Leépítések a közigazgatásbanLehetetlen helyzetbe kerül Kovászna

A bejegyzések egyik témája a helyi közigazgatás apparátusának létszáma és hatékonysága. Volt, aki a rendszerváltás előtti időszakhoz hasonlította a jelenlegi működést, és a túlzott bürokráciát nevezte meg a reformok fő akadályaként. A polgármester válaszaiban hangsúlyozta: az adminisztratív terhek jelentős része jogszabályi kényszer, és a létszámcsökkentés egy kaptafára történő végrehajtása súlyos működési zavarokat okozhat.

Gyerő József ezt az álláspontját nemcsak a közösségi térben, hanem intézményes formában is megfogalmazta: több hivatalos levelet intézett a fejlesztési minisztériumhoz, a kormány főtitkárságához és a prefektúrához, amelyekben arra figyelmeztetett, Kovászna nem csupán egy kisváros, hanem országos jelentőségű gyógyüdülőhely, amelyre többletkötelezettségek hárulnak. Ilyen például a törvény által előírt turisztikai információs központ fenntartása és működtetése legalább két alkalmazottal. De az üdülővárosi státus több munkaerőt igényel a zöldövezetek és parkok szépítésében-karbantartásában, kerti bútorokkal való felszerelésében, a köztisztaságban, a városkép fejlesztésében, rendezvények szervezésében és mindazon szolgáltatásokban, amelyekért a turisták éjszakánként 3 lejes üdülési illetéket fizetnek. A jogszabályok ugyanakkor nem teszik lehetővé, hogy ezekből a bevételekből új alkalmazottakat vegyenek fel, miközben a szolgáltatások kiszervezése két-háromszoros költséggel jár.

Az észrevételek között visszatérő téma a közbiztonság kérdése is. A lakosok nehezményezték, hogy Kovásznán nincs hivatásos tűzoltóság, miközben egy esetleges nagyobb tűzesetnél a legközelebbi beavatkozó egység válaszideje meghaladja a fél órát. Gyerő József rámutatott: a jogszabály különbséget tesz a hivatásos, katonai tűzoltóság és a polgármesteri hivatalon belül működő polgári egység (SVSU) között, és utóbbiaknál a működtetési kötelezettségeket ahhoz köti, hogy van-e húsz kilométeres körzetben hivatásos egység. „Nem a mi hibánk, hogy a román állam Kovászna húsz kilométeres körzetében nem működtet hivatásos tűzoltóságot. Kézdivásárhely 21 kilométerre van, Sepsiszentgyörgy kb. 35 kilométerre. Ezért azt kértem a kormánytól, hogy mint az oktatás, az egészségügy (iskolaorvos, asszisztensek), a helyi rendőrség és a lakosság-nyilvántartó esetében, a helyi tűzoltók is képezzenek kivételt a leépítési plafonnál” – mondta el Gyerő József.

Az elöljáró emlékeztetett, a város egy közművesített területet adott ingyen az államnak hivatásos tűzoltóegység telepítéséhez, ám a kormányzati szándék „valahol elakadt”. Addig is Kovászna kénytelen 24 órán át szolgálatot fenntartani: legalább egy sofőrrel és egy szolgálatban lévő tűzoltóval, azaz két embernek folyamatosan a székhelyen kell lennie. „Hogy jelenleg csak heten vannak, az azért van, mert időközben nyugdíjba vagy betegnyugdíjba mentek, és a helyükre nem tudtunk más embert felvenni. Ez állandó feszültség forrása, mert nincs elég ember, gyűlnek a plusz­órák, a szabadságokat is valahogy ki kellene adni – kifizetni nem lehet –, az alkalmazás pedig nem megy egyik napról a másikra. Ha pedig nem működtetjük a szolgálatot, az akár bűncselekményként is értelmezhető: a polgármester nem teljesíti törvényes kötelességeit… Kovásznán eleve legalább tíz állást be kellene tölteni a polgári tűzoltóságon. Ők az állam kötelességét látják el, de a mi költségvetésünket terhelik” – hangsúlyozta.

„Ha hét embert kötelezően ott kell tartanom az önkéntes tűzoltóknál, honnan építsem le a többieket? Az adóosztálytól? A pályázati részlegtől? A közterület- és zöldövezet-gondozóktól?” – kérdezte a polgármester, hozzátéve: az elmúlt évben a városháza mindössze egyetlen állást töltött be, a nyugdíjazások nyomán megüresedett állásokat pedig üresen hagyták, hogy egy esetleges átszervezés elbocsátások nélkül megvalósulhasson.

A polgármester álláspontját nyilvánosan támogatta Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ stratégiai igazgatója is. „Amit Kovászna polgármestere mondott, az teljes mértékben helytálló, mert a turisztikai városok a gyakorlatban jóval több ember számára nyújtanak szolgáltatásokat, mint ahányan ténylegesen az adott településen laknak. És nyilvánvaló, hogy ezért többletszemélyzetre van szükségük. Gondoljunk csak Tusnádfürdőre vagy Borszékre: néhány ezer lakosú településekről van szó, ahová évente több százezer turista érkezik. Több százezer turista problémáit nem lehet hat vagy kilenc alkalmazottal megoldani, amennyi az algoritmus szerint járna. Tehát ebben igaza van, és száz százalékban támogatom őt” – nyilatkozta Antal Árpád polgármester az Agerpres hírügynökségnek.

A viták hátterében az a törvénytervezet áll, amelyet a fejlesztési minisztérium bocsátott társadalmi vitára és az önkormányzatok pénzügyi erejének növelését, illetve a közigazgatás hatékonyabbá tételét célozza. A kormány az előzetes jelzések szerint felelősségvállalással kívánja elfogadni a jogszabályt.

Kovászna példája azonban arra világít rá, hogy az egységes központi megoldások helyi szinten súlyos feszültségeket kelthetnek. A kommentfolyamok és a hivatalos nyilatkozatok ugyanarra a következtetésre futnak ki: a lakossági elégedetlenség valós, miközben az önkormányzat mozgástere jogi és pénzügyi korlátok közé szorul. A konfliktus így nem pusztán városi ügy, hanem egy tágabb rendszerprobléma helyi metszete.