Az utca embere, az egyszerű polgárok szemében Bolojan alighanem úgy írja be magát a romániai politika történetébe, mint a megszorítások kieszelője és végrehajtója, a könyörtelen adóbehajtó. Szinte mindegy, mennyi ideig lesz még miniszterelnök, ezt a bélyeget akkor sem tudná már lemosni magáról, ha a hátralevő időszakban csupa jóléti intézkedést foganatosítana. Érthető hát, ha sokak számára a Bolojantól való szabadulás megkönnyebbülés, örömhír lenne. Létezik ugyanakkor egy, a korábbinál minden bizonnyal szűkebb, de korántsem jelentéktelen réteg, amely a nagyváradi politikusban nem a népnyúzó, könyörtelen zsarnokot, hanem a rendrakó, bátor, következetes államférfit látja, olyan miniszterelnököt, akinek volt mersze népszerűtlen intézkedések árán is rendet vágni az eladósodott ország pénzügyeiben, és aki legalább e vonatkozásban következetes, eltökélt maradt. Nem teljesen egyértelmű tehát Bolojan megítélése a román társadalomban annak ellenére sem, hogy a legfrissebb felmérések szerint a kormányba vetett bizalom szintje továbbra is rendkívül alacsony és az ország polgárainak túlnyomó többsége úgy látja, Romániában rossz irányba mennek a dolgok.

Bolojan sorsa azonban nem – vagy legalábbis nem elsősorban – a nép akaratán múlik most, hiszen választásokat idén nem rendeznek Romániában, így szavazás révén nem lehet büntetni a kormányt, s bár van arra precedens Romániában is, hogy a miniszterelnök az utca nyomására, nagy tüntetések közepette lemond tisztségéről, egyelőre azonban nagyszabású tiltakozó megmozdulások nincsenek a láthatáron.

Bolojan sorsa tehát nagy valószínűséggel nem az utcán, hanem a parlamentben dől majd el: a négypárti kormánykoalíció továbbra is meglehetősen ingatag, eltérő politikai érdekekből, különböző ideológiákból és más-más taktikai megfontolásokból fakadó ellentétek feszítik szét. A Szociáldemokrata Párt ott támadja, ahol csak tudja a miniszterelnököt, és szemmel láthatóan csupán a megfelelő alkalomra vár, hogy kihátráljon mögüle, de Bolojan még saját pártján belül sem teljesen ura a helyzetnek, noha a bukaresti főpolgármester kétségkívül erősítette pozícióit. Ráadásul a Cotroceni-palotából is kap olykor bírálatot, pedig az elnökválasztási kampányban Nicușor Dan államfő csapattársaként, szövetségeseként beszélt róla. Nem segíti a nagyváradi politikust a bukaresti politikai játszmákban az sem, hogy meglehetősen merev, ritkán hajlik kompromisszumra, márpedig egy többpárti koalícióban a rugalmasság elengedhetetlen. Bolojan eltávolítása ellen szóló érv ugyanakkor, hogy idén még nagyfokú szigorra és fegyelemre lesz szükség a költségvetési kiadások tekintetében, az ország pénzügyi helyzete aligha teszi lehetővé, hogy jóléti, a kormány megítélését segítő intézkedéseket hozhassanak – a szociáldemokraták ezért úgy is taktikázhatnak, hogy hagyják Bolojant, hadd vigye el ő a balhét, s amikor majd lehet osztogatni, előreláthatólag jövőtől majd átveszik tőle a kormányrudat.

Vannak tehát érvek mind Bolojan távozása mellett, mind pedig amellett, hogy 2026. december 31-én is ő lesz majd Románia miniszterelnöke – bármiként alakuljon is a nagyváradi politikus sorsa, az biztos, hogy ténykedésével, döntéseivel már mandátuma első fél esztendejében sikerült nyomot hagynia a román politikai életben.

Fotó: gov.ro