Párizsba elnökünk tettre készen ment, részt vett a tettre készek találkozóján, és megmondta, hogy tettre és mindenre kész. Amikor ezzel kész volt, kész lett volna múlt kedden arra is, hogy hazajöjjön, de egy darabig úgy nézett ki, hogy a két kedden sem sikerül neki. Mivel nálunk mindenféle megszorítások vannak, és például a polgárok az adókat, amelyeket kivetettek rájuk, torokszorító érzéskekkel veszik tudomásul, azért, hogy együttérzéséről biztosítsa őket, megpróbál szerénynek mutatkozni, spórolni az államanak és – mivel az állam mi vagyunk – nekünk. Ezért egy katonai repülőgéppel utazott Párizsba, és azzal is akart hazajönni. Sajnos Bukarestben akkora köd volt, hogy a gép Párizsban sem tudott felszállni amiatt. 

Aztán amikor Bukarestben végre felszállt a köd, Párizsban akkor sem tudott felszállni a Spartan katonai gép, mert sűrű havazás bénította meg ott a közlekedést. Pedig Nicușor Dan már fel is ült a repülőgépre, de leszállították és visszakísérték a terminálba, ahol szendvicsekkel traktálták. Pedig Emmanuel Macron elvihette volna valamelyik elegánsabb vendéglőbe, mert majdnem mindennel egytértett, ami Párizsban terítékre került. Lehet, hogy Macron megorrontott elnökünkre, aki egyetért a hat dél-amerikai állammal kötendő Mercosur kereskedelmi egyezménnyel, amelyet Macron ellenzett (ahogy Lengyelország, Magyarország, Írország és Auszria is), de úgy néz ki, hiába, mert a sok disznó luda(ka)t győzött. Nicușor Dan az egyezmény előnyeit ecsetelte rózsaszín árnyalatokkal, mondván, hogy azáltal nőni fog exporttevékenységünk, és olyasmiket is importálunk, amik nagyon is szükségesek. Azt viszont, hogy olyasmit is olcsón importálhatunk, ami amúgy lenne elég idehaza is, csak kicsit drágábban, nem mondta. Tüntettek is a mezőgazdászok egész Európában, mert őket rosszul érinti az olcsó mezőgazdasági termékek importja. Mezőgazdasági miniszterünk, Florin Barbu azt állította: nem tudott róla, hogy Románia meg fogja szavazni ezt az egyezményt, mert az utóbbi két hétben nem léptek vele kapcsolatba ezzel kapcsolatban. (Lehet, ő is valami olcsó gépen repülgetett, ahol nem lehetett vele kapcsolatba lépni, de az is lehet, hogy szóltak neki, de aztán eltelt egy hét, aztán kettő, és belefelejtett.)

De térjünk vissza az elnök párizsi útjára, amelyről azt mondják, azért volt balszerencsés, mert nincs neki különgépe. Talán azért nincs, mert Iohannis túl előre elköltötte azt a keretet is, amelyet a következő öt évre irányoztak elő ilyen utazásokra. Különben is mostani elnökünk szerény, és nem a feleségével jár, mint Iohannis. Mondjuk, olyan neki nincs is, csak élettársa. A védelmi miniszterünk kiszámította, hogy egy luxusrepülőgéppel való utazás hatszor annyiba került volna, mint ez a mostani a katonai géppel. Ráadásul Svájc felett tiszta ingyen kísérte az elnök gépét két F–18-as vadászgép a svájci hatóságok elismeréseként a Crans-Montanában történt tűzeset áldozatainak légi szállításában nyújtott támogatásért. (A svájci eset a nálunk tíz évvel ezelőtti Colectiv-tűzeset leutánzása volt.)  

Ki tudja, talán jobb lenne, ha nem mindenféle katonai gépekkel fuvaroznák az elnökünket, hanem vennének neki egy sajátot állandó használatra. Az amerikai elnöknek, Donald Trumpnak például két elnöki gépe is van, Boeing 747–200-asok, és úgy hallani, hogy le akarja cserélni azokat. Bár egyiket potom pénzen megvehetnénk: kényelmesek, gyorsak, és a legmodernebb távközlési felszereléssel rendelkeznek. Egy ilyen gép fedélzetéről még egy atomháborút is el lehet indítani. Mekkora előny egy Spartan gép spártai egyszerűségéhez képest, amely lassúbb egy rendes polgári járatnál, kényelmetlen, zajos, és a kommunikáció is erősen korlátozott a gép és az ország között. Elképzelni is félelmetes, hogy mi történne, ha míg az elnök úton van, az Egyesült Államok megtámadná Romániát, mint Venezuelát. Elnökünk, mint a Legfelsőbb Védelmi Tanács főnöke, nem tudna lépni, és mire leszáll, már el is foglalják az országunkat, őt pedig elfogják – aztán mondjuk őt is megvádolhatná Trump, mint Madurót, kábítószer-kereskedelemmel, mert politikusként bizony porhintéssel is foglalkozott, s főleg a választási kampány idején sokakat elkábított, hogy rá szavazzanak.

Nicușor Dant fogadja Emmanuel Macron. Fotó: Facebook / Nicușor Dan