Amikor a ma fontosabb, mint a holnap

A polgármester ugyanis az elmúlt napokban azzal szembesült, hogy a lakosság egy részének a legkisebb többletkiadás is komoly megterhelést jelent, számosan üzenik: a ma fontosabb, mint a holnap, és ő ezt elfogadja. Értett a szóból, s belátja, ha választania kell a város fejlődése, a gyors haladás és a közösség békéje, egysége és biztonsága között, akkor ez utóbbit választja.

Ám e változtatás azt is jelenti, hogy Sepsiszentgyörgyön le kell mondani bizonyos fejlesztésekről, a következőkben áttekintik az eddig önkormányzati támogatásban részesített programokat is, némelyek fenntarthatatlanokká válnak. „Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret” – írja Eszmélet című, mélyen filozófiai költeményében József Attila, s idézett, egyszerűnek tűnő szavai érvényesíthetőek a hétköznapi helyzetekre is, miként a mostani költségvetési bonyodalmakra is. Azaz, nem lehet egyszerre minimális szinten tartani az adókat, illetékeket és közben beruházásokat, fejlesztéseket éltetni, a közösség számára hasznos és fontos programokat finanszírozni. A józan paraszti ész, a közmondás is úgy tartja, addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Az állam éppen e népi bölcsességre fütyül évek, évtizedek óta, pedig ez az elv az államháztartásra is érvényes, éppen ennek következetes semmibevételét nyögi most az ország. A lakosság ugyanakkor pontosan érzékeli, míg az állam központi intézményei arctalanul leráncigálhatják a hetvenhetedik bőrt is az egyszerű, dolgozó emberekről, addig egy jól érzékelhető helyi adóemelést a legtöbben – jogosan és érthetően – már nem tartanak elfogadhatónak.

Míg szinte legtöbben örülhetnek most annak, hogy a mostani, válságos körülmények közepette február 2-től kevesebbet kell majd fizetni adóként a város kasszájába, a következmények nem mindenkit boldogítanak majd egyformán. Hiszen az a szülő, pontosabban az az elemista kisdiák, aki eddig annak örvendezhetett, hogy hetente egyszer az iskola előtt felvette az autóbusz, mert úszni és korcsolyázni vitték, s arra tanították, hogy fontos a mozgás, hiszen ép testben jó eséllyel épebb a lélek is, ezentúl vélhetően ennek szép emlékével marad, mert a Bevezetés a sportba nevű népszerű iskolai programtól elképzelhetően el kell majd búcsúzni, miként a helyi roncsprogramtól is.

Az éremnek legalább két oldala van tehát. Figyelemre méltó és szociális érzékenységről tesz bizonyságot, hogy Sepsiszentgyörgy városvezetése, a polgármester meghallotta, figyel az elégedetlenek hangjára, ez fontos momentum a város történetében. Az is határozott és egyértelmű nyereség, hogy e témakörben okafogyottá válik az amúgy is vitatható és fölösleges népszavazás. Jogos és indokolt az öröm is, ám túlzottan ujjongani mégsem igazán érdemes, hiszen a sepsiszentgyörgyiek azt is jól ismerik, mit jelent, amikor városukban szinte semmi nincs: sem vízió, sem korszerűsítés, sem ötlet, sem pénz, csupán csendes porladás. Ennek felidézésére elegendő visszagondolni arra, hogy milyen volt Sepsiszentgyörgy 2008 előtt. Kevesen lehetnek, akik valami hasonlót szeretnének, vélhetően annál többen belátják: meghatározó fejlesztések, közösségi programok nélkül nincs jövő.

Most, e nehézségek közepette még elfogadható, hogy a ma fontosabb, mint a holnap, ám közép- és hosszú távon ez a szemlélet elfogadhatatlan, a holnapnak igenis fontosabbá, meghatározóvá kell válnia.

Fotó: Albert Levente