a döntést, a napnál világosabban mutatja, hogy merről is fúj a szél. Ha valakinek kétségei lettek volna, hogy a politikai oldalon kik a fő kerékkötői a reformoknak, most egyértelmű választ kaphatott. És vérlázító, hogy a PSD-sek a jelek szerint most már a látszatra sem vigyáznak, minden eszközt bedobnak a cél érdekében, legyen ez akár az alkotmánybíróság sárba tiprása. Ráadásul mindehhez megvannak a megfelelő embereik is, akik még ezen az igen magas szinten is képesek nagyon mélyre süllyedni, a szakmaiságot is könnyedén feláldozzák a politikai szervilizmus oltárán – ami nem is esik oly nehezükre, hiszen ebben az esetben még az önérdek is vezérli őket.

Az elmúlt két nap történései talán legsúlyosabb hozadéka ugyanakkor, hogy Justitia ezen alázatos papjai, illetve a mögöttük álló „megbízóik” újabb húzásukkal megint csak szembeköpték a társadalmat, mindazokat, akiknek már hosszú ideje elegük van a kivételezettek világából, az érinthetetlenek kasztjaiból, akik valós, kézzelfogható változást vártak, várnak. A reformnak ily átlátszó módon történő botlasztása, megakasztása még inkább felerősíti az igazságszolgáltatással és a politikummal szembeni ellenérzéseket, felkorbácsolja az így is erős társadalmi indulatokat, tovább rombolja az intézmények – ideértve az alkotmánybíróságot is – hitelét, ami igencsak robbanékony eleggyé válhat. Az önzés és szervilizmus taláros bajnokait viszont ez a jelek szerint nem igazán zavarja.

Fotó: Facebook / Curtea Constituțională a României