A rendezvény meghívottjai Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) elnöke, valamint Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Erő (MPE) ügyvivő elnöke voltak, a beszélgetést Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke moderálta. A Brassói Magyar Színház tagjai, Farkas Tamás Zoltán, Szász Mihály, Demeter Elemér, Lucaci Réka és Antal Zita Melánia énekükkel fokozták az esemény ünnepélyes hangulatát. Ferencz Csaba felvezetőként arra hívta fel a figyelmet, hogy a közösség jelenléte nagyon fontos, ezért örömüket fejezték ki, hogy több mint százan tartották fontosnak, hogy részt vegyenek a fórumon. Az SZNT tájékoztatásért felelős alelnöke szerint az autonómia Székelyföld szabadságáról szól, mindenkinek felelőssége, szerepe, feladata van ezen a téren. Az alelnök szerint vannak, akik kudarcként élték meg az SZNT megalakulása, az autonómiaküzdelemnek a szervezet általi felvállalása óta eltelt 23 évet, ám már akkor tudták, hogy ez egy hosszú folyamat lesz, és az idő is ezt igazolta.

Nem hátrálnak

A meghívottak közül elsőként Izsák Balázs arról beszélt, hogy a közös ügy nem lett könnyebb az évek során, sokan úgy érezhetik: belefáradtak, csalódtak, hogy 23 év alatt nem valósult meg a területi önrendelkezés, és hatodik alkalommal terjesztik be a törvénytervezetet. Utóbbit az elnök nem kudarcnak nevezte, hanem kitartásnak, és fontosnak mondta, hogy az ügy mellett elkötelezett közösség ne adja fel a küzdelmet, ha ugyanis elfárad, megtörik, az a halálát jelenti.

Az SZNT vezetője rámutatott: mivel nincsenek illúzióik, hogy a román parlament az immáron hatodik alkalommal beterjesztendő statútumot most is szokása szerint gyorsított eljárással igyekszik majd lerendezni, mihamarabb megszabadulni tőle, ezért úgy döntöttek, hogy megfordítják a kezdeményezést, és a beterjesztés előtt széles társadalmi konzultációt indítanak, hogy folyamatosan a közbeszédben tartsák a témát, fórumokkal, konferenciákkal rendezvényekkel. Nem engedjük meg, hogy a román politikai elit, a román parlament úgy viselkedjen, mintha mi nem léteznénk – fogalmazott, hozzátéve: nem hátrálnak, ez az üzenet Bukarestnek és Európának. Izsák Balázs továbbá elmondta: a két jelenlévő parlamenti képviselőnek sincsenek illúzióik, pontosan tudják mi fog történni a parlamentben, ám a kérdés az, ha nem tennék meg, mi lenne a közösséggel pár évtized múlva. Arra a közösségre, amely már nem meri kérni a jogait, milyen jövő várna?

Elterelődött figyelem, máshol is hosszú folyamat volt

A két, az RMDSZ listáján parlamenti mandátumot nyert képviselő Zakariás Zoltán és Kulcsár-Terza József az ügy munkásaiként tekintenek magukra, hiszen ők terjesztik be a törvényhozás elé a törvénykezdeményezést, és várhatóan nekik kell majd az esetenként fenyegetésekig terjedő támadásokat is elviselniük.

Zakariás Zoltán szerint sokkal inkább arról lehet beszélni, hogy kikerült a közösség prioritásából az autonómia kérdése, semmint belefáradásról, ezért újra rá kell irányítani a figyelmet. A honatya szerint kiemelten fontos, hogy az SZNT a közösségi érdeklődést életbe tartsa (a fórumokkal, a rendezvényekkel), és bármikor szükséges, a közösségi igényt fel lehessen mutatni. Zakariás Zoltán megerősítette Izsák Balázs szavait, miszerint nincsenek illúzióik, a bukaresti parlamentben a cél az lesz, hogy minél hamarabb lezárják az egészet, elutasítva a tervezetet. Zakariás Zoltán továbbá úgy vélte: az, hogy hatodjára nyújtják be, egyesek kudarcként élhetik meg, de nem szabad elfeledni, hogy vannak Európában olyan működő autonómiák, melyek kivívása sokkal több időbe telt, és nem csak akkor kell próbálkozni, amikor biztosra mennek. Remélik, hogy ez alkalommal a közbeszédbe erőteljesebben be tudják vinni, szélesebb társadalmi vita követi a beterjesztést, egy fórumot is létre tudnak hozni, ahol a románokkal is érdembeli vitát lehet folytatni.

Kulcsár-Terza József szerint noha nehéz, változó időket élünk, ennek ellenére beszélni kell az autonómiáról, ha a székely közösség nem hallatja a hangját, abból nem lesz semmi. Kulcsár-Terza József méltatta az SZNT-t és az Erdélyi Magyar Szövetséget, nélkülük ugyanis nem lenne statútum, nem lenne, akivel beterjeszteni, sajnálatát fejezte ki, hogy az RMDSZ képviselői távol maradtak a fórumtól. Ugyanő megismételte korábban már hangoztatott meglátását, hogy nemzeti ügyekben összefogás kell, és ezen a téren érdemes tanulni a román közösségtől. Felidézte, hogy amikor volt összefogás, volt eredmény is, sikerült erőt felmutatni, így 2013-ban a Székelyek Nagy Menetelésén. Bejelentette továbbá, egyeztetést kezdeményez az RMDSZ-szel, hogy a tervezet benyújtását hogyan tudják közösen segíteni aláírásgyűjtéssel, esetleg népszavazással.

A felszólalásokat követően Ferencz Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy a román partnerekkel való együttműködés és a román parlament nélkül nem születhet törvény az autonómiáról, ugyanő ismertette a statútum eddigi beterjesztésének állomásait. Az alelnök emlékeztetett: a konfrontáció helyett az SZNT az együttműködést és a konstruktív vitát támogatta, arra esküdtek fel több mint két évtizede, hogy békés, demokratikus eszközökkel fogják a küzdelmet végigvinni, ennek szintjei pedig: a közösségi akarat, a székely önkormányzatok, a román parlament, az anyaország támogatása, a nemzetközi fórumok.

Megfakult lelkesedés, tájékoztatás, fiatalítás, új kihívások

A fórum második felében a közönség soraiból több észrevétel is érkezett. Ezek között szerepelt, hogy az idő rányomta a bélyegét a mozgalomra, és meg kell találni a módját, hogy a közösségi érdeklődést, lelkesedést újból feltámasszák. Egyes megszólalók úgy látták, erőteljesebb jelenléttel, nagyobb lélegzetű, látható rendezvényekkel kell az SZNT-nek előrukkolnia, különben sokak csak „pár ember hőbörgésének tekintik az olyan alkalmakat, mint ez a fórum is”.

Az is elhangzott, hogy a fiatalítás elengedhetetlen az SZNT és az autonómiát támogatók soraiban (egyebek mellett az önrendelkezés kérdésének az online térbe való bevitelével), hiszen akik 23 évvel ezelőtt elkezdték a küzdelmet, nem ismert, meddig tudják folytatni, és az is előfordulhat, hogy a végső megnyugtató eredményhez legalább ennyire lesz még szükség. Felvetődött továbbá, hogy mind a magyar, mind a román közösségnek hétköznapi nyelven ismertetni kell, mit is jelent az autonómia­statútum, jelenleg ugyanis sokan nem értik, pontosan miről is szól. Szó esett továbbá a közigazgatási átszervezésről, a regionalizálásról mint hatalmas veszélyről a magyar közösségre nézve. Ennek kapcsán az is elhangzott, jelenleg nem igazán létezik gyakorlati elképzelés, viszont megtörténhet, hogy adott helyzetben a román politikum gyorsan meg akarja ezt valósítani, és erre fel kell készülnie az esetleges ellenlépésekkel a székely közösségnek és képviseletének. Ami a statútum parlamenti esélyeit és a magyar pártok e téren történő összefogásának hatásait illeti, Zakariás Zoltán kifejtette: hogy a román parlamentben valami történik, nem az RMDSZ-től függ, és szerinte a román pártok viszonyulása a kérdéshez csak nagyhatalmi nyomás vagy konjunkturális helyzet eredményeként változhat.

A közönség soraiból aggodalmak is elhangzottak az esetlegesen létrejövő Európai Egyesült Államok vagy Románia és a Moldovai Köztársaság fellebbentett egyesülése kapcsán.