Konkrétan odaajándékozni a boldogságot nem lehet, megvásárolni sem, hiszen nem tárgyi, kézzelfogható dolog, és mindenki számára egyéni, hogy egészen pontosan mit jelent. Tehát ha kívánom a „boldogat”, azzal még nem tudtam „odaadni”. Ha boldogságot szeretnék okozni, akkor ismernem kell a másik személyt mélyebben, hogy tudjam, mi teszi őt azzá. Mert bármit ajándékozok vagy teszek meg másért, az attól is függ, hogy ő mennyire befogadó. Meg aztán örömet ezzel-azzal szerezhetek, de nem biztos, hogy az sokáig tartós lesz és boldog életet „ad”. 

A boldogság nem külső dolog, az az emberben belül van, a lényéből fakad: az élethez való hozzáállásunk, a szemléletünk, hogy meglátjuk-e a körülöttünk levő jót, tudunk-e érte hálásak lenni, megelégedettek vagyunk-e. Vagy mindig a félig üres pohár miatt panaszkodunk és elégedetlenkedünk, talán külső történések eredményétől tesszük függővé meglétét, vagy személyhez kötjük, talán a másiktól várjuk el, hogy megadja nekünk. 

A saját boldogságunk a magunk kezében van, és tennünk kell érte. Nem elég ábrándozni, egy álomképet kergetni vagy a jövőbe kihelyezni, hogy majd akkor leszek boldog, ha… Önismeretet és belső munkát igényel, hogy tenni tudjak érte, továbbá tudatosságot kér: hogy mindenben meglássam a szépet vagy a pozitívat. Ugyanis ha valami éppen balul sül el, abban is felfedezhetem magát a választ, hogy nem a megfelelő módon jártam el. A sikertelenség nem egyenlő a kudarccal, hanem azért van, hogy arra késztessen: megkeressem a megfelelő megoldást a célomhoz. Mindennek kreativitásra és az önfejlesztés növelésére kell ösztönöznie, hogy újabb módokon tudjak (el)boldogulni az utam során. Ha valahol elcsüggedve megállok, akkor megrekedhetek annál az állomásnál... Ezért kívánom mindannyiunknak, hogy (lelki)erőnk megtartson, és tenni is tudjunk azért, hogy életünk boldog legyen!

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó