Minden olyan államban, amely úgymond őrzi és fenntartja polgárainak biztonságát, igen kétséges, hogy ez valóban elfogulatlan lenne, amennyiben a rendtartás egy diktátor személyéhez kapcsolt. Szolzsenyicin tisztet pusztán azért léptették ki hamarabb a győztes szovjet állam hadseregéből, mert barátjának írt levelében úgymond gyalázta Sztálin elvtársat, a minden és mindenki felett álló vezért.
Ha egy diktátort sikerült híveinek földi istenséggé emelni, többé nem áll útjában semmi és senki, hogy megvalósítsa országának örök időkre szánt rendjét, amelynek vezényszavát csak Ő mondhatja ki. Természetesen számolnia kell azzal a ténnyel, hogy vannak makacsul ellenlábas nemzettársai is. Semmi gond! Ezeket a rend érdekében el kell szigetelni az engedelmes honpolgároktól. Ehhez viszont nagy szükség van egy végletekig hű csapatra, a fennálló rend vigyázóira. Ők a „kékszalagosok”, akiket Szolzsenyicin „hóhérainknak” nevez könyvében. És persze saját tapasztalata is megerősíti a jellemzés szavát „Jeszepov állambiztonsági kapitányról, akivel nem kevés időt töltöttem négyszemközt az irodájában”. Bizonyára nem sakkozással vesztegették az időt. „Csak egy valami maradt meg bennük (…), az egészet átjáró rothadásos fertőzet”.
Minden diktatúra nyomozóinak egyetlen feladata megtalálni azt a becsületes értelmessége okán népszerű polgárt, aki nem hajlandó együtt „énekelni” a „meggyőzött” többséggel. Ők ruházatuk alapján a „kékszalagosok”. (Vajon csak a véletlen határozta volna meg, hogy ez az ártatlan szín nemzetközivé vált az embervadászoknál?) Itt egy kitérőt, emléket megengedek magamnak. Csaba öcsém annak idején gyimesfelsőloki számtan–fizika tanárként egy csíkszeredai táncos mulatságon vett részt, ahol illendően le akart kérni egy lányt, ám az egyenruhában megjelent tiszt nem akarta átadni. Erre a sértett és ingerült Csaba lekapta a szekustiszt sapkáját, és a nyitott ablakon az utcára dobta. Tettének közvetlen következménye csak a dühös fenyegetőzés volt, de nem telt el sok idő, amikor politikai perbe fogták és felfokozott iskolai megnyilvánulással és más valótlanságokkal fűszerezve végül 18 év fegyházra ítélték. (A tárgyaláson „természetesen” nem esett szó a sapkaügyről.) Öcsémnek egyébként rengeteg bajt okozott az ösztönös ingerültsége, de hiába, ilyen lobbanékony természete volt.
A kékszalagosok – tányérsapkájuk nálunk is ismert volt, bár viselői már csak a félelemkeltés elkerülése miatt is inkább civilben jártak a városban – rendkívüli fantáziával rendelkeztek, hogy az emberek bűnösségét bizonyítsák, akár népmesei tényalkotással is éltek. Magam példájából ezúttal. Az egyik ellenem szóló vád az volt, hogy tanítványaim rendszerellenes verseit ismerve nem jelentettem fel őket. A „fekete füzeteket”, mint szintén verselő és levelezőn irodalmat (is) tanuló tanárnak elbírálásra, tanácsadásra adta át nekem három verselő diákom. Miután a füzetek – megírt véleményemmel és tanácsaimmal – visszakerültek hozzájuk, rövid idő múlva egyiküket letartóztatták, nemsokára pedig a társait is, és az ügy tovább fejlesztése miatt hat tanár és öt diák került rendszerellenesség vádjával a kolozsvári katonai törvényszék elé Marosvásárhelyen. Fővádlottként engem 20 évi fegyházbüntetésre ítéltek.
Visszatérek a kékszalagosokhoz. Ha valakit „el kellett ítélni”, ahhoz a kékszalagosoknak kellett ügyet alkotniuk, ami kellő tapasztalattal sikerült is. „Adjatok egy embert, ügyet koholunk hozzá” – tréfálkoztak az erkölcsi tartást régen elvesztett emberszabásúak. Szolzsenyicin írja könyvében, hogy egy érdekes tárcája volt, amit szivar tartására használt, ezt a házkutatás után már a maga zsebéből vette elő a tolvaj „kékszalagos”. Hihetetlennek tűnik ez a nyilvános lopás, de magam is megtapasztaltam, amikor egy Petőfiről készült festményt – amihez igazán nem lehetett semmi törvénytelenséget kötni – egyszerűen elvittek a nyomozók.
Szolzsenyincin hihetetlennek hangzó gorombaságot, ütlegelést és a házkutatás alkalmával „elkobzott” javak ellopását jegyzi le kékszalagosokról, akik a mindenség szabad rendelkezésű urának hitték magukat, és mindaddig, amíg lehetett, zsákmányukat is gyarapították. Azonban rájuk is rájárt a rúd. Könyvében Szolzsenyicin a szovjethatalom végrehajtóinak sorsát is leírja. Az „orvos-per” kifundálóját, Rjumint az állambiztonsági miniszter Berija igyekezett hatalmában korlátozni. Ő Sztálin halála előtt volt a „legfőbb”, és a közbeszéd (talán nem alaptalanul) még az orvos-per előtt a nagy vezér halálával is kapcsolatba hozta. Rjumint 1953 nyarán elítélték és kivégezték. Elődjét, Abakumovot is fenyegette a kivégzés lehetősége (miután Berija „leleplezte” őt), erre azonban nem került sor. Hogy a megmérgezést elkerülje, csak tojást evett, noha azt is meg lehet mérgezni... Szolzsenyicin arról elmélkedik, hogy milyen alapon történt a háború utáni bűnök igazságos megtorlása? A németek 86 ezer ítéletet hoztak, az oroszok összesen tízet. Az „eszmét”, az „ideológiát” kell elítélni, vallja az az orosz ember, könyvünk szerzője, aki 8 évet börtönben, majd még hármat száműzetésben élt, mert „bandavezérnek” nevezte Sztálint a barátjának küldött levélben. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy valamennyi eszme és ideológia emberi találmány, nem pedig isteni üzenet. Szolzsenyicin azt írja: „büszke voltam, hogy nem lopás, hazaárulás vagy dezertálás miatt tartóztattak le, hanem mert puszta képzelőerővel be tudtam hatolni Sztálin gonosz titkaiba”.
Amit még nem írtam meg
A csíkszeredai líceum biológiatanára voltam 1956. november 4-én. Harmadikával kezdődően tanár kollégám, Lőrinczi János lakodalmát ünnepeltük Székelykeresztúron száznál több akkori és egykori kollégáival, kiterjedt rokonsággal, számos helybelivel. Jókedvben nem volt hiány, csakúgy mint enni- és innivalókban. Azonban ez a jókedv nem volt tartós az akkori magyarországi események miatt. A kommunista államvezetés és a tartós szovjet befolyás széles körű tárgyalások és a kelet-európai kommunista rendszerekkel való egyeztetés után döntő elhatározáshoz jutott: cselekedni kell, mielőtt megszilárdul Nagy Imre rendszere, ez volt a vitathatatlan következtetés.
Azokban a napokban minden magyar (és nem magyar) családban szünet nélkül szólt a Szabad Európa. Táncoló párok a székelykeresztúri családi szobákban mindegyre a rádióhoz közelítettek, hogy hallják a legfrissebb híreket. Az éjfél meghozta a szovjet hatalom döntését. A magyar „népszabadság” nevében el kell tiporni a „fasiszta” lázadást. Erre volt alkalmas a más elképzelésekkel létrejött Varsói Szerződés. Hajnali három-négy órakor az izgatott hangon bemondott hírek már a szovjet páncélosok előretörését jelezték, csekély és erőtlen ellenállás mellett. Ugyanis a Magyarországon még állomásozó szovjet erők is Budapest felé tartottak, leküzdve az útjukba eső, tanácstalan ellenállókat. A lakodalmi örömnek, táncnak, boldog koccintásoknak egyszerre vége lett. Leverték a forradalmunkat – egyre világosabb lett a rádió kétségbeesést sugárzó hangja. A döbbent csendben elővettem a pár napja született versemet és felolvastam. Engedtessék meg nekem ezúttal közlése a széles nyilvánosság számára is, hiszen még nem jelent meg lapjaink egyikében sem. Emlékezésül teszem, mivel ennek nyilvános felolvasása is szerepelt a vádban, amivel 20 év fegyházra ítéltek 1959. szeptember 15-én.
Október 23
A népek Dávidja Góliátra támadt,
megrázta ólmos láncait,
a holt bálványra sújtott, s robajjal
zuhant hazug tekintély, hála, hit.
Akit temettek, tudta-e sorsát?
(Az elgázolt kislány már halott...)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
