Noha lejárt karácsony ünnepe, a karácsonyfák még ékesítik otthonunkat. Még nem száradtak le ágaik, még nem hullatják tűlevelüket. Még őrizzük néhány napot, hogy ragyogásuk, csillogásuk emlékeztessen minket az ünnep örömére.
Bizony, ha rápillantunk egy-egy díszre, mely az illatozó fenyő ágáról lecsüngve kacsint ránk, eszünkbe jut egy emlék: talán az adventi vásár, amikor megvettük, a kézműves-alkalom, amikor mi magunk elkészítettük, vagy az a személy, akitől ajándékba kaptuk. Ha a karácsonyfa alá pillantunk, hálával nyugtázzuk: idén is tele volt csomagokkal, ajándékokkal a törzse körül elhelyezett karácsonyi takaró, terítő. Az angyalok idén is repdestek, és megleptek bennünket minden széppel, jóval, finommal.
De nem csak az anyagiakról gondoskodtak Jézus születésnapján az angyalok, hanem a lelkiekről is: harangok hívták a híveket templomba, szólt az ige és annak magyarázata, táplálkoztak a lelkek, töltődtek a szívek. Együtt voltak a családok, összegyűltek rokonságok, ismét találkoztak a rég nem látott barátok. De jó is volt ez az ünnep!
És a karácsonyfánk még áll, még ragyog, még emlékeztet, és talán arra is figyelmeztet: ha te ennyi szépet és jót kaptál idén is az ünneptől, ha Isten most is ilyen szeretettel hajolt le hozzád, és megajándékozott azzal, amire szükséged volt, talán illene neked is valamit viszonzásul adni Neki. Mert hát szép és jó dolog kapni, de adni még jobb!
Van egy szép legenda, mely épp erről szól… elmesélem nektek!
Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, angyalok nagy serege jelent meg a betlehemi pusztán nyájukat őrző pásztoroknak. Énekszavuk felébresztette a szundikáló pásztorokat, és arra buzdította őket, hogy induljanak azonnal, keressék meg az istállót, ahol az Úr Jézus Krisztus fekszik, és Istennek hálát adva tegyenek tisztességet a megszületett Messiásnak. A pásztorok el is indultak, és a hagyomány szerint ajándékokat is vittek a kisdednek. Azt vittek, amijük volt: tejet, sajtot, vajat.
Aztán kis idő múlva újabb látogatók álltak a betlehemi jászolnál. Ezek az emberek messziről érkeztek, napkeletről, és a fényes csillagot követve találták meg a királyok Királyát, a világ Megváltóját. Ők sem jöttek üres kézzel: aranyat, tömjént és mirhát hoztak, úgy tisztelegtek Jézus előtt.
Amikor elmentek a látogatók, József elszomorodott. Lám, a napkeleti bölcsek, de még az egyszerű pásztorok is milyen szép ajándékokkal lepték el a Megváltót… ő is szeretne valamit adni, ő is szeretné valamivel megajándékozni az Isteni Gyermeket. De hát mit adhatna, hiszen semmije sincs?! Csüggedten nézett ki a barlangistálló ajtaján. És akkor hirtelen megpillantott egy kicsi zöldellő fácskát, melyet a ragyogó csillag fénye világított meg. Megvan! – kiáltott fel. Ezzel fogok kedveskedni a Messiásnak. Gyorsan kivágta a fácskát, és az istálló bejáratához vitte.
És akkor valami csoda történt. A legfényesebb csillag, mely épp a fácska fölött ragyogott, lehullott az égből és ráereszkedett a fenyő csúcsára. Majd szerre-szerre más csillagok is, kisebbek-nagyobbak, lassan ráhullottak a fa ágaira. Gyönyörű látványt nyújtott. Mária a karjaiba vette újszülöttjét, és kivitte, hogy megnézhesse a Józseftől kapott ajándékot. Jézus, amikor rápillantott a ragyogó fára, összecsapta a kis tenyerét, és boldogan felnevetett.
2025 karácsonya véget ért. Az ünnepnapok elteltek. De a fák még otthonainkat díszítik. Mi lenne, ha Józsefhez hasonlóan mi is megajándékoznánk a mi Urunk Jézus Krisztust? Mi lenne, ha legalább képzeletben lecsupaszítanánk a fát, leszednénk róla a csillogó díszeket, és a saját csillagainkkal ékesítenénk fel? Életünk csillagaival.
Mi lenne, ha ragyogna Jézus fájának egyik ága a szeretet csillagától, és nem halványodna el, nem aludna ki az ünnep elteltével sem. De jó lenne, ha tudnánk szeretni egymást a szürke hétköznapokban is. Egy másik ágra feltehetnénk a türelem csillagát. Hiszen tudjuk: nagyon nehéz türelmesen várni a sorban, a buszmegállóban, az orvosi rendelő ajtaja előtt. De még nehezebb kivárni, hogy valami, amire nagyon vágytunk, végre meglegyen… a türelem csillaga majd béketűrésre int minket a rohanós napokon is. Aztán felhelyezhetnénk a jóság és kedvesség csillagát a harmadik ágra. Azt a csillagot, mely a mosolyra, szép szóra, segítőkészségre, a másik ember felé fordulásra figyelmeztetne bennünket. Jaj, és ott van a feledésbe merülő békesség csillaga, amely azt hirdeti: nem jó haragban élni, nem jó bosszankodni. Még van időd: bocsáss meg azoknak, akik megbántottak, és kérj bocsánatot azoktól, akiket te bántottál meg! Egy ágra rászállhatna a reménység csillaga. Az a csillag, mely erőt ad a mindennapokhoz; amely arra sarkall, hogy bármilyen kilátástalannak tűnik is az élet, érdemes ma is felkelned, munkálkodnod, mert minden nehézségből van kiút! A hűség csillagát se felejtsd el feltenni! Hisz fontos lenne, ha hű tudnál maradni elsősorban Őhozzá, de hű tudnál maradni elveidhez, férjedhez, feleségedhez, gyermekeidhez, testvéreidhez, barátaidhoz, a kimondott szavadhoz… a sok elfelejtett, de ragyogni vágyó csillagot vegyük elő, és díszítsük fel életünk zöldellő fenyőfáját.
És persze a fa csúcsáról se feledkezzünk meg. Én azt ajánlom, azt ne csillaggal díszítsük, hanem egy szívvel. A saját szívünket, lelkünket tegyük rá. Az egész életünket adjuk ajándékba Jézusnak. Ő már megajándékozott minket a maga életével, most rajtunk a sor. Ha kapni jó volt, adni még jobb lesz! És tudom, hogy Jézus ennek a fának is pont úgy fog örülni és örömében tapsolni, mint ahogy a József fájának örült. Vagy talán még annál is jobban!
Marosi Tünde
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
