Az 1568. január 6–13. közötti tordai országgyűlés vallásügyi határozata a világon először foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást.
A János Zsigmond választott magyar király elnökletével ülésező vármegyei, székely és szász rendek a következő határozatot hozták: „Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio dolgáról végezőtt, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszeritéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyőgessön az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.”
A reformáció korában általános európai szokás volt a cuius regios, eius religio (akié a terület, azé a vallás) elve, mely lehetővé tette az uralkodóknak, hogy saját vallási nézeteiket ráerőltessék a fennhatóságuk alatt élőkre. Ha egy adott területen különböző felekezetű vagy gondolkodású csoportok éltek, az uralkodók általános megoldása a feszült vallási kérdésre, valamelyik közösség felkarolása, a másiknak pedig az üldözése volt.
Erdélyben a római katolikus egyház mellett a protestantizmusnak megannyi áramlata megtalálható volt. A döntéshozók belátták, hogy az Európában elterjedt vallási feszültségből kinövő esetleges fegyveres konfliktus katasztrofális következményekkel járna a két ellenséges nagyhatalom találkozási területén fekvő országra. Ilyen körülmények között a kérdés megválaszolása mindenképp égetően fontos volt az országgyűlés számára. A helyzet megoldása viszont páratlan a korabeli Európában, ugyanis az erdélyi rendek nem a többségi nézetet erősítették meg a többiek kárára, hanem elvi, bibliai alapon oldották meg a problémát, törvény által rögzítve a közösség választási jogának a biztosítását. Kiemelendő, hogy a politikai, döntéshozó testület az ország békéjének érdekében nem „józan” politizálás eszköztárához folyamodott, hanem egy tisztán eszmei, teológiai alapra építve az országgyűlés határozatát megindokoló érvelésében a Szentírás szavára hivatkoztak: „a hit Isten ajándéka”.
Hosszú évszázadoknak kellett eltelnie addig, amíg Nyugat-Európa „felfedezte” a toleranciát. Diarmaid MacCulloch, korunk neves és ismert történésze a reformációról közölt legújabb könyvében egyebek mellett ezeket írja: nem az Amerikai Egyesült Államok és nem is Nyugat-Európa találta fel a toleranciát. Szomorú fintora a sorsnak, hogy Kelet-Európa egykori fejedelemsége, Erdély, a soha nem létezett Drakula gróf rémtettei révén lett ismert, nem pedig az 1568-as tordai országgyűlés határozatáról.
Benda Kálmán magyar történész a tordai országgyűlés 425. évfordulójára készített tanulmányában megállapította, hogy sokan akarták az erdélyi négy vallás rendszerének jelentőségét kisebbíteni, de „történetietlen volna a 16. századi Erdélytől azt elvárni, hogy a 20. század emberének szellemét és mentalitását képviselje”.
A vallási viszályoktól és háborúktól megtébolyodott Európában volt két olyan ország, ahol a vallásszabadság eszméjét, a toleranciát országgyűlési határozattal szavatolták. Lengyelországban az ún. varsói konföderáció, Erdélyben a tordai országgyűlés garantálta a felekezetek együttélését. Európa térképére nézve azt látjuk, hogy egyetlen olyan régiója van a vén kontinensnek, ahol a felekezetek 450 esztendeje vérontás nélkül élnek egymás mellett. Az egykori fejedelemség, Erdélyként klasszikus iskolapéldája a toleranciának, ebben pedig az unitárius felekezet (is) oroszlánrészt vállalt.
Az 1568-as tordai országgyűlés vallásügyi határozata talán Erdély legnagyobb ajándéka az európai kultúra számára. A 16. század vallásháborúitól dúlt Európában a vallásszabadságot törvénybe iktató erdélyi rendek, a magyarok, a székelyek és a szászok közös egyetértésével hozott határozata évszázadokra biztosította a felekezeti együttélés békés feltételeit.
„Egy olyan korszakban, amelyben tőlünk nyugatra a vallás nevében az országok háborút viselnek egymás ellen, amikor Franciaországban a Szent Bertalan-éji vérengzés több tízezer hugenotta halálát hozza, amikor a Habsburg császár kijelenti, hogy inkább váljék lakatlan sivataggá országa, de nem tűri meg a protestáns vallásúakat – Erdély a felekezeti béke földje. Itt később is, a katolikus Báthory István vagy a református Bethlen Gábor fejedelmi tanácsában minden felekezet képviselője jelen van, s a felekezeti panaszokat a négy bevett vallás képviselőiből álló bizottságok vizsgálják meg. A vallási türelmetlenségben izzó Európában Erdély felekezeti béke szigete.” – írta Benda Kálmán.
Európa többi országában majdnem másfél évszázadnak kellett eltelnie, hogy megfogalmazódjék az az eszme, amely Erdélyben lehetővé tette több felekezet békés együttélését.
A vallásszabadság törvénye eszmeiségének jelenbe nyúló fontosságát emeli ki, hogy 2018. január 13-án, a törvény kihirdetésének 450. évfordulóján összfelekezeti megemlékezést tartottak az 1568-as országgyűlés helyszínén, Tordán, melyen képviseltették magukat a Kárpát-medencei magyar egyházak, a román ortodox és görögkatolikus egyház, Magyarország Országgyűlése és kormányzata, Románia kormányának egyházügyi államtitkársága, valamint erdélyi és magyarországi közéleti-politikai elöljárók.
Ez alkalommal az unitárius, az erdélyi református, illetve a magyar, valamint a szász evangélikus-lutheránus egyházak elöljárói előterjesztéssel fordultak Magyarország Országgyűlése, Románia Parlamentje, valamint az Európai Parlament jelen levő képviselői felé, kérve az Erdélyi Országgyűlés 1568. évi tordai ediktuma korszakalkotó jelentőségének ünnepi határozatba foglalását, és a kihirdetés napjának – január 13. – a vallásszabadság emléknapjává nyilvánítását. Az ünnepség alkalmával a tordai római katolikus templom kertjében felavatták a Vallásszabadság Emlékművét.
A 2018. február 20-án tartott parlamenti ülésnapon Kövér László házelnök előterjesztésére, ötpárti konszenzussal fogadta el Magyarország Országgyűlése azt a törvényt, amely egyfelől a magyar nemzet szellemi öröksége részének tekinti az 1568. évi tordai országgyűlés vallásügyi határozatát, másrészt a 450 évvel ezelőtti törvény kihirdetésének napját – január 13-át – a vallásszabadság napjává nyilvánítja. (2018. évi I. törvény az 1568. évi tordai vallásügyi törvény jelentőségéről és a vallásszabadság napjáról)
A törvény indoklása szerint „a tordai törvényben foglalt eszmeiség, a közösség vallási önrendelkezése a modern demokrácia egyik előzményeként is értékelhető, amely a történelmi fejlődés során a nyugati civilizációban általános elismerést nyert, és amelyet méltán tekinthetünk a keresztény Európa egyik alapértékének”.
A tordai országgyűlés vallási határozatának kultúrtörténeti, vallástörténeti és történelmi jelentősége, az erdélyi és magyar kultúrával való szoros összekapcsolódása, jellegzetesen erdélyi és magyar mivolta, valamint hazai és nemzetközi elismertsége méltóvá teszi, hogy elfoglalja helyét a magyar szellemi csúcsteljesítmények sorában.
(A Magyar Unitárius Egyháznak a vallásszabadság törvényét a Hungarikumok Gyűjteményébe való felvételét indokoló javaslata nyomán)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
