Ádám Gyula fotókiállítása SepsiszentgyörgyönKét világ emberei

2026. február 4., szerda, Kultúra

Ádám Gyula 1961. november 28-án született Csíkkarcfalván. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. Tanulmányait Marosvásárhelyen a Művészeti Szakközépiskolában folytatta tovább, ahol grafikaszakot végzett 1981-ben. Mivel akkor az országban csak egy-két hely várta a grafikaszakra felvételizőket, előtte nem nyílt ki a kolozsvári Mátyás-ház kapuja.

  • Ádám Gyula fotográfiáiról beszél kiállításának megnyitóján, mellette Sarány István. Fotó: Toró Attila
    Ádám Gyula fotográfiáiról beszél kiállításának megnyitóján, mellette Sarány István. Fotó: Toró Attila

Hét éven át Balánbánya mélyén dolgozott. Ott alakult ki benne, hogy minden percet, minden napot, fénynyalábot, színt meg kell alaposan becsülnünk. 1981–1989 között nehéz kenyérkereső munkája mellett főleg néprajzi jellegű fotókat készített Moldvában és Székelyföldön. Egyáltalán nem volt veszélytelen vállalkozás az, hogy a hatalom ellenében meglátogatta az elszigetelésre, gyors nyelvi, kulturális és tudati asszimilációra kényszerített moldvai csángó magyarokat. Vakmerő vállalkozásaiban sokszor elkísérte őt Barabás Zsolt és Csoma Gergely is. Nem maradt el a hatalom válasza sem: számos esetben zaklatták, megfélemlítették, letartóztatták, elítélték és becsukták. 

A rendszerváltozás után előbb reklámgrafikus, majd a Hargita Megyei Kulturális Központ fotó-videó referense volt, a Székelyföld kulturális folyóirat és a Moldvai Magyarság grafikusa. Több mint száz borítót, fotóillusztrációt, hanglemeztervet készített, számos kiváló plakátot, szórólapot, jelvényt tervezett.

Elsősorban a moldvai csángók életéről készült fotókiállításai jelezték, hogy milyen nagy belső átéléssel, hitelességgel és őszinteséggel készíti alkotásait. Máskülönben szerény, szűkszavú csíki ember. Helyette elsősorban alkotásai beszélnek. Magáé­nak vallja azt a kínai mondást: egy kép felér ezer szóval. Nem maradt el az elismerés sem: 2000-ben Csíkszereda város Pro Urbe díjával tüntették ki; 2008-ban fotóművészeti munkásságáért megkapta a Magyar Művészetért Díjat, ugyanabban az évben nagy sikerű egyéni kiállítása nyílt meg az Európai Parlamentben; 2019. március 29-én „a moldvai és gyimesi csángó, illetve székelyföldi és a szórványban élő magyar emberek mindennapjait kivételes érzékenységgel megörökítő, dokumentarista stílusú fotográfiái elismeréseként” a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét adományozták Ádám Gyulának; 2022-ben az EMKE Kallós Zoltán-díját nyerte el. 2023-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Az utóbbi tíz évben a Har­gita Megyei Kulturális Központ hagyománymentő fotótáborainak fő szervezője. A táborok anyagából kiváló fotóalbumokat készített, szerkesztett: Zsindelyország, 2002; Barangolás. Borszék és környéke, 2003; Egy város lenyomata, 2004; Napom, napom, fényes napom. Képek a Gyimes völgyéből, 2005; Száz év fényei, 2007; Óda Gyergyóremetéhez, 2007. 2006-ban megjelent Arcpoétika című fotóalbuma, melyet az addigi legjobb munkáiból válogatott, mely ugyanakkor nagyon értékes, expresszív szakmai önvallomás is. „Emberi arcok vettek körül, kísértek el egész eddigi életemben. Őket örökítem meg minden lehetséges alkalommal és módon. Számomra mindenkinek arca van: az éveknek, a tárgyaknak, az embereknek, tetteiknek és mulasztásaiknak.” 

2009-ben a Székelyföldi vízikerekek nyomában című fotóalbuma a Marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásár nagydíját nyerte el. 2010-ben Kolozsvárt a Kriza János Néprajzi Társaság székházában nyitottuk meg az Ezer székely leány csíksomlyói találkozójáról készített fotókiállítását, mely híven tükrözte Ádám Gyula elkötelezettségét a csíki székely katolikus világ, örökség iránt, melynek képi szellemiségét, reprezentáció­ját alkotásaiban tudatosan felvállalta. Nemrég a kolozsvári Magyar Napokhoz kapcsolódva a Bánffy-palotában szerveztünk kiállítást kitűnő fotóiból. 

Egész munkásságát az hatja át, hogy a moldvai és az erdélyi magyarság hagyományos életformáját, szorgalmas mindennapjait alkotásaiban megörökítse. Dokumentumfotóinak igazi értékét majd évtizedek múlva fogjuk igazán becsülni.

Nagy öröm számomra, hogy megnyithatom Ádám Gyula, Csíkkarcfalván élő fotóművész Két világ emberei című fotókiállítását a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban. Amikor első ízben olvastam a tárlat címét, azt hittem, hogy a Székelyföld és Moldva közötti átjárásairól szól e tárlat. Ez a fotóanyag betekintést nyújt a csíki, gyimesi és moldvai csángó magyarok mindennapi életébe. Ugyanakkor művészi olvasatát, sajátos értelmezését is nyújtja annak a sajátos életvilágnak, vizuális kultúrának, amelyet a csángók szinte napjainkig megőriztek. Ennek a világnak szerves részét képezi az, hogy a csíki, gyimesi és moldvai magyar emberek voltaképpen egész földi életüket úgy élik meg, úgy alakítják, hogy mindennap egy lépéssel felkészülnek a transzcendens világba való átlépésre. Ebben a világban nem az fontos, hogy a földön mennyit harácsolunk össze, hanem az fontos, hogy minden perc Istennel legyen kapcsolatban. Csodálatos pillanatot tükröz egy gyimesi bajuszos ember fiatalabb és idősebb portréja, aki anyagilag leszakadt világban él, de tavasszal, amikor megsimogathatja a hó között kinyíló hóvirágokat, érezzük, hogy az Úristen letekintett rá, s élete felemelő jelenetét élte meg.

Tudatában vagyok, hogy Ádám Gyula nem elsősorban dokumentálás céljából készítette alkotásait. Portréit, képeit a lélek belső, finom békéje, drámaisága hatja át, s egyáltalán nem érezzük bennük a fotográfus merev beállítását, mesterséges konstrukcióját. Kiemelem, hogy Ádám Gyula drámaiságában megható, emberközpontú művészetet teremtett meg. 

Sokan mondják manapság, hogy egy jó dokumentumfotó elkészítéséhez egy okos, digitális fényképezőgép is elégséges. Úgy vélem, hogy az igazi dokumentumfénykép elsősorban nagy-nagy tehetségre, tudatos választásra, szelekcióra és szerkesztésre épül. A tárlaton látható képek nemcsak a csíki, gyimesi és moldvai csángó magyarokról, hanem Ádám Gyula világlátásáról és világértelmezéséről is szólnak.

Pozsony Ferenc

(Elhangzott 2026. január 29-én a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban Ádám Gyula Két világ emberei című fotókiállításának megnyitóján)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint hogyan szerepel majd a SuperLigában az egy év után visszatérő Sepsi OSK?










eredmények
szavazatok száma 615
szavazógép
2026-02-04: Közélet - Bartos Lóránt:

Digitális emléktár, értékmentés Gelencén

Érdekes kezdeményezés indult Gelencén, tudomásunk szerint más községekben nincs hasonló: már működik az emlektargelence.ro oldal, amely a község régi életét, korábbi lakóit mutatja be fényképek révén.
2026-02-04: Közélet - Bartos Lóránt:

Újrahasznosítási verseny diákoknak (Kézdivásárhely)

A környezettudatosság és az újrahasznosítás fontosságára hívja fel a figyelmet a Nagy Mózes Főgimnázium és a Zöld Nap Egyesület közös kreatív pályázata, amelyet idén is meghirdetnek fiatalok számára. A kezdeményezés célja, hogy a gyerekek és diákok játékos, alkotó formában gondolkodjanak el arról, mennyi értékes alapanyag kerül nap mint nap idő előtt a szemétbe.