Farcádi Botond
Ha e három van, mindenünk megvan.
Még akkor is, ha úgy érezzük, búzánkat mindinkább megvámolják. A 2026-os év úgy indul, hogy megszorításokkal, adóemelésekkel szembesülünk, nincs még vége a költségvetési hiány lefaragását célzó, tavaly kezdődött kormányzati intézkedéssorozatnak.
Az adóemelések, a bérek, nyugdíjak befagyasztása, az elhúzódó dráguláshullám nyomán a gazdasági környezet egyre romlik, pénzünk mind kevesebbet ér, a gyarapodás reményét hovatovább kiszorítják a stagnálás, a túlélés kilátásai. Minden jel szerint szűk esztendő elé nézünk tehát, mégsem szabad túlságosan belekeserednünk a nehézségekbe, jó tudnunk azt, és tapasztalataink is ezt bizonyítják, hogy ezek átmenetiek, a terhesebb időszakokat fellendülés követi majd, és ha hinni lehet a statisztikáknak, valamiféle konszolidáció máris érződik. Románia mindenesetre elkerülte az államcsődöt, a költségvetési helyzet stabilizálódni látszik, ha marad a pénzügyi fegyelem, jövő évben már mutatkozhat némi mozgástér a bérek, nyugdíjak kiigazítására.
Hiba lenne azonban az új esztendő elé kizárólag anyagi javaink perspektívájában tekinteni, elvesztődne ugyanis a lényeg, az újévi köszöntőben megjelenő búza. Az imában is elrebegett mindennapi kenyér ugyanis nemcsak testi, de lelki táplálékra is utal. És ha a testit, az anyagi javainkat vámolhatják, adózhatják is kormányok, földi hatalmak, a lelki kincsek sajátjaink. Ha szűk esztendő elé nézünk is, lelkiekben lehetünk gazdagok. Miért ne lehetne újévi fogadalmunk az például, hogy panaszkodás, siránkozás, szitkozódás helyett többet olvasunk, megpróbálunk rendszeresen mozogni, sétálunk a természetben?
Ha pedig a búza mellé bor is kerül, akkor nincs is olyan, hogy szűk esztendő. Mert ha bor van, öröm van, társaság van, hit van. És nincs az a nehézség, amivel ne lehetne szembenézni, ha nem vagyunk egyedül, ha van hitünk, ha tudunk örülni adott esetben a kevésnek is. Miért ne lehetne újévi fogadalmunk az, hogy a televízió vagy az okostelefon képernyője helyett olykor legalább a barátokkal, szomszédokkal, kollégákkal való beszélgetést választjuk? Lehet, hogy valakinek már csak ezzel örömet szerzünk, lehet, hogy épp nekünk esne jól, ha valaki meghallgatna, szóba elegyedne velünk.
És végül békesség legyen. Persze, a béke sem utolsó, főleg mert már négy éve háború dúl a szomszédban, de jó is lenne, ha valahogy sikerülne véget vetni a pusztításnak. De a békesség valahogy több, mint a béke. Ahol békesség van, ott béke bizonnyal lesz előbb-utóbb, ahol béke van, ott még korántsem bizonyos a békesség. Ilyen a mi békénk is: jó, hogy van, de még jobb lenne, ha békesség is társulna mellé. Mert akkor talán nemcsak panaszkodnánk naphosszat, nemcsak szidnánk egymást válogatott jelzőkkel a közösségi média agyonpolarizált világában rekedt foglyokként, hanem egymásba kapaszkodva közösen küzdenénk a nehézségek ellen.
És talán megfordulna a fejünkben, hogy hálásak legyünk a búzáért, a mindennapi kenyérért akkor is, ha talán kisebb, mint máskor, a borért akkor is, ha talán kissé savanyúbb és a békéért akkor is, ha tudjuk, igencsak törékeny.
Fotó: Facebook / Sepsiszentgyörgy Önkormányzata
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
