Az év első hónapjában, mikor kalaposokból kicsi a választék, szerencsénk lehet a taplófélékkel, melyek egész évben a helyükön maradnak, s bár nem ehetőek, mégis üdítő színfoltjai lehetnek a téli világnak.
Rózsás tapló (Rhodofomes roseus)
A termőtest oldalt álló, félkörös, pataalakú, inkább kis-, mint nagytermetű taplóféle, a városi példányok szélessége általában nem éri el a 10 cm-t. Felszíne csupasz, matt, körkörösen barázdált, repedezett, fiatalon rózsaszínű, később rozsásbarnás, öregen sötétbarna, csaknem feketés, gyakran zónás. A termőréteg szembetűnően rózsaszínű, pórusai viszonylag szűkek, kerekdedek vagy kissé megnyúltak. Húsa rózsásbarna, fiatalon puhább, idősen szívós, fás állagú. Évelő barnakorhasztó, tűlevelűek (főképp lucfenyő), ritkán lombosfák elhalt anyagán terem. A szakirodalom és saját tapasztalom szerint is gyakran a beépített faanyagon is megjelenik.
Sepsiszentgyörgyön, valamint egész Székelyföldön ritka. Urbánus környezetben idáig csak két termőhelyét sikerült felkutatnom. Először 2023 októberében találtam meg a Székely Nemzeti Múzeum udvarán. Éppen a négyévi bezártság és a kétévnyi felújítás utáni megnyitóra érkeztem. Mivel benn a termekben nagy volt a zsúfoltság, úgy határoztam, hogy inkább a dendrológiai parkká alakított múzeumkertet járom párszor körbe. Az első kört persze a gombák felderítésére szántam. Száraz volt az ősz, így nem csodálkoztam, hogy csak egy fonnyadt nyárfa-érdestinóruval találkoztam.
A második bejárásnál úgy terveztem, hogy a növényekre összpontosítok. A főbejárat előtti részen létrehozott virágágyásokkal kezdtem a szemlét. Azonban a tervezett virágcsodálás hamar félbeszakadt, mert az ágyásokat határoló (valószínű, lucfenyőből készített) gerendákon több helyen is feltűnő, rózsaszínű foltok incselkedtek. Így bukkantam rá e lányos ruhába öltözött kis gombákra.
Nem kell mondanom, hogy azon nyomban a fotózásuk került előtérbe, az újonnan telepített növényfajok felfedezése pedig egy másik alkalomra tolódott el. Marad a rejtély, hogy ez a megmunkált faanyagot kedvelő faj addig miért nem mutatkozott a város területén. Egy másik kérdés pedig: a „befertőzött” szubsztrátum vajon honnan került a múzeumkertbe?
Tavaly ősszel ismét felbukkant. Másodszor már nem beépített faanyagon, hanem egy luctuskó vágásfelületén. A szemerjai tömbházak közt meghúzódó tuskó még a korhadás kezdeti szakaszában járt, két év telhetett el, amióta elvesztette sudár törzsét, koronáját.
Rózsaszínes árnyalatú termőtestéről könnyen felismerhető. Európában nincs is hozzá hasonló taplóféle, öreg példányai esetleg a szegett taplóval téveszthetők össze. Észak-Amerikában azonban megtalálható közeli rokona, a Rhodofomes cajanderi.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
