SzemélyesElmúlik

2026. február 5., csütörtök, Család

A világegyetem időegységéből tekintve létünk egy villanásnyi az élet tengerén: felszikrázik, majd kihuny. És nemcsak a felcsillanó pillanatok múlnak el rövid idő alatt, hanem maga az élet is.

  • Fotó: pixabay.com
    Fotó: pixabay.com

Életünkben egyik történés követi a másikat, vannak jó és kevésbé jó időszakok – de mindre érvényes az, hogy elmúlik. Mégis sokszor megfeszülve ragaszkodunk dolgokhoz, hogy örökké a miénk legyenek. Habár látjuk az állandó természetes körforgást: minden átalakul, változik, mi mégis állandót, változatlant akarunk. Néha még a „bicskánk” is beletörik az ellenállásba, a makacsságba, mégsem vagyunk hajlandóak engedni. Ezért számít nagy bölcsességnek, ha képesek vagyunk úgy viszonyulni az élethez, hogy változzunk, tanuljunk, és ne ragaszkodjunk, hiszen maga az élet egy állandó változás, áramlás. 

Az elmúlás nemcsak „véget” jelent, hanem egy új kezdetet is, vagy átalakulást. Életünknek ez adja az újrakezdés lehetőségét: hogy sosincs veszve végérvényesen semmi, hiszen amíg életben vagyunk, bármi lehetséges, illetve bármiben vagyunk is, egyszer elmúlik. Ettől tökéletes az áramlás: a pozitív élmények erőt adnak, feltöltenek; a negatív tapasztalatok „megpróbálnak” – próbára teszik erőnket, de ugyanakkor reményt és kitartást is táplálhatnak bennünk, hogy ne csüggedjünk, hiszen egyszer elmúlik ez is, és másként lesz.

Az élet áramlásával való változás jelenti/jelentené a haladást. Ahogy körülményeink módosulnak, vagy életszakaszaink követik egymást, úgy kell régi szokásokat és ragaszkodásokat elengedni, felülírni, hiszen a fejlődés csak így lehetséges. Önmagunkat alakítani, megújítani szükséges, amikor a régi elmúlt vagy már nem szolgál.

Ezért bármilyen élethelyzetben is vagyunk, az előretekintés, az új irányba állás segíthet elakadásainkon túljutni, ami megegyezik az élet természetes ritmusával. A múltbeli tapasztalok általi tudást felhasználhatjuk döntéseinkben, cselekedeteinkben, hogy villanásnyi időnket ne pazaroljuk el értéktelen dolgokra, ne akarjuk mozdulatlanná tenni az életet. Építsük magunkat, pozitív (lelki) értékeket gyarapítsunk magunkban, ami átsegít a hullámvölgyeken, és ha bármi jön is, tudjuk rugalmassággal kezelni, hiszen semmi nem örök, csak a változás állandó.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó

Egyéni konzultáció igényelhető felnőttek és diákok részére önismeret, személyes fejlődés és lelki egészségvédelem témakörben Facebookon a LelkizZen Erikával oldalon vagy a 0744 780 709-es telefonon.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Mi a véleménye a Bolojan-kormány megbuktatásáról?







eredmények
szavazatok száma 923
szavazógép
2026-02-05: Család - :

Belépő a taplók labirintusába (A város gombái 87.)

Ahhoz, hogy februárban se szakadjon meg kapcsolatunk a csodás gombavilággal, fel kell csapnunk toplásznak. Na, nem olyannak, mint a korondiak, hanem csak egyszerű taplófigyelőnek, aki próbálja felkutatni, megcsodálni a mikoflóra e különös teremtményeit.
2026-02-05: Történelmünk - :

„Ott nem ügyelt senki senkire…” 2. (Aczél Antal emlékei a sztálingrádi fogságról és az újrakezdésről)

Folytatjuk az 1926. június 7-én Zabolán született Aczél Antal történetét. Az életének 100. évében járt alanyunk az interjú első részének közlése napján, 2026. január 29-én elhunyt. Isten nyugtassa! Aczél Antalt 1943. október 15-én vitték el katonának. 1944 őszén a honvédség kötelékében szolgált, visszavonulóban őrvezetőként 1945. április 4-én Ausztriában, Aspachban esett szovjet fogságba. Somorján, Sárváron, Celldömölkön és Foksányon át egy fogolyszerelvénnyel kiszállították Sztálingrádba. Ott a 362. számú termelőtáborban volt, ahonnan 1948. május 11-én szabadult. Hazatérése után a feketehalmi fafeldolgozó gyárban munkásként, majd a zabolai Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben tehergépkocsi-vezetőként dolgozott nyugdíjazásáig. A 2024. augusztus 8-án készült beszélgetést szándékosan hagytuk meg archaikus alakjában, hiszen a szöveg egyben egyfajta ízes nyelvemléknek is számít.