A fakógombák (Hebeloma nemzetség) között egyetlen konyhára való fajt sem találunk, fogyasztásra teljesen alkalmatlanok, de sereges megjelenésükkel felhívják magukra a természetkedvelők figyelmét.
Sötétlábú fakógomba (Hebeloma mesophaeum)
Az egyik legkisebb és legélénkebb színű fakógombánk, kalapjának átmérője alig éri el a 2–4 centit. Fiatalon bőre szép csokoládé- vagy vörösesbarna, széle kissé világosabb, felülete nedvesen kissé ragadós. Zsenge korában a kalap szélét feltűnő fehéres burokmaradványok borítják, alattuk pedig pókhálószerű fátyol feszül, ezek a bélyegek idővel eltűnnek, az eső is lemoshatja őket. A lemezek világosbarnák, érintik a tönköt, nem könnyezők. Tönkje karcsú, hengeres, belül üreges, töve főleg idősen barnás, feketés-barnás, a gallérzóna fölött pelyhes, alatta kissé szálas.
Húsa krémszínű, halványbarna (kivéve a tönk alját, ahol sötétebb), a kalapban vékony. Morzsolva jól érződik jellegzetes retekszaga. Amúgy a retekszag elég gyakori a gombák világában. Nemcsak a fakógombák egy részére, hanem például a kígyó- vagy a csengettyűgombákra is jellemző. Íze többnyire kesernyés, de e tulajdonságát inkább ne firtassuk. Csak akkor kóstoljunk meg egy gombát, ha legalább család vagy nemzetség szintjén már azonosítottuk! Vigyázzunk, mert a halálosan mérgező fajok esetében (például gyilkos galóca, fenyves sisakgomba stb.) egy egyszerű kóstolás is súlyos következményekkel járhat!
Lomb- és fenyőerdőben, parkokban jobbára többedmagával, néha seregesen terem. Őszi, késő őszi faj. Október, november a fő termőideje, azonban olykor decemberben is megtalálhatjuk. Nem ehető, feltehetően enyhén mérgező.
Azon kevés faj közé tartozik, melyek még urbánus környezetben is képesek seregesen teremni. Ahol kedvező feltételekre talál, valóságos gombaszőnyeget alkot. Sepsiszentgyörgyön nagyon gyakori. Lehet, hogy az olvasók közül már felfigyelt valaki a belvárosi református templom kertjében időnként megjelenő nagy folt gombára. Itt a megújult székely himnusz kopjafájának (sokan talán nem is tudják, hogy ilyen is van Sepsiszentgyörgyön!) a talapzatát szokása sokadmagával körbetáncolni.
Legtöbb termőhelye fenyőfélékhez, kiváltképp a Picea génusz (lucfenyők) városi képviselőihez kötődik. Nagyon vonzódik a közönséges luc öregebb példányaihoz. Megtaláltam még szúrós luc, erdeifenyő, de lombhullató fák (hárs, nyár és nyír) alatt is. Latin neve (mesophaeum = sötét közepű) inkább találó, mint jelenleg elfogadott magyar elnevezése, mivel kalapjának a közepe mindig, de tönkjének töve csak olykor sötét színű.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
