Dancs Adorján családi vállalkozásként működő farmjában nem csupán juhokat tartanak, hanem egy egész rendszert építenek újra – a maga ősi logikájában, de modern eszközökkel. A vállalkozás olyan mezsgyén halad, ahol a szakmai tudás, a francia minták és a székely földbe vetett hit összeérnek. A gazda nemcsak tejet termel, hanem gondolatot is: miként lehet a közép-kelet-európai térségben olyan juhászatot létrehozni, amely nemcsak önfenntartó, hanem követendő példa is.

 

Hosszú volt az út Svájctól Kommandóig

A gazdaság története nem a megszokott családi hagyományból indult. Dancs Adorján eredetileg állategészségügyi technikus, érettségi (1987) után a székelytamásfalvi téeszben dolgozott, majd 1991-ben Svájcba került szakmai tanulmányútra. Ott, egy tejhasznú juhokat tartó farmon tanulta meg, mit jelent a napi munkamenet, a minőségre alapozott tenyésztés és a takarmányozás tudománya. 

1992-ben az élelmiszeripar, azon belül is a tejipar területén szakosodott tovább, szintén Svájcban. 1993-ban elkezdett tejipari gépeket importálni, majd létrehozott egy kis tejüzemet – ez volt Kovászna megye, sőt, az egész Székelyföld első magán tejfeldolgozója, amely 1998-ig működött.

„Földem mindig volt – vettem is, meg a nagyszüleimtől is örököltem –, de a gazdálkodás sokáig inkább szenvedély volt, mint megélhetés. 2011-ben azonban elhatároztam, hogy építek egy igazi juhfarmot úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Elmentem Franciaországba, több gazdaságot is bejártam, kérdeztem, tanultam, és 2011-ben beadtunk egy pályázatot. Nem nyertünk. Majd Kommandón béreltünk egyhektárnyi földet, oda terveztük az új farmot. 2015-ben akadályokat gördítettek elénk, hogy ne kaphassuk meg az építési engedélyt, de végül bíróságra mentünk, és megnyertük a pert. Ma ott tartunk, hogy az istálló már majdnem kész – és ha elkészül, talán ez lesz Románia legmodernebb tejelőjuh-farmja: etetőszalagokkal, rotolaktorral, külön báránynevelő résszel, ahogy Franciaországban szokás” – mondja Dancs Adorján. 

Azt is felidézte, hogy 2014-ben egy másik gazdával közösen vásárolt 300 lacaune bárányt Franciaországból. Akkor 127 eurót fizetett darabonként a minősített jerkékért. 2015-ben hazahozta a nyájat, megvette Kovásznán a régi mezőgazdasági gépállomás (SMA) telepét. Akkor azt mondták: két-három évig ott maradnak, amíg a kommandói istálló elkészül. A két-három évből végül majdnem tíz lett. Most ott tart, hogy valószínűleg tavasszal költöztethetik fel az állományt Kom­mandóra.

 

Kilátás a farmtól Kommandó felé. Fotó: Bodor János

 

Tudatos választás

„Ha a tejelő juhok legjobbjait nézzük, a frízföldi és az awassi fajták a mennyiség bajnokai, de a tejük gyengébb minőségű. Mi, a Balkán peremén, ahol hagyományosan juhsajtot fogyasztanak, a tej fehérje- és zsírtartalmát tartjuk legfontosabbnak. A lacaune teje ebből a szempontból nagyon közel áll a cigája fajtáéhoz: 8% zsír és 6,3–6,4% fehérje. A mi farmunkon, ha minden jól megy és a laktáció kitart 200 napig, egy anya 300–320 liter tejet ad. A lacaune nemesítése az ötvenes évek végén kezdődött. Akkor még 100–120 liter volt az átlag, ma pedig Franciaországban elérik a 450 litert. Tavasszal egy 2200 anyás farmon jártam, ahol teljes robotizálás működött: a takarmányozást önjáró robot végezte, a fejés pedig hetvenállásos rotolaktoron zajlott – 1100 anyát fejtek egyszerre. A modern informatika és az állattenyésztés kéz a kézben jár” – ismertette Dancs Adorján. 

Szerinte gazdasági szempontból is ez a fajta a legészszerűbb választás. Egy jól gondozott lacaune anya 2,2 bárányt hoz egy ellésre – ebből reálisan 1,8 fel is nevelhető. Tejtermelése 300–330 liter körül mozog. Az előnye más fajtákkal szemben tehát kézzelfogható: több bárány és több tej. Miközben a țurcană- vagy a cigája-tenyésztők a bárányból élnek, nálunk már a báránytermelés fedezi a költségeket, a tej pedig a nyereség.

A genetika kiegyensúlyozott: a születettek fele kosbárány, fele jerke. A kosokat 30–40 kilósan értékesítik, a jerkék közül pedig azok, amelyikre nincs szükség a saját állomány frissítéséhez, más gazdákhoz kerülnek. Az anyákat öt év után reformálják – ekkor még termelnek, de már nem azon a szinten, amit elvárnak. „Évente 20–25 százalék új jerkét kell bevonni a termelésbe, a többit eladjuk” – mondja.

 

Lacaune berbécs. Fotó: Bodor János

 

Tejüzem a pincében

A tejet saját kis tejüzemükben dolgozzák fel. „Ez a kisüzem amúgy házi megoldás: mivel csak pár évre terveztük, amíg a kommandói farm elkészül, a házam pincéjét alakítottam át feldolgozónak. Tíz éve ott dolgozunk” – mondja Dancs Adorján, aki a tej feldolgozásának és értékesítésének módját is részletezte. Túlnyomórészt sajtot készítenek, mondotta, de kézműves tejfeldolgozóknak is értékesítik. Hozzátette: az ár tisztességes, a minőséget a sajtgyártók különösen nagyra értékelik.

„A termékeink között ott van a feta – a telemea »nagypapája«, ha úgy tetszik. Büszkék vagyunk a telemeára, de el kell ismerni, hogy a makedónok hozták be, lényegében a feta rusztikusabb változata. Készítünk érlelt sajtot is – valahol a pecorino és a félkemény sajt között –, ehhez kilónként közel hat liter tej kell, és három hónapig érleljük. Készítünk görög típusú juhjoghurtot is, 8%-os zsírtartalommal, friss sajtot, ordát – hogy a savó se vesszen kárba –, és természetesen bőrtúrót is.” 

 

Lacaune anyajuh. Kerekes Csanád felvétele

 

Takarmány, automatizált etetés és fejés

Az állatállomány takarmányát Dancsék saját maguk állítják elő. 75 hektáron termelik a takarmánynak való lucernát, kukoricát és árpát. Ehhez adagolják a fehérjearányt növelő adalékokat: napraforgópogácsát, szójadarát és premixet. 

„Az első pályázattal vásároltunk egy szalagos gereblyélőgépet, ennek az az előnye – magyarázta –, hogy nagyon alacsony a »pick-up«-ja, vagyis a felszedő rendszere. Így a takarmányt úgy emeli fel, hogy közben nem sérti a talajt, nem hagy maga után káros nyomokat, és nem veri le a leveleket. A lucernánál ez óriási előny, hiszen a levelekben van a legtöbb fehérje, s mivel tejtermelő juhaink vannak, szükségük van a magas fehérjetartalmú takarmányra.” Mint mondotta: 18–19 százalékos fehérjeszint az ideális. Szabad levegőn is el lehet érni a 16–17 százalékot, de ha szárítóban fejezik be a folyamatot, a fehérjetartalom akár 20 százalék fölé is mehet. Ezért vásároltak a második pályázattal lucernaszárító berendezést, amivel naponta 10 hektáron termelt lucernát tudnak szárítani.

Az állatok uniós pályázaton nyert etetőszalagon kapják a takarmányt. Egy ilyen szalagon egyszerre 260–270 juhot lehet etetni, az egész folyamat mindössze 4–5 percig tart. Nem kell közéjük menni, nincs tolongás, minden állat feje a helyén, kényelmesen eszik. A szalagot magasítva építették, így a trágyaszint nem emelkedik veszélyesen, alig vész kárba takarmány. Mire a juh kihúzza a fejét, szinte semmi nem marad előtte. A szálastakarmányt előre aprítva adják, így az állatoknak nem kell felesleges energiát vesztegetniük a rágásra.

A rendszer gyors, hatékony, jó minőségű takarmányt biztosít, kevesebb veszteséggel és főként stressz nélkül. Az ilyen félintenzív vagy intenzív tartásban minden apró zavar – etetés, mozgatás, kezelés – 15–20 százalékos tejkiesést okozhat pár napra.

A szalag további előnye, hogy naponta csak egyszer kell etetni. A beadagolt mennyiséget potenciométerrel lehet szabályozni, így a teljes hosszán azonos takarmányszintet kapnak az állatok. Ha kezelésre van szükség, a nyakrögzítők leállíthatók, a juhokat fejjel előre rögzítik, így nyugodtan lehet velük dolgozni.

 

EU-s pályázaton nyert bálázógép. Fotó: Dancs Adorján

 

Az automata fejőrendszer – a rotolaktor – is a „modern esztena” része. Ez a berendezés kifejezetten juhokra készült, harmincállásos, nagymértékben automatizált. Van rajta fülszámolvasó, így minden egyes állat adatai rögzíthetők: mennyi tejet ad, milyen időközönként, hogyan alakul a teljesítménye. A rendszer mindent tárol a számítógépben, így néhány év alatt pontos képet kapnak az állomány genetikájáról, és ki tudják válogatni a legjobb egyedeket.

A rotolaktor teljesítménye lenyűgöző: óránként akár 750 juhot is képes megfejni. A fejés gyorsasága és hatékonysága a tej mennyiségéhez is igazítható. Ha több a tej, lassabban forog, ha kevesebb, gyorsabban, így mindig optimálisan működik.

A rendszerbe az állatok szívesen lépnek be, mert ott takarmány várja őket. Egy etetőbunker adagolja ki számukra a 100–200 grammnyi szemestakarmányt, amíg a fejés tart. Így gyakorlatilag maguktól sorakoznak fel, emberi erő alig kell hozzá.

A fiatal anyák persze nehezebben szokják meg, őket néha segíteni kell, de amint megtapasztalják, hogy ott étel van, onnantól maguktól mennek.

„Most még hagyományos berendezést, kannás fejőgépet használunk. Négy állásunk van, egyszerre nyolc juhot fejünk, így nagyjából 120 állatot óránként. Ez azt jelenti, hogy a mostani ötszáz fejős juhval három óra alatt végzünk egy körben. A rotolaktorral ennél jóval gyorsabb lesz a munka: egy másfél órás ciklus alatt a teljes állomány megfejhető, beleértve a tisztítást és fertőtlenítést is” – mondja Dancs Adorján.

Hétszáz anyajuhhoz ezzel a technológiával hány ember kell? – kérdeztük. „Három. Van alkalmazva egy nepáli pár és egy helyi munkás. Elméletileg elég lenne másfél norma is, de most nem nézem azt, hogy kit spóroljak meg. Ők mind hozzátettek ehhez a vállalkozáshoz, együtt építettük fel. Ezért maradnak hárman: a gépekkel, a fejéssel és a juhokkal foglalkoznak majd – válaszolta a vállalkozó.

 

Juhszállás etetőszalaggal. Fotó: Bodor János

 

Munkamegosztás a vállalkozásban

Az állatok Kommandón lesznek, ezer méteren, de a takarmányt s mindent, ami az állatok ellátásához szükséges, lent, a mezőföldön kell előkészíteni. Ebben a munkában Demes Csongor segíti a vállalkozót.

„Aki állattenyésztéssel foglalkozik, annak nincs vasárnapja, nincs szilvesztere, nincsenek ünnepnapjai. Egy kicsit őrültnek kell lenni ahhoz, hogy ezt csinálja az ember. Ha nem vagy teljes szívvel benne, ha nem szereted igazán, akkor nem lehet. Mi nem számolgatjuk az órákat, hogy tízet vagy tizenkettőt dolgozunk – annyit dolgozunk, amennyit kell. A feleségem, Anikó egy munkatárssal dolgozzák fel a tejet, felhasználva a sokévi tapasztalatot, a nagyobbik lányom, Eszter végzi az állatorvosi teendőket, valamint a mesterséges megtermékenyítést, a kisebbik lányom, Réka hazajött, és így már családi szinten is összeállt minden. Jó látni, hogy van, aki majd tovább vigye, amit felépítettünk, és nem az lesz, hogy egyszerűen eladnak mindent, amit egész életem munkájával létrehoztam.

És mindezek mellett ott van a másik vállalkozásunk is, a tejipari gépekkel, tejfeldolgozó berendezésekkel. Szóval szabadidővel nem dicsekedhetek...” – fogalmazott Dancs Adorján.

A Dancs család fejlesztései mögött nemcsak szorgalom és tapasztalat, hanem jól átgondolt uniós pályázatok állnak. A gazdaság nemcsak a mindennapi munkáról, hanem a tervezésről és a pályázatokról is szól. E feladat oroszlánrészét Dancs Adorján lánya, Réka vállalta magára, aki Dániában turizmust tanult, Budapesten egy neves hotelben is dolgozott, így most hazatérve saját tapasztalatait is be tudja vinni a családi vállalkozásba, emellett intézi a farm napi gondjait.

 

Etetőszalag. Fotó: Bodor János

 

„Amikor hazajöttem Budapestről, rögtön elkezdtem pályázatokat írni – meséli. Az elsőből néhány gépet vettünk, most pedig két uniós projekt fut párhuzamosan. Maga az istálló saját pénzből épült, de minden berendezés európai támogatásból. 

Két, egymásra épülő uniós pályázat segítségével alakul a modern kommandói juhfarm, amely mintaként szolgálhat a vidéki gazdálkodás új korszakához. Az első 2022 őszén indult és 2024 nyarán zárult le. A projekt összértéke több mint 528 ezer euró, ebből 369 ezer euró uniós támogatás, a fennmaradó rész a gazdaság saját hozzájárulása. Ennek keretében valósult meg a modern technológiai háttér: az automata etetőrendszer, a rotolaktor, a hűtőtartály és más, a fejést és feldolgozást segítő eszközök beszerzése. A második 2024 őszén indult, és 2026 nyarára fejeződik be. A teljes beruházás értéke 461 ezer euró, amelyből közel 300 ezer euró a vissza nem térítendő támogatás. A cél a farm tevékenységének bővítése, az automatizálás további erősítése és egy korszerű feldolgozó részleg létrehozása.

E két projekt révén a Dancs család vállalkozása az egyik legmodernebb hegyi juhfarm lesz az országban – egy olyan mintagazdaság, ahol a hagyomány és a technológia kézfogása valódi jövőt formál a vidéknek.

 

Rotolaktor. Fotó: Bodor János

 

A jövő tervei túlmutatnak a juhászaton

Az automatizálás minden szinten hatékonyságot hoz, de Dancsék még ennél is tovább gondolkodnak. Szeretnének a turizmusba is belépni – mondja Adorján. Van egy telkük Kommandón, a farm mellett, oda külön részleget építenének a tej és hús feldolgozására, mellette pedig egy panziót, vagy kis szállodát – a helyi gasztronómiával ötvözve.

Nem szigorúan olyan „gasztropontra” gondoltak, mondja a vállalkozó, amelynek szabályai sok mindenben kötöttek, hanem egy rugalmasabbra, melynek az a lényege, hogy a saját tej- és hústermékeiket kínálják, a vendégek pedig közvetlenül láthatják, hogyan készül mindez: az üvegfalon keresztül betekinthetnek a feldolgozóba, ahol a sajt vagy a joghurt készül. A gyerekek megtapasztalhatják, hogy a tehén nem lila, és honnan is jön valójában a tej.

„Ez egy olyan bemutatóhely is lesz, mint amilyeneket Németországban, Ausztriában, Svájcban vagy Franciaországban lehet látni. Egy gazdaság, ahol a vendég mindent átlát: a fejéstől a sajtkészítésig… Azt szeretnénk, hogy a vendégek ne csak megszálljanak, hanem meg is tapasztalják, honnan jön az étel: lássák a gazdaságot, az állatokat, kóstolják meg a sajtot, a húst, a tejtermékeinket. Nem étlapról választanának, hanem úgy, mint otthon a nagymamánál: »ma ez van ebédre, és kész«. Ez lenne az igazi helyi gasztronómia” – mondja Dancs Adorján. 

A környék adottságai ehhez kiválóak: gyönyörű táj, tiszta levegő, és talán egyszer a régi siklót és a vasútvonalat is újraindítják. Az hatalmas turisztikai vonzerőt jelentene. A gazdaság így nemcsak önmagában működne, hanem a helyi vendéglátással együtt teljes egésszé válna: új munkahelyek születnének, a falu lassan fejlődne.

 

Lacaune juhok. Kerekes Csanád felvétele

 

Nehéz szülés volt, de a gyermek szépen fejlődik

Álmok, tervek, pályázatok, türelem, idegek, munka – és mindenekelőtt egy családi vállalkozás. Így lehet összefoglalni Dancs Adorjánék történetét. A külföldön – Svájcban, Ausztriában, Franciaországban – szerzett tapasztalatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy Kommandón egy modern juhászat megvalósulhasson.

„Az egész munkának van íze. Egy jó íze!” – összegezett Dancs Adorján.

És valóban: amit látunk, az már nemcsak terv, hanem a jövő komplexuma. Van egy modern állattartó épület, automata fejőrendszerrel, takarmányozó szalagokkal. A terveken ott a feldolgozórészleg, egy jövőbeli húsüzem, sőt, nyitás a turizmus felé is: panzió vagy kis étterem, ahol a vendégek a helyi termékeket kóstolhatják.

Ami már most kézzelfogható, az a juhsajt, a joghurt, az orda, a kolbász. Ezek a termékek bizonyítják, hogy a gazdaság működik, és hogy a hegyek közé felköltöztetett farm nemcsak álom, hanem valóság.

Ahogy Adorján fogalmazott: nehéz szülés volt – de a „gyermek” megszületett, él és szépen fejlődik. És ami a legfontosabb: íze van. Egy falatnyi hegyi frissesség, Kommandó íze.