Ha hinni lehet Oana Gheorghiunak, az állami vállalatok reformjáért felelős miniszterelnök-helyettesnek, a folyamat elindult, megkezdődött az igazgatótanácsok karcsúsítása, a politikai alapon történő kinevezések visszaszorítása ezekben a testületekben, továbbá a teljesítmény szerinti igazgatás, irányítás alapjait is letették, és kiválasztották azt a 22 vállalatot, ahol a reformfolyamatokat elindítják. Noha önmagában az, hogy egyáltalán elkezdődik valami ezen a téren, már eredménynek számít – figyelembe véve, hogy a különböző közszférabeli reformfolyamatok a lajhárt megszégyenítő tempóban haladnak –, ám különösebben lelkesedni nem érdemes.

Kis túlzással is herkulesi az a feladat, amely a kormány előtt áll, egy igencsak kusza és zűrzavaros hálózatot kell valahogy kibogozni, rendezni, hiszen – amint az már számtalanszor elhangzott – több mint 1500 ilyen vállalat működik országszerte, és csak egy részük áll központi (minisztériumi) irányítás alatt, egyes esetekben pedig az sem teljesen világos, mi keresnivalója van az államnak az illető cégekben. Ennél is nagyobb gond az – amint az a Gheorghiu által elmondottakból is kiderült –, hogy a hatékonyságuk tekintetében szánalmas a helyzet: a 2024-ig felhalmozott veszteségük eléri a 14 milliárd lejt, és ennek közel 80 százaléka a központi irányítás alatt lévőknél koncentrálódik, a veszteségek jelentős része pedig az állammal szembeni tartozásból tevődik össze. Röviden fogalmazva: nem elég, hogy ijesztően sok van belőlük, fekete lyukként nyelik a pénzt, gyakran az a szolgáltatás is siralmas, amelyet nyújtanak (elég csak az állami vasút- vagy légitársaságra gondolni). Tegyük továbbá hozzá, nem egy ilyen állami vállalat lassan generációkra visszanyúlóan a politikai klientúra kiszolgálásának, a nepotizmusnak kiváló terepe.

Már csak a fentiek ismeretében is adódik a kérdés: meddig juthat el az alapos tétovázás után, de mégiscsak útjára indított reform? Ugyanis, amint azt maga Gheorghiu is elismerte, a vállalatok megregulázása, gatyába rázása nem lesz rövid folyamat, és amint az már most borítékolható, a fentebb említett kaotikus állapotok haszonélvezői nem fogják szó nélkül hagyni, hogy megfosszák őket kényelmes helyzetüktől. Szintén nem mellékes szempont, hogy bár kétségkívül a fejétől büdösödik a hal (tehát logikus a takarítást a vezetőségnél kezdeni), ám ez még önmagában nem jelent biztosítékot arra, hogy a legnagyobb állami költségvetési lyukakat belátható időn belül be tudja foltozni a kormány. Márpedig az elsődleges problémát ezek a hosszú éveken keresztül békén hagyott, az állam által lélegeztetőgépen tartott mamutok jelentik. Nem mellesleg szintén ezek a közpénzégető monstrumok azok, amelyek szem előtt vannak – amelyekkel kapcsolatosan a válogatott pénzügyi terhektől sújtott lakosság és a magánszféra jogosan várja már jó ideje, hogy az állam nyakán piócaként való élősködésüknek vége szakadjon.

 Fotó: Facebook / CFR Călători