Terveim vannak bőven erre az évre is, de azok sem a szilveszter­éji „váltáskor” kerültek képbe. Igazából semmi sem változott tavaly óta. Érdekes, ahogyan azt érezzük, hogy a naptárban változó számok nagy változásokat hoznak az életünkbe. Új év, új élet. Mintha valami önámításban lebegtetnénk magunkat, valamiért ez jólesik nekünk. Aztán visszaáll minden a régi kerékvágásba, és éljük tovább a mindenkori hétköznapokat.

Bakancslistát lehet írni év közben is, életmódot is lehet váltani májusban akár, és a függőségektől is meg lehet szabadulni, mondjuk augusztus és október között. Dolgozhatunk magunkon, hogy legyünk határozottabbak, hangosabbak vagy épp csendesebbek. Bátrabbak, szókimondóbbak vagy visszahúzódva szelídebbek. Magunkat előtérbe helyezve kicsit önzőbbek vagy másokra jobban odafigyelve önzetlenebbek. Kinek mire van szüksége, mit ismer fel magában, mi az, amiben változást szeretne. De egyáltalán nem biztos, hogy a naptár szerint érkeznek a megoldások.

Persze hogy kellenek a biztos pontok, a jó értelemben vett határok, keretek, azok nélkül szétesne az életünk. Mégis azt hiszem, rajtunk múlik, hogy mihez fogunk hozzá vagy mit hagyunk el, hogy min változtatunk, vagy maradunk a régi dolgainkkal, és azt a saját időnk, belső ritmusunk szerint tesszük. Akad bőven az én házam táján is ez meg az, amiben szeretnék változást, és nagyon remélem, hogy eljön az ideje, amikor meglépem, amit kell. Igazából nem is nagy lépések lennének ezek, csak rá kell szánnom magam, és biztos vagyok benne, hogy majd meg is teszem.

Kikerült az én falamra is az új naptár, és vannak már benne mindenféle bejegyzések, rövid és hosszabb távra is, de az igazán fontos dolgok nincsenek feltüntetve. Mert lehet, hogy még csak most körvonalazódnak, lappanganak, de ha van valami biztos is, annak sem szabok szigorú időpontot. Attól csak rágörcsölnék, befeszülnék, és igen rossz érzéseket keltene bennem, ha a határidőt átlépve nem váltanám be a magamnak tett ígéretet.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem készítek leltárt az elmúlt évemről, hogy nem nézem át, mi is volt és hogyan. De nem teszek magamnak szemrehányást semmiért, és örülök mindannak, aminek lehet. Úgy szeretem az életemet, minden jóval és kevésbé jóval együtt, ahogyan van, és ez valahogy nem változik évről évre. Akkor is, ha nem tökéletes az az élet, ha volt idő, amikor fenekestül borult, mégiscsak azt kívánom magamnak, hogy tovább is úgy boldoguljak benne, vele, ahogyan eddig. És akkor nem lesz nagy baj, azt hiszem. Még akkor sem, ha nem tettem újévi fogadalmakat, nem ígértem nagy változásokat, csak kíváncsian figyelem a mindenkori hétköznapokat ezután is.

Kívánok mindenkinek nagyon sok jót, és nem feltétlenül naptár szerint!

Fotó: Facebook / Sepsiszentgyörgy Önkormányzata