Kezdhetnénk úgy is, hogy Komolló a regék-mondák vonzásában. Negyven évvel ezelőtt a komollói idős férfiakra volt ez jellemző – nem volt olyan kérdés, melyhez valamilyen helyi monda, mese vagy más történet ne kapcsolódott volna.
Komolló végében a mennykő
Legismertebb volt tán az a szólásmondás, ami kimondottan ehhez a helyhez kötődött: „Kuporog, mint Komolló végében a mennykő”. Önálló falu volt a település, ami 1968 óta Réty község településrésze, a nagy Víz pedig, a merejében háromszéki folyó, a Feketeügy, (itt is, mint sok más helyen) vonzotta az istennyilát – ez magyarázza a szólást, hiszen a nyári viharok miatt Komollón egymást követték a nagy tüzek. Mára azonban ennek a szólásmondásnak csak az emléke maradt: amióta a falu közelében magasfeszültségű villanyvezeték halad el, a fémből készült tartóoszlopok és a villámhárítók megóvják a vidéket a villámcsapástól.
Komolló neve a régészeti irodalomban is ismert, hisz itt állott egy római katonai tábor (castrum). A helyiek Nagyvár néven ismerik, és az emlékezet ide helyezi Kámélusz király várát is, tőle eredeztetve a falucska nevét is. „Ő emeltette a várat, rabszolgái surcaikban [kötényükben] hordták össze a Várhegy temérdek dombját. Velük ásatta ki Kámélusz a védősáncokat is, a mély Várkutat is” – mesélik az öregek. A határt nem ismerő népi képzelet meg így toldja a legendát: „A vársánc vizét az Angyalosi-patak táplálta, a kút pedig irdatlanul mély volt. Ha valaki lemerészelt menni az ott elrejtett temérdek kincset megkeresni, örökre megnémult.” Ennél pontosabban igyekeznek fogalmazni a régészek-történészek: vizsgálódásaik szerint a tábor Kr. u. a II. század utolsó felében épült, azzal a céllal, hogy a Kárpátokon innen kiépülő római provincia „mélységi” védelmét ellássa, s őrködjön a Bereck és az Ojtozi-szoros irányába tartó római út fölött. Az itt feltárt régészeti leletanyagot a Székely Nemzeti Múzeum őrzi.
Felújult az egykori iskola
Kámélusz, a Komollói vár ura nem kapott magának kedvére való társat ebben a faluban, Kilyénben lelt egy szép leányzóra és oda járt vizitába – így szól egy másik, régi szóhagyományon épülő rege. Erősen nagyot kellett kerülnie, mert a két falu között húzódott a Labor völgye, s ha esős volt az idő, megtelt vízzel, száraz lábbal azon átmenni nem lehetett. Hogy könnyebben Kilyénbe juthasson a nagyúr, egy gyönyörű díszes hidat építtetett a Labor völgyére, azon járt át kedveséhez. Igen ám, de semmi sem tart, míg a világ, véget vetett az Úr a szerelemnek, véget Kámélusz királyságának is. A híd pedig saját magától elsüllyedt a Labor völgy ingoványában. De ott van, biztos, hogy ott van, soknak kedve kerekedett, hogy megkeresse Kámélusz gyönyörű rézhídját, de eddig még senki sem találta meg.
Római kori maradványok
Kevés reménnyel indulhattunk útnak a komollói vár emlékének keresése céljából, tudtuk, hogy egy római katonai tábor maradványai vannak ott a földben, olyan régi romok, melyekre a ma embere semmiképp sem emlékezhet. Nem emlékezhet, hiszen Krisztus után a harmadik század vége felé a római csapattestek elhagyták ezt a vidéket, aztán többféle nép is lakta a tájat, míg végül megállapodott itt a ma is többséget alkotó magyar ajkú lakosság. Kései keletkezésű a falu, s nem volt soha nagy település: az 1567-es összeírás alkalmával mindössze 12 család élt itt.
Dombora Lehel, Réty község polgármestere
„Én azt hallottam a régi komollói öregektől, hogy volt a várnak egy mély kútja. Sokáig keresgéltek benne az emberek, mert úgy vélték, hogy kincsek vannak mélyében. A kút szádát, nyílását, egy méretes lapos kő fedte, de akkora, hogy semmilyen erővel sem tudták felfordítani. Aki annak nekiállott, örökre megnémult, vagy pedig azonnal megütte a guta. Az egykori Kisvárat régi vizes árok választotta el Nagyivártól, már látni sem lehet, anyagát majdnem teljesen kibányászták és elhordták. Oldalát is állandóan ásogatták-kutatták, s azt is hallani lehetett, hogy a Szilveszter-féle béresek rá is akadtak egy kincses pincére. Hatalmas hordók voltak ott, de azokban nem arany, hanem régi megkocsonyásodott bor volt” – mesélte amolyan élményszerűen e sorok írójának még éltében néhai Benkő Kálmán (1906–1996), aki egyébként egy komollói kéziratos falumonográfia szerzője volt – tudtuk meg Bordásné Gábor Nóra uzoni lakostól, említett Benkő Kálmán dédunokájától.
„A dédi szerint 1918 szeptemberében összesen négy komollói gyermek költözik be a Székely Mikó Kollégium internátusába, köztük ő is első osztályosként; 4 évet tanult itt. Apja hirtelen halála után átvette az otthoni gazdaság vezetését s ezzel egy időben a szacsvai erdőbirtokosság jegyzője lett. Az egyházi életben is aktív mint presbiter, az ötvenes években gondnoka a komollói református egyháznak, majd idős fejjel a sepsiszentgyörgyi növényvédelmi hivatal tisztviselője nyugdíjazásáig. Írásából tudtuk meg, hogy Nagyvár köveiből épült az a ma már eléggé nehezen felismerhető kőfal, melyet a falu népe emelt a Feketeügy nagy árvizeinek útjába a Víz peremén.”
Id. Már Miklós
A Feketeügy teraszán
A Feketeügy teraszán áll a falu többszörösen átépített református temploma. Első említése a XVIII. századból való, tudtuk meg a világhálón közzétett sorokból. Dél felőli ajtókerete a késő gótika ízlésében épült. Kazettás mennyezetét földrengés pusztította el. Egy 1795-ből származó írásos dokumentum szerint javításakor egyik küszöbkövén egy XIV. századi évszámot találtak. Külső falán a szabadságharc helyi hőseinek emléktáblája van 1997-ből, a templom előtt álló emléktábla és kopjafa a két világháború áldozataira emlékeztet. A 258 lelket számláló helyi református gyülekezetet és a hozzá tartozó szomszédos szentivánlaborfalvi református szórványt tiszteletes Bartos Károly lelkész pásztorolja.
Komolló nevét hallatta
A falu jeles szülötteként tartjuk számon Biró Vencelt (1851–1891), aki néptanító volt, gyümölcs- és virágnemesítő a költő Rab István szülőfalujában, a hétfalusi Zajzonban. Ő jelöltette meg a költő szülőházát emléktáblával, ami jelenleg is látható Zajzon központjában. Komollón született 1898-ban Reznek Jenő jogász és honvéd százados, a magyar lovassport egyik ismert alakja. Itt élt és tanított az irodalmár Benkő Ágnes (1895–1980) a moldvai asszonyok életének tanulmányozója, Ignácz Rózsa írónő kor- és levelezőtársa. Dr. Nagy Lajos, Réty – és a környék – mondhatni legendás orvosa 2009-ben kétszáz oldalra terjedő kötetben szedte egy csokorba hosszú szolgálati évekre kiterjedő búvárlásainak olvasásra ösztönző hely- és kortörténeti munkáját, csak hosszabb idők múlva lesz az amolyan „falukönyv” (ahogyan már most is emlegetik).
Tódor Tünde
Szépül a település
Bizakodást éreztünk Dombora Lehel, Réty község polgármesterének szavaiból, aki szerint a falu infrastruktúrájának alakítása nem okoz már gondot, évek óta kiépült. „Közösségi célokra felújítottuk a megüresedett iskolánkat is, hamarosan a mellékutcákban lakóknak sem kell sárban járniuk” – újságolta. A kedvet a zenélni szerető Réty-Komollói zenekar tartja fenn. Minap fújtak nyitót a magyar kultúra napjának a megyeszékhelyen, vendégül látták a tótkomlósi fúvós barátaikat, akiket a komollói Tódor Panzió tulajdonosa, Tódor Tünde szállásolt el a hely jellegzetes vendégszeretetének körülményei között.
Nincs falu, ahol mifelénk ne értene a fafaragáshoz bárki. Komolló faragómesterét, Már Dénest mindenki ismeri a környéken, akárcsak az idősb és ifjabb Már Miklós családját: a szülők pékséget vezetnek udvarukban, a fiatalok kürtőskalácssütéssel pótolják jövedelmüket.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
