A hit Isten ajándéka

A tordai unitárius templomban tartott ünnepi istentisztelet kezdetén Józsa István Lajos helyi lelkész vezetésével előfohász hangzott el, majd a magyarországi egyházkerület püspöki helynöke és az erdélyi egyházkörök esperesei az alapvető unitárius hitelveknek adtak hangot. 

A szószéki szolgálatot Lőrinczi Levente kissolymosi és Péterfi Ágnes sepsiszentgyörgyi unitárius lelkészek végezték. Lőrinczi Levente imádságában hálát adott Isten gondviseléséért és a vallásszabadság örökségéért, valamint tisztánlátást, bölcsességet és cselekvő szeretetet kért a jelen kihívásai között élő közösségek számára. Péterfi Ágnes szószéki beszédének bibliai alapgondolata Pál apostol Korinthusiakhoz írt első leveléből hangzott el (1Kor 3,10). Az egyház több évszázados történetét az építés képével értelmezte, hangsúlyozva, hogy az unitárius közösség múltja és jelene egyaránt a Krisztusban megvetett alapra épül. Rámutatott arra, hogy minden nemzedék felelőssége megvizsgálni, miként épít tovább erre az alapra, és hogy a vallásszabadság öröksége csak tudatos, hiteles és cselekvő hittel válhat élő valósággá a jelenben is.

Kovács István püspök ünnepi beszédében az 1568. évi tordai or­szággyűlés vallásügyi határozatát történeti összefüggéseiben értelmezte, rámutatva arra, hogy a mindennapi élet gyakorlati kérdéseit rendező döntések sorából egyetlen eszme maradt időtálló: a vallásszabadságé. Hangsúlyozta, hogy miközben a történelem sok törvényt feledésbe merít, a vallásszabadság olyan érték, amely évszázadokon át megőrizte irányt mutató erejét. Kiemelte: az unitárius hagyomány küldetése ma is az igazság sallangmentes, hiteles megfogalmazása egy változó és kiszámíthatatlan világban.

Az ünnepi alkalmat – akárcsak Kolozsváron – a Keresztúri Népzenetanoda és a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnázium diákjainak műsora gazdagította.

A Himnusz eléneklése után az ünneplő gyülekezet közösen vonult át a vallásszabadság emlékművéhez, ahol koszorúzással rótta le tiszteletét. Az emlékműnél Andrási Benedek főjegyző mondott ünnepi beszédet, amelyben Liviu Mocan szobrászművész Ad Astra című köztéri alkotásának üzenetére utalva hangsúlyozta: az erdélyi hitviták küzdelmeiből nem pusztulás, hanem az 1568. évi tordai vallásügyi határozat született meg, amely a hit kényszertől mentes, szabad megélését rögzítette.

Az ünnepség 17 órától Kolozsváron folytatódott. A kolozsvári istentisztelet elején Rácz Norbert Zsolt, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkésze köszöntötte az ünneplőket, majd a keresztény testvérfelekezetek és más vallások képviselőinek üzenetei hangzottak el. Szentírási idézeteket szólaltatott meg Claudiu-Lucian Pop, a Román Görögkatolikus Egyház nagyérseke, Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Fehér Attila, a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház egyházkerületi főtanácsosa, Böjte Csongor, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség képviseletében, valamint Dumitru Boca román ortodox püspöki vikárius. A nem keresztény felekezetek részéről Murat Yusuf főmufti a Koránból, Shinoharа Yoshinori japán buddhista lelkész, a Religions for Peace nemzetközi szervezet főtitkára pedig a Lótusz Szútrából olvasott fel.

Mátéfi Tímea énlaki lelkész előfohászában hangsúlyozta, hogy a ma természetesnek tűnő szabadság és együttélés nem volt mindig magától értetődő. Imádságában felidézte a vallási és közösségi nyitás történeti útját, Isten megszólíthatóságának sokféleségét, valamint azt, hogy a hit és az evangélium nem kisajátítható, hanem közösségben hordozott küldetés.

Solymosi Alpár csíkszeredai lelkész, esperes szószéki beszédének alapigéje János evangéliuma 3,3 versére épült. A prédikáció központi üzenete az újjászületés volt, amely Jézus Nikodémussal folytatott beszélgetésén keresztül jelent meg mint személyes és közösségi tapasztalat. A szónok hangsúlyozta, hogy az újjászületés nem a múlt megtagadása, hanem a lélek megérintettsége, amely képessé tesz Isten országának meglátására, és amely az egyház valódi erejének forrása.

Az ünnepi alkalom keretében átadták a Magyar Unitárius Egyház János Zsigmond-díját, amelyet idén dr. Balázs Mihály irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem emeritus professzora vehetett át. A díjazottat dr. Kovács Sándor, a Protestáns Teológiai Intézet rektora méltatta, bemutatva szakmai életútját, az unitárius szellemi örökség kutatása és értelmezése terén végzett munkásságát.

Nicușor Dan államfő a vallásszabadság napja alkalmából ünnepi üzenetet fogalmazott meg, amelyet Jobbágy Júlia lelkész olvasott fel. 

Köszöntőt mondott Ciprian-Vasile Olinici, Románia Egyházügyi Államtitkárságát vezető államtitkár, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Yoshinori Shinohara japán buddhista lelkész.

Kovács István püspök záróbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a múlt felidézése nem önigazolás vagy idealizálás, hanem alázatos szembenézés önmagunkkal és küldetésünkkel. A püspök a jelen kihívásai közepette a küldetés újrafelfedezésére, a falak bontására és a szeretet útjának járására buzdított. Bejelentette továbbá, hogy a Magyar Unitárius Egyház a 2026-os esztendőt – a küldetés éve mellett – Balázs Ferenc-emlékévvé nyilvánítja születésének 125. évfordulója alkalmából.

Az ünnepi alkalom koszorúzással zárult Dávid Ferenc szobránál, ahol Farkas Emőd főgondnok mondott beszédet, a vallásszabadság felelősségének hangsúlyozásával és a jövő iránti elköteleződés gondolatával zárva az ünnepi megemlékezést.

Románia államfőjének üzenete

Az Erdélyi Országgyűlés által 1568-ban elfogadott tordai ediktum mind Erdély, mind Európa számára lefektette a példaértékű vallási együttélés alapjait. Felekezeti jelentőségén túl az ediktum a közös felelősségvállalás olyan szemléletét fogalmazta meg, melyben a sokféleségben megvalósuló egység a szolidaritás, a stabilitás, a bizalom és a társadalmi béke alapjává vált.

A románok számára a tordai ediktum egy olyan történelmi modellt hívott életre, amely az etnikai, kulturális és vallási sokszínűség terében megvalósuló harmonikus együttélés példája. E hagyaték felidézése előtérbe állítja azokat az alapvető értékeket, amelyek egy érett, európai hivatásához hű társadalom számára nélkülözhetetlenek: a lelkiismereti szabadságot, a pluralizmust, a toleranciát és a másik iránti tiszteletet. A 16. századi erdélyi elit közös politikai akaratának kifejezéseként az ediktum józan megoldást jelentett egy multietnikus és többfelekezetű állam politikai stabilitása érdekében.

Olyan személyiségek, mint Szapolyai János Zsigmond, aki felvállalta és kihirdette az ediktumot, vagy Dávid Ferenc, az erdélyi unitárius egyház alapítója és első püspöke, hozzájárultak egy kiváló szintézis kialakításához a politikai hatalom, a teológiai gondolkodás és a polgári felelősség között. Az ediktum békítő szemlélete korlátozta – a sajnálatos módon napjainkban is fenyegető – vallási szélsőségesség túlkapásainak veszélyét. 

A lelkiismereti szabadság, a másik hitének tisztelete és a felebarát iránti gondoskodás olyan keresztény értékek, amelyek az egyesült Európa alapjait képezik, s amelyekhez történelmünk és hivatásunk révén mi is tartozunk. Kötelességünk ezeket életben tartani, hogy felléphessünk az intolerancia, az idegengyűlölet, a tudatlanság táplálta erőszak vagy a vallás eszközzé tétele ellen.

A vallásszabadság tordai ediktum általi elismerésének 458. évfordulóján fontos újra felfedeznünk annak társadalmi jelentőségét is. A történelem őszinte szemlélete megmutatja, hogy bár az ediktum nem a vallásszabadság modern értelemben vett teljességét rögzítette, abban a korban mégis döntő lépést jelentett a pluralizmus, az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság felé.

A kolozsvári unitárius templomban – e történelmi értékekkel, szépséggel és hittel áthatott helyen – arra kapunk meghívást, hogy felismerjük: a dogmatikai vagy etnikai különbözőségeken túlmenően léteznek olyan alapvető értékek, amelyek összekötnek bennünket, és amelyekre nyitott, méltányos, igazságos és demokratikus társadalom építhető.